2022.07.21., 11:30

Diploma ON – Interjú a friss diplomás divat- és textiltervező művésszel, Jiang Erzsébettel

A maszkulinitás rendkívül diverz, folyamatosan alakuló fogalom. Az elmúlt évek popkulturális változásai a korábbi férfiideálok lebontásával több újféle maszkulinitásnak engedtek teret. Jiang Erzsébet, Sziszi a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem végzett divat- és textiltervező művésze ennek a korántsem egyértelmű fogalomnak egy progresszív, de végtelenül korszerű megközelítését dolgozta fel és gondolta tovább diplomaprojektje során. Prettier than you’ll ever be kollekciója elsősorban a koreai popkultúrára jellemző kevert, gyakran feminin jellegű maszkulinitás inspirálta. Sziszivel a témaválasztás aktualitásáról, a tervezési folyamatról és egyéni viszonyulásáról beszélgettünk.

Mesélnél kicsit a témaválasztásról? Miért gondolod jónak, hogy éppen most foglalkozol ezzel? 

Lassan nyolc éve k-pop rajongó vagyok. A közvetlen környezetemben nem voltak más rajongók, a barátaim számára furcsa volt, hogy nyugati szemmel nézve nagyon feminin, már-már lányosnak titulált, éneklő és táncoló fiatal fiúk, férfiak iránt rajongok – és ez egy teljesen idegen kultúra volt számunkra. Nem volt elmondható az, ami ma, 2022-ben, hogy kezd átmenni egyfajta mainstream divathullámba az irányzat. Az utóbbi években a multinacionalizmus, elfogadás, genderkérdés, eléggé benne vannak a köztudatban és úgy gondoltam, ez egy nagyon jó időpont, hogy ezzel foglalkozzak.

Mi volt a kiindulás, inspiráció a tervezés elején?

Tudtam, hogy férfiruhákkal szeretnék foglalkozni, amivel ezelőtt még sosem, valamint, hogy nagyon objektes alkotást szeretnék létrehozni – ez olyan viseleteket, öltözékeket takar, amelyek nem feltétlenül a hordhatóságra fókuszálnak. Kicsit a wearable art, vagy az haute couture irányába tudnám besorolni. Egy felszabadult, kortalan, nemtelen kollekciót szerettem volna, amely jellemzi a koreai popsztárokat.

A Bauhaus színház absztrakciójából is sokat tanultam, mert fontos volt, hogy megtaláljam az egyensúlyt a test köré építve. Hiába szerettem volna túlzó, teátrális sziluetteket, drámai printeket, figyelnem kellett, hogy ne ragadjon meg az eredmény egy olyan státuszban, amely véletlennek, vagy hibának tűnhet.

A Prettier than you’ll ever be elég hangzatos cím. Miért pont ezt választottad?

Ez egy olyan statement, reakció a rajongóktól, amit akkor tesznek, hogyha egy férfi idol képét látják, aki olyan szép, amit te hagyományos narratíva szerint fangirlként sosem tudsz elérni. A k-pop a fogyasztói társadalom és igények kiszolgálásán alapul és folyamatos interakcióban van a közönségével. Egyben hommage és kritika is a kollekció. Ahhoz, hogy ezeknek a balanszát hangsúlyozzam, úgy gondoltam, hogy ez a cím egy jó verbális gag.

Miért éppen a virágok felé fordultál a minták tekintetében? Hogyan alakult ki a mintakészlet?

Egyértelmű volt számomra, hogy virágokat szeretnék felhasználni, ehhez a floriográfia segítségét hívtam, amely a nyugati virágjelentéseket írja le. A közösségi médiában látott fan megnyilvánulásokból, valamint saját érzéseimből választottam kifejezéseket, mint például hűség, odaadás, femininitás, maszkulinitás, szeretet, toxikusság – ezek szerintem nagyon jól leírják a fan és idol között lévő kapcsolatot. Ezeknek a kifejezéseknek a megfelelő virágát választottam ki, a mintatervezés során pedig egyértelművé vált, hogy melyikeket fogom használni a mintakincs kialakításában.

Nagyvonalú, plasztikus, bonyolult formákat látunk a kollekcióban. Ezeket is virágok inspirálták?

Párhuzamosan fejlesztettem a formai megoldásokat és a motívumkincseket, mert úgy gondoltam, hogy nem tudom, és nem is akarom szétválasztani a kettőt egymástól.

Az egyik tanulságaiból építettem, fejlesztettem a másikat. Már maga a virágmotívum is nagyon organikus, viszont én szerettem volna, hogy ez harmóniában legyen a formával, reflektáljanak egymásra, ugyanis tudatosan elég sok diszharmóniát alkalmazok.

