Ruhapiacozásból és virtuális lakásvásárból várat: belvárosi stílközpont lett a JUDAS
A hazai second hand és vintage ruhapiacon sokáig úgy tűnt képtelenség lesz letörni a Háda zászlóshajójával fémjelzett vonal egyeduralmát, és csak néhány, azóta ikonikussá vált üzlet hígított az egységes kínálaton. A kép mostanra változott, és Budapest belvárosát, elsősorban a hetedik kerületet elárasztották az igényes árukészlettel dolgozó, a vintage és új darabokat keverő alternatív lelőhelyek. A legújabb színfolt a palettán a Telep felső szintjén berendezett JUDAS. Az alapító-tulajdonos-üzletvezető Farkas Dóra Lillával beszélgettünk.
Valószínűleg minden lokálpatriótának szemet szúrt, hogy a Telep emeleti része idén év elején kicsit átalakult, VANS cipők és vintage Levis-farmerek lepték el és egy neon JUDAS felirat került az ablakba. A rebellis elnevezésű üzlet a second hand és a designer darabok tengelyén egyensúlyozva találta meg a balanszt, amivel tökéletesen simul a Telep atmoszférájába, mondhatni olyan jól passzolnak egymáshoz, mint a vodka meg a szóda.
Mesélnél kicsit magadról, mivel foglalkoztál eddig?
Én is az a vidéki kislány voltam, aki óriási vehemenciával érkezett a fővárosba, hogy megállja a helyét és főiskolán tanuljon. Elég hamar kiderült, hogy nem jó pályán vagyok, de azért befejeztem a sulit. Közben persze kinyílt a világ, legalábbis annyira, amennyire Budapest engedte és nagyon sok jó helyen dolgozhattam a régi Westbalkán ruhatárától kezdve, Sziget sajtóirodán át, a VANS marketinges pozíciójáig. Mind-mind tett hozzám tapasztalati és kapcsolati szinten is, rengeteg barátot, ismerőst szereztem. A ruha és cipő mánia meg már nagyon régóta tart, igazi gyűjtő vagyok, de amilyen görcsösen tudok tudok fókuszálni egy-egy darab beszerzésére, szerencsére olyan gyorsan el is tudom engedni őket. Innen jött az első piacozás ötlete, majd ez kinőtte magát a Lakásvásárrá, amikor is összeálltam két barátnőmmel és együtt szerveztük a piacokat. Most már csak a JUDAS-t csinálom a vásár mellett, ennek élek és imádom, egész embert kíván.
Honnan jött az üzlet ötlete? Egyedül viszed a projektet?
Mondhatnám, hogy a JUDAS-t a vásár szülte, de ez nem lenne teljesen igaz, nagyon régi álmom vált valóra, hogy megnyithattam az első kis boltom a Telep emeletén. Egyedül vagyok, ezt nem tudnám mással csinálni, az üzlet egy darabka belőlem, és ha osztoznom kellene rajta, akkor nem érezném 100%-osan magaménak.
Egyedül hozhatok döntéseket, amiknek a következményeivel egyedül is kell szembenéznem, úgyhogy ez már elég felnőttes, a magam ura lehetek.
Mikor és hogyan került képbe a Telep? Milyen velük egy térben létezni, megvan a szimbiózis?
Igen, a legjobb szó talán a szimbiózis. A fiúkkal régi barátok vagyunk, a Telep mindig egy fix hely volt az életemben, a „nappali”, ahol lehet haverozni, de a buli végén nem neked kell takarítani. Egy jó értelemben vett gyűjtőhely, amely játszóteret biztosít a kreatív embereknek. Innen indult az YKRA is, akiknek a helyét átvehettem, tehát abszolút jó ómennek vettem a beköltözést.
A JUDAS-ban keverednek a régi, vintage ruhadarabok és az új, magyar tervezőktől származó termékek. Hogy zajlik a second hand ruhák kiválasztása és milyen szempontok szerint döntesz mely designerek áruit fogadod be az üzletbe?
Ez a része a legegyszerűbb. Mindent kiteszek a boltba ami tetszik, és semmi olyat, ami nem. A second hand cuccok közül nem is feltétlenül vintage minden, vannak új vagy alig hordott cuccok is. Ezeknél törekszem az olyan márkák beszerzésére, amiket nem lehet itthon kapni, ilyenkor leginkább a streetwear dominál. A designer cuccok kiválasztásánál is többnyire ezt követem, például Kiss Gábor táskáit csak nálam lehet beszerezni, vagy a L’amour Noir Clothing pólóit, sapkáit is, a Fatum Apparel bőr felvarrókból pedig sosincs két egyforma, mert mind egyedi, kézzel készült.
Egyre több Budapesten az underground second-hand üzlet, a JUDAS mivel tud – ha egyáltalán akar – kitűnni ezek közül?
