MOME FASHION SHOW 2022 – Többrétegű tervezés, kívül-belül
Három év után ismét megrendezték a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóinak kollekcióit felvonultató MOME Fashion Show-t. A nagyszabású esemény az elmúlt évek (Covid19 miatt) elmaradt bemutatóit pótlólag nemcsak a 2022-es diplomamunkákból válogatott; az előző két végzős évfolyam BA Textiltervezés, valamint MA Divat- és textiltervezés szakos diplomamunkáinak szelekcióját is kifutóra vitte. Így összesen közel száz szettet lehetett megtekinteni a Zugligeti Campuson. Egyéni reflexióink mellett három tervezővel beszélgettünk róla, számukra milyen élmény volt a bemutató. Beszámoló!
Fotó: Lakos Máté
Egy ilyen esemény egyaránt izgalmas lehetőség a (volt) hallgatók, valamint a divatvilág iránt érdeklődők és abban tevékenykedők számára, hiszen ez lehet az első megismerkedés terepe, a jövő tervezőinek bemutatkozása.
„A mi generációnk számára a legnagyobb problémát az egyéni stílus megtalálása jelentheti, hiszen a szakma rendkívül túlszaturált. Vadabbnál vadabb kreációkat látunk nap mint nap. Szinte nem létezik olyan, hogy eredeti ötlet, mert a social media által rengeteg újdonságot láthatunk minden percben. Ahhoz, hogy kitűnjünk, nem elég tehetségesnek lenni.”
– osztotta meg Nguyen Lujzi, tervező. Ilyen és hasonló érzésekkel vágtak tehát neki a volt hallgatók a bemutatónak.
Az egyetemi kiállításoknak és bemutatóknak – ha nagy is a tét – mindig van egy sajátos bája és izgalma. Az ilyen események szépsége, hogy sosem tudhatjuk, mire számíthatunk és nem lehet előre megjósolni, milyen munkát látunk a soron következő tervezőtől, hiszen az egyetemi közegben egészen más megkötések, lehetőségek és keretrendszerek adottak, mint a későbbi szakmai út során.
Fotó: Lakos Máté
Ha a népszerű anyag és téma választásokat szeretnénk kiemelni, fontos figyelembe venni, hogy egy alkotó életében egy-két év is kulcsfontosságú ráébredéseket, új irányokat hozhat magával. Éppen ezért a közel száz look annyiban kihívást okozhatott a nézőknek, hogy szinte lehetetlen volt differenciálni a korábbi és idei kollekciókat, valamint saját jelenükben értelmezni az egyes szetteket.
„A korábban végzett tervezők közül sokan ma már máshogy állnának hozzá a diplomamunkájukhoz, mást közölnének, képviselnének. Kihívás volt aktualizálni, egy teljesen más helyzetből a mába hozni a munkákat.”
– emlékezett a rendhagyó helyzetre Janurik Flóra, a résztvevő tervezők egyike. Mindazonáltal a divatbemutatóknak a dinamikájukból adódóan mindig van egyfajta misztériuma.
Fotó: Lakos Máté
Bár egyetemi eseményről van szó, a hallgatói léttel gyakran asszociált szétszórtság és az esetlegesség egy ilyen másodpercre pontosan megkomponált bemutató esetében nehezen érhető tetten.
„Egy ekkora esemény lebonyolítása rengeteg szervezést igényel és hetek tervezési munkáját (fodrászok, sminkesek, fotósok bevonása, a helyszín kialakítása és még sorolhatnám). Ennyi embert koordinálni és mozgatni hatalmas energiát igényel. (…) Nagy-nagy köszönet a szervezőknek és a segítőknek is, nélkülük jó nagy káosz alakulhatott volna ki.”
– méltatta a közreműködők munkáját Szászvárosi Noémi, aki 2020-ban végezte el a mesterszakot.
„Mestermunka kollekcióm inspirációja a roma öltözködés egyik legfontosabb eleme volt: a rózsás kendő. A kollekció két részből áll, amelynek egyike egyfajta újrahasznosítása a tradicionális textileknek/kendőknek, illetve olyan alapanyagoknak, amikből már nem készülhet népviselet. A másik a kendők mintáinak újraértelmezése a kézi horgolás és a kötés segítségével. – mesélt inspirációjáról Noémi.