Meglehetősen domináns a rózsaszín a kollekcióban. Ez a színválasztás is tudatos volt?

Amikor a mintákat terveztem, nem volt tudatos a színhasználat. Nagyon sokféle színt kipróbáltam, és ezt muszáj volt redukálnom.

Impulzív döntés volt, hogy a pink és a zöld köré építem fel a mintákat, viszont tudatosan szerettem volna váratlan színpárosításokat is, amellyel rá tudok erősíteni a minta és a forma groteszkségére.

Olyan szempontból lehet tudatalatti volt, hogy egy általam nagyon kedvelt (rózsaszín) és egy nagyon nem kedvelt színt (zöld) használtam. 

Mik voltak a fő nehézségek a tervezés, kivitelezés során?

Technológiailag nagyon sok volt, például, hogy hogyan tudnék kikísérletezni egy olyan szerkezetet, amely egyszerre könnyű, de mégis formatartó. Fontos volt számomra, hogy visszaadjam a tervek, a rajzok nagyvonalúságát. Sokat halljuk, hogy a papír mindent elbír, de a valóságban nem biztos, hogy meg lehet valósítani az adott tervet. Nagyon sok technológiai felhasználás, technológiai kísérlet felmerült, míg végül a töméssel való formaalakításhoz eljutottam.

Említetted, hogy egy viszonylag nemtelen öltözéket terveztél. Szerinted meg kell különböztetni a női és férfi ruhákat, és ha igen, hogyan tehetjük ezt meg?

Az elején bennem is felmerült a kérdés: hogyan tudok különbséget tenni?

Egészen a Biedermeier kor előttig a férfi és a női öltözék egyfajta párbeszédben állt, nagy befolyással volt egyik a másikra. Voltak időszakok, amikor a férfi öltözék volt sokkal díszesebb, elaboráltabb, a mai értékrendek szerint, nőiesebb.

A legelső felvetésekben tradicionálisan nagyon férfias és nagyon nőies sziluetteket, testrészeket hangsúlyoztam. Valahol itt húznám meg a határt, hogy eléggé egyértelmű alkatbeli, biológiai eltérések vannak a test esetében.

És szerinted hol tart ma ez a különbségtétel?

Napjainkban az androgün divat abszolút benne van a hétköznapokban, a levegőben. Szerintem elmosódnak ezek a határok, és a nyugati médiában is látjuk ezt a hullámot, hogy különböző férfi sztárok – gondolok itt Lil Nas X-re, Timothée Chalamet-ra, Harry Styles-ra –, egyfajta statementként tekintenek a vörös szőnyeges megjelenésre. Ők nagyon gyakran tradicionálisan feminin sziluetteket prezentálnak. Ugyanakkor az egyik célom az volt, hogy bebizonyítsam, a feminin maszkulinitás fogalma nem kizárólagosan kortárs jelenség.

Bizonyára jöttek negatív visszhangok is. Ezeket hogy értékeled?

Az ellenreakciókra igazából pozitívan tudok tekinteni, hiszen akkor ez azt jelenti, hogy nem tudunk emellett szó nélkül elmenni, hogy reakciót vált ki az emberekből. És az, hogy ellenérzést is kiválthat szerintem csak validálja a témafelvetésemet.

Látsz továbbfejlesztési lehetőséget, kiaknázatlan potenciált a kollekcióban a jövőre nézve?

Ez olyan irány, amivel szívesen foglalkoznék akár a jövőben is. Mondhatjuk, hogy egyfajta bemutatkozó ars poetica ez, amit most letettem az asztalra, amihez lehet, hogy a későbbiekben vissza szeretnék vagy fogok nyúlni, ha önálló alkotóként dolgozom. Szeretnék a performatív művészet felé is nyitni és kísérletezni, mert ez sajnos nem tudott megvalósulni ebben a tervezési folyamatban, de úgy gondolom, hogy a mozgásnak mint szempontrendszernek a beemelése további előrelépést jelenthetne számomra.


CV

TAPASZTALAT

2021-2022 – tervező asszisztens, Artista, Budapest

TANULMÁNYOK

2020-2022 – Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Divat és textiltervezés MA
2019 – Külföldi résztanulmány (Erasmus): École supérieure des beaux-arts de Nîmes, képzőművészet
2017-2020 – Budapesti Metropolitan Egyetem, kézműves tárgykultúra, öltözéktervezés specializáció BA

Jiang Erzsébet: Behance | Instagram

Fotók: Katona Tamás

Címkék: , , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás