Tisztán emlékszem rá, amikor Angéla először mutatta meg a diplomakollekcióját; ragyogó arccal kapta elő a telefonját a 4-6-os megállójában és kezdte lapozgatni a képeket a telefonján, és mesélte, hogyan álmodta meg a lookbook fotózását a Városligetben. Minden apró részlet; a helyszín, a színek, minták és formák, de még a fiatal modell is az ő világa voltak. Tükrözték és beleilletek abba a mesés, könnyed, de mégis rendkívül összetett vizuális világba, amit alkotott. Már akkor biztos voltam bennem, hogy minden apró részletet tudni szeretnék a projektről. Ismerjétek meg Kaufmann Angélát, a METU friss diplomás tárgy- és textiltervezőjét – aki, ha éppen nem gyerekruhákat tervez, a Phenom szerzője –, és BUNNY címet viselő diplomamunkáját!
A divatvilágban a gyerekruha tervezés kevésbé áll előtérben. Téged mi indított el ebbe az irányba?
A METU-n Kézműves tárgykultúra szakra jártam, már a szak neve is eléggé tágan értelmezhető szerintem, nem egyből divat fókuszú, arra a második évtől lehetett szakosodni. Szerintem ezért is jelentkeztem, mert nem ijedtem meg attól, hogy fejest kell ugranom a divatvilágba, ami egyébként soha nem vonzott a klasszikus értelemben, nem akartam divattervező lenni. Az első évben, mikor mindent csináltunk, nagyon szerettem a mintatervezés órát, ott jöttek elő először a firkaszerű, „gyerekes“ rajzaim, vonalaim. Nehezen tudtam mintában gondolkozni, de azt tudtam, hogy maga a gyerekvonal mágnesszerűen vonz. Akkor született meg a gondolat: ha bekerülök a divat szakra, mi lenne, ha gyerekruhát csinálnék?
Mesélnél a diploma kollekciódról, és arról, mi volt a fő inspiráció számodra a tervezésben?
A kollekció, mely a BUNNY címet kapta több inspirációs forrásból merít, de az egész magja a gyerek- és fantáziavilág iránti őszinte rajongásom.
Azt szerettem volna, ha egy olyan kollekció készül el, ami önmagában mesél, a gyerekruha kategóriában bizonyos értelemben határokat feszeget, szinte már felnőttruhának is mondható, de végeredményként szerethető és hordozza a kislányruha jegyeit.
Egy másik fontos inspirációs kapaszkodó Cecily Brown angol festőművész képei voltak. Cecily absztrakt vonalai vitték bele azt a pluszt; modern csavart és művészeti értéket, amit még mindenképp szerettem volna, ha képvisel a kollekció.
Milyen anyagokkal, mintákkal dolgozol legszívesebben?
Imádom a mintákat és ha sokféle keveredik. A kollekciónál nagy szerencsém volt, ugyanis egy átlagos napon mikor besétáltam egy anyagboltba szembejött a kollekció úgymond főszereplő anyaga, ez a pasztell színű, virágos, vastagabb vászonszerű textil.
Olyan volt, mint egy festmény, nem is hittem el mennyire passzol a témámhoz. Mindent szeretek, amit én magam találok, vadászok le, túrok ki. Ha meglátom benne a fantáziát már kötődőm is hozzá, persze a nehéz része csak utána jön, hogy mi készül belőle…
Miben más gyerekruhát tervezni, mint egy női vagy férfi kollekción dolgozni? Mire kell odafigyelni vagy mit kell szem előtt tartani?
A legnagyobb kihívás maga a testreszabott ruhakészítés volt, és a méretek, arányok folyamatos figyelembevétele. Az iskolában vannak szabásminták standard női méretre, amikből a női kollekciók készülnek, de a növésben lévő, 14 éves modellem méretéhez természetesen ezeket nem tudtam segítségül venni. Plusz pont olyan korosztályt választottam, ahol a test fejlődésben, a nő és a kislány között van, ez érdekes volt, de próbáltam olyan sziluettekben gondolkozni, amik nem hangsúlyoznak ki semmit különösebben. Egyébként pedig a kényelem volt az amire végig figyeltem. A viktoriánus kor kislány ruháiból merítettem sok inspirációt, így az nem igen tud „rohangálós“ kényelmességű lenni, de minden ruhapróbán elsőszámú szempont volt, hogy a modellem, jól érzi-e érzi magát és mindent kényelmesen tud-e benne csinálni.
