Ki van a melleden? – A múlt és a jövő T-shirt ikonjai
Ehhez azonban meg kell vizsgálnunk, hogy azok az ikonok, akiket ma tisztelünk és szeretünk, hogyan is jutottak el megtisztelő pozíciójukba. Audrey Hepburn klasszikus példája annak az „ikontípusnak„, aki elbűvölő személyiségével, klasszikus stílusával, és botránymentes életével (vagy pont, hogy annak ellenére) vált milliók példaképévé. Vele szemben helyezkedik el a szexszimbólum Marilyn Monroe, aki hiába énekli olyan hitelesen az örök igazságot, miszerint a gyémánt egy nő legjobb barátja, emlékeinkben a szélrózsa minden irányába szálló szoknyája és az „enyhén” erotikus töltetű, Kennedy elnöknek eldalolt születésnapi jókívánsága határozzák meg, ki is a gyönyörű szőkeség. James Dean, az „Élj gyorsan, halj meg fiatalon!” életérzés egyik legfőbb képviselőjeként, a Beatles tagjai pedig a zenetörténet legjelentősebb alakjaiként vonultak be a történelembe. Hogy manapság egyáltalán lehet-e még ilyen hosszútávon köztudatban maradni anélkül, hogy az imidzs rombolódna, nem tudom megmondani. Mindenesetre álljon itt az én jóslatom 2010 nyarának csillagállása szerint (nem feltétlen rangsor formában): Lady Gaga – a botrányos: ha képes lesz túllépni a jelenlegi elképzelésen, mely jórészt „korai Madonna extrémebb kiadásban” elven működik, és azt követően is sikeres tud maradni/polgárt tud pukkasztani/jól fog neki állni a body, szerintem megérdemli, hogy emlékezzenek rá.
Heath Ledger – a rejtélyes: egy kasszasiker, ám sötét film forgatása közben, fiatalon, rejtélyes körülmények között érte a halál – mindössze 28 évével, egy posztumusz Oscar-díjjal és a halál konkrét körülményeinek felderítetlen mivoltával tökéletes alanya az ikonteremtésnek, melyet körüllenghet a sok „Mi lett volna ha…?” találgatás.
Johnny Depp – az őstehetség: a színész, akit mindenki szeret valamiért; aki, miután járt Hollywood legnagyobb bombázóival, egy szigeten él visszavonultan tökéletes családjával; aki a világ egyik legfurcsább rendezőjének összes filmjében szerepel és még énekelni is tud – és mindezek ellenére a mai napig nem kapta meg a legrangosabb elismerést, az Oscart. Ha elnyeri, azért, ha nem, akkor pedig azért válik tökéletes ikonalannyá: a meg-nem-értett őstehetség vagy a mindenki által irigyelt színészbálvány szerepét öltheti majd magára a halhatatlanok társaságában.
Oasis – újgenerációs gombafejűek: az Oasis 18 éves fennállása során kiadott 10 lemezt, melyek közül az 1995-ös (What’s the sory) Morning Glory a 2010-es Brit Awardson elnyerte az elmúlt 30 év legjobb albumának járó díjat. A bandán belüli testvérpárbaj, sajtóvisszhanggal megtűzdelt szakítás-újraegyesülés-végső szakítás, és régóta nem tapasztalt zenei zsenialitás mind-mind jó alapot biztosít ahhoz, hogy új, ikonikus zenekart avassunk.
Emma Watson – a stílusikon: bár valószínűleg a többségnek Hermione Granger jut eszébe először a hölgyeményről, a szemünk láttára felcseperedett színésznő mára egyértelműen több a tudálékos varázslótanonc megformálójánál. A színészkedés mellett a Brown egyetemre jár, a Burberry reklámarca, sőt, saját maga is környezetbarát kollekciót tervez. Minden idők egyik legsikeresebb fiatal színésznőjéről van tehát szó, aki ha képes lesz jól hasznosítani megszerzett hírnevét, s személyisége sem fordul teljesen új irányba, akár Audrey Hepburn nyomdokaiba is léphet.
Szerző: Sárai Vanda