A konferálásból kiderült, hogy a tervezők az újragondolt tradíciók mellett olyan hívószavak mentén dolgoztak, mint a transzgenerációs örökség, az alternatív nemi szerepek, a traumafeldolgozás, vagy éppen az emlékezet. A nagy spektrumot lefedő inspirációs források ellenére a tervezők többsége a hordható divatot célozta meg, de láthattunk néhány kísérletibb jellegű, objektekből építkező kollekciót is. Nguyen Lujzi az esemény egyik legkiemelkedőbb trendjét a kötést választotta elsődleges médiumának, azonban üdítően friss, kontextuális megközelítéssel viszonyult a technikához.
„Herskó Judit munkássága alapján az emlékek torzulásának módjait vizsgáltam. Az emberi psziché és érzékelésmód megbízhatatlanságát akartam bemutatni különféle rétegzések és roncsolások segítségével. Az esztétika és az »uncanny« kapcsolata mindig is foglalkoztatott” – osztotta meg Lujzi.
A korábban említett misztérium összetevője, hogy a kollekcióknak egy ilyen helyzetben gyorsan kell hatni, hiszen nincs idő őket megmagyarázni. Egy divatbemutató a gyors, ösztönös reakciókról és érzetekről szól, a konceptualitás és a mögöttes kutatómunka aligha ültethető át egy fizikai divatbemutató miliőjébe, főként, ha ennyire sok tervező ruhái követik egymást. A bemutató technikai kihívásaiból Lujzi is többet megtapasztalt:
„Az én terveim elég konceptuálisak, nem feltétlenül arra lettek kitalálva, hogy szépen lehessen menni bennük, ezért jó pár módosítás történt a próba után. Olyan problémák is voltak, hogy menet közben lecsúszott a ruha és valahogyan rögzíteni kellett, anélkül, hogy ez látszódna. Emellett az is fontos, hogy ha valakinek több darabos a kollekciója, hogyan tudja olyan sorrendbe tenni a lookokat, hogy átadja a tervezési folyamatot és a sztorit”
Fotó: Lakos Máté
Flóra olyan témát választott, melynek vizuális interpretációja egyértelműen visszautal az azt inspiráló érzetekre. A vulnerabilitást tematizáló kollekció pasztelles, változatos színvilága és puha, kényelmes szabásmintákhoz igazodó formái igazi komfortérzetet kelthetnek mind a viselőben, mint a divatbemutató szemlélőjében.
„Olyan tereket szerettem volna létrehozni ruhák által, ahol a viselő biztonságban lehet, majd képes megnyílni. Megmutatni a folyamatot, ahogy a bensőséges érzések szép lassan átitatják a védelmező burkot, láttatva az egyén belső érzelmi tájképeit”– osztotta meg Flóra.
Összességében, ha a bemutató vezető trendjeit tekintjük, elmondható, hogy a manapság egyébként is rendkívül népszerű kötés a tervezőket is behatóan foglalkoztatja. Ugyanakkor a kivitelezési megoldások spektruma jóval szűkebb volt, mint az inspirációs forrásoké, ezért, bár a témák rendkívül változatosak voltak, a végső forma- és anyaghasználatban a legtöbb kollekció inkább visszafogott, hordható irányt célzott meg. A többségnél bátrabb megközelítés ellenére Lujzi is megfogalmazta, hogy az itthoni divatvilágnak – köztük neki is – merészebbnek kéne lenni:
„Több kísérletezésre lenne szükség, főként az egyetemi évek alatt. A férfi/androgün divat, illetve a kulturális sokszínűség is kiaknázatlan az itthoni oktatásban, pedig az biztosan hozna némi változatosságot.”
A show-t egyébként a wearable-art irányában készült kollekció zárta, melynek tervezőjével, Jiang Erzsébettel korábban interjút is készítettünk.
Az esemény Kele Ildikó és Tomcsányi Dóri szakmai vezetésével Dóra Krisztina koordinálásával valósult meg. A bemutató visszanézhető az egyetem Facebook oldalán.