Hogyan zajlott a tervezés? Beavatnál minket a munkafolyamat részleteibe? (ötletelés, inspirációgyűjtés, tervezés)?
Ez egy nagyon személyes tervezési folyamat volt, mert BA diploma kollekcióból csak egy van, így sok időt töltöttem azzal, hogy az elmélettel és az érzelmi háttérrel foglalkoztam, bár ez egyébként is jellemző rám. Miután a kollekció hangulatát elég specifikusan megálmodtam elkezdtem manuálisan rajzolni, vegyes technikával – krétával, színes ceruzával –, majd áttértem a digitális tervezésre is. Egészen a kollekció kivitelezésének utolsó fázisáig jöttek új és új ötletek, de ilyenkor nagyon szorít az idő, muszáj ragaszkodni ahhoz a pár kiválasztott tervhez.
Melyik darab a személyes kedvenced a diploma kollekciódból, és miért?
A narancssárga-kockás ruha a kedvencem, ami a Bunny dress nevet kapta. Ennek a ruhának a mintája Cecily Brown egyik nyuszis festményének a digitális átirata, amit én terveztem újra.
Ez a festmény volt az, amiben megtaláltam azt a fajta mesevilágot, amit aztán össze tudtam kapcsolni a gyerekruha kollekciómmal és utána végig nagyon szépen tovább tudtam építeni a tervezési folyamatomba.
Ezenkívül ez a leghordhatóbb darab; kényelmes és sokkal sportosabb is mint a kollekció többi része.
Több korábbi tervednél kéz a kézben járt az alkalmazott és a képzőművészeti megközelítés. Ebben a kollekcióban hogyan érhető ez tetten?
Míg korábbi egyetemi munkáimnál a képzőművészetet úgy vittem bele, hogy a tervezés elejétől egy művészeti tárgyként tekintettem az alap ruhára vagy textilre, és azt festettem vagy roncsoltam, itt kifejezetten hordható ruhákban akartam és bizonyos értelemben kellett is gondolkoznom.
A diploma kollekciómnál pont úgy alakult, hogy egy képzőművészt választottam inspirációnak, így a minták idézik a művész stílusát, ha a későbbiekben is fogok gyerekruhát tervezni szeretném, ha ez visszatérne. Ez azért is érdekes számomra mert a gyerekruha bizonyos értelemben kevésbé van komolyan véve a felnőttruhákhoz képest.
De úgy gondolom, hogy egy gyerekruha lehet sokkal több, mint kisállatos pamutpóló, ha pedig beemelünk a történetbe egy kortárs művészt azzal máris valamivel többet képvisel. Mindamellett persze, hogy számos olyan művész van, akinek a munkája bármikor megállná a helyét egy gyerekpólón.
Mi a terved a jövőt illetően. Maradsz a gyerekruháknál vagy szeretnéd magad más terepen is kipróbálni?
Hosszútávon nagyon jó lenne gyerekruhával foglalkozni, sok ötletem is van. Mellette persze fontos szerepet játszik a képzőművészet is az életemben, nehezen tudok bármit is úgy csinálni, hogy ne kanyarodjak vissza valamilyen módon hozzá. De még nekem is rejtély, hogy ez hova vezet majd. Szeretnék nyitott és szabad maradni, elvégre ez vezetett el ide is.
CV
TAPASZTALAT
2021 – Budapest Design Week 2021, New standards in METU Fashion, prezentációs est fellépő
2021 – Martonvásár Galéria, Matéria kiállítás
TANULMÁNYOK
2019-2022 – Budapesti Metropolitan Egyetem, Kézműves tárgykultúra BA, divat szakirány
2015-2019 – Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium, média tagozat
Kaufmann Angéla Kyra: Instagram
Fotók: Gaál Dániel
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.