Avatar photo
László Csenge, Lukács Edit
2023.01.2., 22:52

10 momentum a punk királynőjének életéből  – Vivienne Westwoodra emlékezünk

Dame Vivienne Westwood jelentősége megkérdőjelezhetetlen mind a brit, mind a nemzetközi divat színterén. A punk stílus koronázatlan – viszont brit királyi érdemrenddel kitüntetett – királynője 2022. december 29-én, 81 évesen hunyt el. Öt évtizeden átívelő karrierútja során Westwood számtalan látványos bemutatóval és kollekcióval gazdagította örökségét, melyek mindegyike mögött komoly globális ügyek és történelmi referenciák álltak. De ki is volt ez a merész, nagyvonalú, idealista tervező, aki sosem kívánta levetkőzni a ’70-es évek punkjának lázadó jellemét? Szerzőink 10 ikonikus momentumot gyűjtöttek össze a tervező ikon életéből.

Forradalom a King’s Road 430-ban

A swinging sixties és a mod szubkultúra szép lassan elvesztette a relevanciáját a korai hetvenes évekre, mindez pedig remek táptalajául szolgált az innovációnak. Westwood 1971-ben a King’s Road 430. alatt nyitotta meg Let It Rock” nevet viselő első üzletét akkori partnerével és második gyermekének apjával, Malcolm McLarennel. A bolt az ‘50-es évek rock‘n’roll életérzését modernizálta, megrongált textúrákkal, szegecsekkel, szokatlan anyagpárosításokkal és pin-up lányok képeivel. A butik ezután még számos új imázst öltött magára Too Fast To Live, Too Young To Die és SEX nevekkel, amelyek közül talán az utóbbi vált a legikonikusabbá bugyirózsaszín latex betűivel és a divatot a bondage-zsal összeházasító attitűdjével. A bolt állandó vendégei között egyébként olyan alakok szerepeltek, mint Mick Jagger, Robert Plant, vagy éppen a New York Dolls tagjai.

 
 

 Vivienne és Malcolm összerakja a Sex Pistols-t

„Nem tartottam magam divattervezőnek, csupán olyasvalakinek, aki a ruhák által próbált szembeszállni a romlott status quóval. Végül ezek a gondolatok a punkban tetőződtek be.” – mesélte Vivienne az Ian Kelly közreműködésével készült memoárjában.

Az antikapitalista korrupció elleni lázadásnak először a vizuális nyelvezete született meg a ‘76-ban újra nevet váltó Seditionaries falai között. Ezzel párhuzamosan Amerikában is megindult egy politikai bigottsággal hadba szálló zenei mozgalom, először a New York Dolls, kicsivel később pedig a Ramones képében. Az eredeti terv szerint az anarchista eszméknek hangot adó „antibanda“ frontembere egy Malcolm által Amerikából importált karakter lett volna, ám amikor Richard Hell és Sylvain Sylvain kiesett a képből, Vivienne figyelme a bolt körül lézengő utcagyerekre, Sid Vicious-re terelődött.

Ő azonban hiába foglalta magába mindazt, amit a punk képviselt Vivienne és Malcolm számára, kemény egy éven keresztül eltűnt a föld felszínéről, majd csak ezután csatlakozott a bandához basszusgitárosként. Így esett a választás Johnny Rottenre, aki zöld tüsi hajával és cigicsikkekkel szétégetett Pink Floyd-pólójával hívta fel magára a figyelmet. Nem sokkal később az is kiderült róla, hogy a húsba vájó politikai üzenetek megfogalmazása is az erősségei közé tartozik. A Pistols végül két és fél éves ámokfutása során egyetlen nagylemezzel változtatta meg örökre a könnyűzenei szcénát és a kulturális légkört. 

 
 

 Romantikus kalózokkal a Thatcherizmus ellen

Westwood 1981-ben állította kifutóra Pirates címet viselő első ruhakollekcióját, amelynek megszületésében Malcolm már csak spirituális szerepet játszott (ezt követően a páros útja mind szakmai, mind magánéleti szinten különvált). 1979-ben Margaret Thatcher kormánya elsöprő győzelmet aratott és a brit royalista múlt került a divat középpontjába. Erre Vivienne természetes reakciójából fakadóan francia forradalmi jelképekkel és festészetből vett elemekkel alkotta meg a debütáló új romantikus” kígyómintás kalóz kollekciót, amelynek történelmi motívumai különösen összecsengtek a kor divatjával. Ebben egyszerűen benne volt minden, a hangosan kiáltó üzenettől egészen a ‘80-as éveket meghatározó new wave megjelenésig.

 
 

Pagan Years, avagy a punk arisztokrácia megszületése

Vivienne számára Malcolm távozásával egyidőben lecsengett a megbotránkoztatás mámora, ennek helyét pedig egy valamivel érzékenyebb, mégis erősen szatirikus jellegű vonal vette át. A Pirates-t követő néhány kollekcióra a divatforradalmár „Pagan Years“, azaz pogány évek címszóval reflektált. Ebbe az időszakba datálható a Mini Crini-kollekció, amely rövidre vágott krinolinjaival az arisztokrata gyerekruhák és a királynő gyerekkori képeinek esztétikáját helyezte át a felnőtt női testre egy szexi csavarral. A ‘87-es Harris Tweed-kollekció a tartán mintájára és a derékra terelte a hangsúlyt, sokak szerint pedig ebben az időben születhetett meg az ikonikussá vált Boucher-fűző víziója is.

 
 

A szupermodellek felemelkedése és Naomi zuhanása

A ‘90-es években a Westwood márka imázsa ismét újjászületett: a tervező a történelmi referenciákat és tweed anyagokat egy élénk színvilággal, modern szabásvonalakkal, és 25 cm magas platformos cipőkreációkkal párosította. Az utóbbi majdnem a fiatal Naomi Campbell vesztévé vált, amikor a divattörténelem egyik legemlékezetesebb kifutós bakiját produkálta a ‘93-as kollekció bemutatóján. Két évvel később pedig Kate Moss alkotott maradandó popkulturális pillanatot, amikor teljes Marie Antoinette-sminkben félmeztelenül egy jégkrémet nyalogatva sétált végig az Erotic Zones-kollekció bemutatóján.

 
 

Az Andreas Kronthaler történet

1992-ben Westwood házasságot kötött a nála jóval fiatalabb osztrák tervezővel, Andreas Kronthalerrel, akivel egészen napjainkig közösen igazgatta a márkát. Bár Kronthaler kezdetben csak csendes tervező partnerként és kreatív igazgatóként vett részt a divatház életében, tudatosan épült ki egyre inkább meghatározó szerepe. A márka életébe a 2016-os őszi, párizsi divathéttel érkezett új fejezet, ugyanis ekkor debütált Kronthaler első hivatalos kollekciója Andreas Kronthaler For Vivienne Westwood néven a korábbi Golden Label demi couture-t felváltva. A 2022-23-as őszi-téli kapszulakollekciójának sajtóanyagában Andreas betekintést adott abba, hogy ezúttal egyedül önmagára és saját stílusára fókuszált ahelyett, hogy másokat követne. A punk ikon örökségét a későbbiekben szintén Andreas viszi tovább.

 
 

Anglomania

Az 1993-as Anglomania kollekció a ház archív gyűjteményeiből merített ihletet. A kollekcióval azonos nevű diffúziós vonal 1998-ban indult el és jelenleg is ez képviseli a leginkább punk, lázadó irányt a házon belül. A fiatalos vonal Westwood ikonikus szabásmintái és terített sziluettjei előtt is tiszteleg, magán hordozva a SEX, Pirate, Mini-Crini és Bondage kollekciók stílusjegyeit. A márka főként merész és bohém nyomatairól és motívumairól ismert, amelyek a tervező korai punk gyökereit idézik. Emblémája ugyanazt a gondolatot követi, mint a kínálat. Az anyaház logóján alapuló emblémán a kifinomult névjelzésen és a királyi szimbólumon kívül az „Anglomania” szó graffiti-szerű, szokatlan betűtípussal  jelenik meg, kontrasztot teremtve a korábbi elemekkel. A háttérben feltűnő, kardot tartó kéz is hasonló feszültséget kelt, aminek eredményeként markáns, emlékezetes logót kapunk a vonalra jellemző tüskésséggel.

 
 

Red Label és aktivizmus

A ’90-es évektől Westwood kétségtelenül politikai platformokként kezelte kifutóit, az ezredfordulót követően pedig még fontosabbá vált munkásságában a bolygó megóvásáért folytatott küzdelem. Az 1999 és 2016 között működő Red Label a ház fő vonalának testvérvonala volt, amely számos, Westwood szívéhez közel álló emberi jogi ügyet hirdetett. 2012-ben maga a tervező is végigvonult a kifutón a bemutató zárásaként egy sortot és egy „climate revolution” feliratú pólót viselve.

A klímaváltozás, nem a divat a prioritás számomra” – mondta a Guardiannek 2014-ben.

Ekkorra már minden, amit kiadott, mögöttes társadalmi és politikai üzeneteket hordozott, a (punk korát idéző) szlogeneket viselő ruhadaraboktól a Brexittel, a globális felmelegedéssel vagy a szólásszabadsággal kapcsolatos kifutói tiltakozásokig. A Red Label utolsó évében Westwood egy rendhagyó „Fash Mob”-ot (Fashion Flash Mob) rendezett London utcáin a tavaszi-nyári bemutatója előtt, melyen a modellek „Klímaforradalom” és a „Politikusok bűnözők” feliratú plakátokat tartottak. Az utolsó fizikai Vivienne Westwood főshow a 2019-es őszi-téli londoni divathéten zajlott, ezt követően környezetvédelmi okokból úgy döntöttek, digitálisra váltanak.

A punk ikon megannyi változatos tüntetésen vett részt, ezek közül is kiemelkedő, amikor 2020-ban az Old Bailey előtt tetőtől talpig sárgába öltözve egy hatalmas madár kalitkában szólalt fel Julian Assange (a WikiLeaks alapítója) az Egyesült Államoknak való illegális kiadatása ellen.

 
 

Androgünitás és uniszex irányok

A ház 2015-ös őszi-téli bemutatója, a Unisex az elsők között vonultatta fel az androgün megjelenést a közönség számára, és ismét megnyitotta az utat a progresszív és inkluzív divat új korszaka előtt. A túlméretezett, bő szabású selyem és viszkóz kreppek laza sziluettje, az egyméretes dzsekik és a zöld gyapjú terepszínű kapucnis pulcsik egyik irányba sem elbillenve, a férfias és a nőies tökéletes keverékét adják. A jellegzetes punk esztétikát és környezetvédelmi aktivizmust új magasságokba emelve a bemutatón egyaránt vonultak férfi és női modellek újragondolt, dekonstruált power suite-okban, estélyikben és felső ruházatokban. A műsor alaphangját a „Lovagok tánca”, Szergej Prokofjev orosz zeneszerző műve adta, amelyet a The Apprentice brit és ír verziójának főcímdalaként használtak. Politikai üzenete egyértelmű volt: itt az ideje az anarchiának, az éghajlatváltozás radikális megszüntetésének, valamint a zaklatással és gyűlölettel szembeni forradalomnak. 2017-ben a tervező így beszélt az uniszex divatról a New York Times-nak:

„Lehet, hogy az unisex viccnek hangzik, de valójában minden a stílusról szól, és arról, hogy úgy öltözz, ahogy akarsz” – mondta a 75 éves Westwood. „Ha a pároddal ruhát cserélsz, kevesebbet vásárolhatsz, jól választhatsz, és tartóssá teheted őket.”

 
 

 „Do Not Buy a Bomb”

80. születésnapja alkalmából Westwoodot a CIRCA, vagyis a Josef O’Connor brit-ír művész által 2020-ban alapított művészeti platform bízta meg egy videó elkészítésével, mely a londoni Piccadilly Circus kivetítőjén került bemutatásra. A bátyjával közösen készített ötperces filmben a punk ikon a My Fair Lady „Without You” című művének újraírt feldolgozását adta elő, hogy felhívja a figyelmet a társadalom közömbösségére a fenyegető környezeti katasztrófák iránt, valamint felszólaljon a fegyverkereskedelem és annak  klímaváltozáshoz fűződő kapcsolata ellen. A The Guardiannek adott interjújában férje, Andreas Kronthaler így mesélt a projektről:

„Gyönyörű nap volt, mert most az egyszer (Vivienne) megengedte magának, hogy élvezze.”

Ez a teljesség igénye nélkül készült életút összefoglaló is bizonyítja, hogy Vivienne Westwood időtől és trendektől függetlenül mindig képes volt átvinni a divatról alkotott vízióját, miközben hű maradt politikai meggyőződéseihez. Egy igazi ikontól búcsúzunk!

Címkék: , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás