Hideg van!
Először is: abban a pillanatban, ahogy a délutáni órákról már sötétben megyünk haza, el kell kezdenünk egészségesebben táplálkozni. A gyümölcsfogyasztás nagyon fontos, mert olyan jótékony anyagokat is bevihetünk velük a szervezetünkbe, melyek a „dobozos” vitaminból hiányoznak. A grapefruit például nekem rengeteget segített, a tavaly telet konkrétan betegség nélkül megúsztam, pedig azelőtt két nátha/hónap mindig becsúszott. Ha nem bírod elviselni az ízét, szabadítsd meg a gyümölcshúst borító kesernyés hártyától: nem egy egyszerű feladat, de a gyümölcs íze így sokkal kellemesebb lesz. A mozgás is hasonlóan fontos, mert egyrészt addig sem fogsz fázni, amíg mozogsz, másrészt a hőmérséklet csökkenésével egyenes arányban fogyó boldogsághormonjainkat is felturbózza, ha ugrabugrálunk egy kicsit. A hozzám hasonló lusták próbáljanak élvezetes mozgásformákat találni, mint például a hulahoppkarika, vagy a tánc: mp3 a fülbe, és hadd szóljon!
Ha ezeket betartjuk, belső védelmünket már megalapoztuk, ideje a külsőnkkel foglalkozni: heti egyszer tartsunk wellness-délutánt, amikor csak magunkkal törődünk: bőrradír, arc- és hajpakolás, bőrápolás, és esetleg egy kis szauna is férjen bele a menübe, a hidratálás pedig váljon mindennapi rutinná: zuhanyzás után a még nedves bőrre vigyük fel a testápolót, majd törölközőbe csavarva hagyjuk, hogy beszívódjon. A kezünk védelme is rendkívül fontos – végezzünk kézfiatalító jógagyakorlatokat (igen, létezik ilyen, garantáltan jó móka lesz), finom szemcséjű bőrradírral fussunk át a körömágyakon, és persze krémezzünk rendületlenül. Az arc hidratálását szerintem említenem sem kell, de azért annyit elárulok, hogy a gazdag textúrájú krémek (én a kék Niveára esküszöm) egyfajta védőrétegként működnek az arcbőrünkön, így kevésbé érezzük a hideget – már ezért is megéri.
Hidegtől és sötéttől meggyötört lelkünket is érdemes karbantartani, egy-egy bögre szemtelenül sűrű forró csoki, egy óra pihi a kedvenc sorozatunkkal, vagy egy laza koktélozós este a barátnőkkel gondoskodik arról, hogy a tél ne a kiégésről, hanem sokkal inkább a feltöltődésről szóljon.