Az emberek szeretik azokat a dolgokat, amikből egy darab van, nálam pedig sok ilyet lehet találni, hiszen egyenesen a showroomokból érkeznek. Sok-sok VANS ruhát, sapkát, cipőt, Komono napszemüveget, Björn Borg táskát kínálok, amik a következő évben kerülnek csak a boltokba, vagy itthon egyáltalán nem is lehet majd kapni őket és ez nagy kincs.
Hogy látod, a budapesti közönség mennyire nyitott erre a vonalra, vagy egy meghatározott réteg vásárol csak nálad, esetleg külföldiek? Vannak már törzsvásárlók?
Még mindig óriási térhódítása van a plázáknak, fast fashion üzleteknek, amivel semmi baj nincs, basic-cuccokért én is oda megyek. Úgy veszem észre, hogy a többség direkt veszi meg azt a ruhát, amit másokon lát, mert nem akar kilógni a sorból. És ez nem csak ruha, hanem cipő, táska, sapka, haj. Egyformák. Szerencsére ennek az ellenkezője is megvan, ők már eltalálnak a boltba, ahol úgy tépik le a vállfáról a ruhát és örülnek neki, mint amikor én válogatok a showroomban, ilyenkor mindig kivirágzik egy kicsit a lelkem. Ők már visszajáró vevők, beszélgetünk, kötetlen a vásárlás, ajánlani is tudok nekik.
A külföldi vevőket többnyire a világító cégér és az üzletnév vonzza be. Ők csapnak le mindig azokra a darabokra, amiket az itthoni közönségnek néha én is erősnek érzek.
Igaz-hamis, avagy te mit gondolsz az öltözködés valóban az önkifejezés egyik formája? Ha igen, mit üzenne az egyik próbababátok, akiket a Facebookon is láthatunk?
Képmutató lennék, ha ezek után azt mondanám, hogy nem. Persze, hogy az. Valamelyik este pont a „Nem a ruha teszi az embert” közmondáson vitáztunk, és arra jutottunk, hogy ez így nem igaz. A ruha az első benyomás, egy kifejezőeszköz, akár stílust, akár zenét, akár csak egy hangulatot akarunk öltözékünkkel elmondani. Amióta nem kerül sok pénzbe jól kinézni -gondolok itt az egymillió turkálóra -, azóta mindenkinek szabad a pálya. A kedvenc Levi’s farmerem pár száz forintért turiztam, a legkedvesebb ruháimat pedig a Lakásvásáron lőttem és ezeket szívesen kombinálom dizájner cuccokkal.
A próbababám, Marika pedig azt üzeni, amit a legtöbb poszthoz is odabiggyesztek, hogy #wearcolours #buyvintage.
Nagyon aktívan a JUDAS Facebook-oldala, naponta posztolsz jobbnál-jobb összeállításokat. Hogy látod, a közösségi média mennyire számít a forgalom/ismertség szempontjából?
Sokat számít, főleg egy induló vállalkozásnál. Napi 1-2 posztnál próbálok megállni, de még így is rengeteg cucc van, amit nem mutattam meg. A szájpropaganda is működik, többen jönnek hozzám, hogy baráttól, ismerőstől hallottak a boltról, de természetesen még mindig az internettel érem el én is a legtöbb embert.
A vintage-ruhák viselése egyfajta környezettudatos szemléletet is hordoz. Mennyire játszik nálad szerepet a környezettudatosság, megjelenik-e más formában is, akár a magánéletedben?
Szerintem mi még kis cipőben járunk ahhoz, hogy a szándékosan vásárolt használt ruhával némileg visszaszorítsuk a textil termékek óriás léptékben termelt áradatát. A legtöbb ember azért vásárol vintage-cuccot, mert tetszik neki, de én nagyon örülök, hogy ezzel 1:0 ide egy nagy multicéggel szemben. Sokszor én is elcsábulok, és ezért nem ítélek el senkit, ez egy nagyon lassú folyamat lesz. Itthon elég nehéz környezettudatosnak lenni, mert kevés a lehetőség rá, de szerencsére a házban, ahol lakom, vannak szelektív kukák, valamint a Lakásvásárokon mindig gyűjtjük a megmaradt ruhákat és jótékony célra fordítjuk, semmit sem dobunk ki.
Nemrég volt nálatok a Gabor Kiss Handbags új kollekciójának bemutatója, ebből is kitűnik, hogy milyen szoros a kapcsolatotok az egyes tervezőkkel. Lesznek még hasonló események, mik a tervek a jövőre nézve?
Igen, lehetett a tervezővel, Gáborral diskurálni, a táskákat megtapogatni, welcome drinket szürcsölgetni, dj-k zenéltek, ilyenkor mindig oldottabb a hangulat. Tervben van minden hónapban egy esemény late night shoppinggal, melynek mindig lesz valamilyen apropója, amit majd természetesen buli zár a Telep emeletén.
