Diploma ON
Diploma ON – Interjú a friss diplomás tervezőgrafikussal, Karsai Alexandrával
Az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Média és Design Intézetének frissen végzett tervezőgrafikusa, Karsai Alexandra diplomamunkájában az álmokat és az álomfejtést helyezte fókuszba egy kiadvány, két kártyapakli és egy álomnapló megtervezésével. A projektben egyszerre kap szerepet a téma játékos, könnyed megközelítése, valamint a tudományos, pszichológiai háttér is az álmok jelenségei mögött. Alexandrával a témaválasztásról, az illusztrációs világ megszületéséről és a munkafolyamatról beszélgettünk.
Hogy jött a témaválasztás? Miért pont az alvás és az álmok?
Olyan témát kerestem, ami engem is érdekel, de eddig még nem volt rá időm, vagy lehetőségem, hogy jobban beleássam magam. Fontos volt, hogy olyan témát találjak, ami másokat is érdekelhet és az is, hogy a megszerzett tudást át is tudjam adni más embereknek. Olyasvalamit kerestem, aminek van tudományos háttere, és tudok kicsit komolyabb hangvételben is dolgozni, de valami szabadságot is ad és kellőképpen elvont ahhoz, hogy ki tudjam élni benne a kreativitásomat.
Hatással volt a kutatás a te álmaidra is? Elkezdted esetleg a saját álmaidat is monitorozni?
Arra jó volt, hogy mivel sokat olvastam róla, sokat foglalkoztam vele, önkéntelenül is beszűrődött az álmokba. Például amikor reggel felkeltem, egy idő után sokkal jobban emlékeztem az álmokra, mert benne volt az agyamban, hogy most akkor álmodok, figyelem a dolgokat. Aztán, ahogy jobban elkezdtem feltárni a különböző motívumokat és álom-jelenségeket, amikor éppen olyanról álmodtam, hamar bevillant, hogy olvastam már róla, és mit jelenthet.
Mik voltak az elsődleges szöveges forrásaid, amikre támaszkodni tudtál?
Rengeteg cikket olvastam, és próbáltam ezekből olyan információkat kivenni, amik érdekesebbek, mert azért ennek is vannak szárazabb részei, amikből néhányat így is mindenképp bele kellett tegyek ahhoz, hogy a téma alapjait le lehessen fektetni. De olvastam álomfejtéssel kapcsolatos könyveket is, találtam konkrétan egy álomnaplót is, de abban nem nagyon voltak illusztrációk, nem úgy volt megoldva, mint az enyém, de inspirációnak jó volt. Meg persze, Krúdy Álmoskönyve volt egy kiindulási pont a legelején.
Ezek közül egyik sem egy kimondottan illusztrált műfaj.
Az Álmoskönyvben csak szavacskák vannak ABC sorrendben, de abból rengeteg, sokkal több, mint amit én kinéztem. De ezek inkább népi hiedelmek alapján vannak megfogalmazva, én pedig
próbáltam a kártyáimon úgy megjeleníteni az egyes fogalmakat, hogy legyen benne egy kis népi hiedelem is, de azért valamilyen pszichológiai vonulat is megjelenjen, és például a medvével álmodás ne azt jelentse, hogy holnap esni fog az eső, hanem arra fókuszáltam, mit jelent ez a lelkületet, a pszichológiát tekintve.
A kiadvány mellett egy álomnapló a fő elem, és két kártyapakli is készült. Már az elején gondoltad, hogy ennyi mindent fogsz tervezni?
Az volt a kiindulási alap, hogy kiadványt szeretnék, de több témát lehetett megadni, és elgondolkoztam, hogy talán társasjátékot is készítek, de aztán mégis a kiadvány mellett döntöttünk, mert az jobban passzolt hozzám. Végül mind a kettőt sikerült belevegyíteni, és tudtam kártyákat is tervezni, így ami csak kiegészítő elemnek indult, a végén elég nagy teret kapott. Örülök neki, mert sokkal jobban át lehetett így adni, amit az elején szerettem volna.
Egy diplomamunkánál sokszor vannak fenyegető határidők, hiszen fél éved van az egész projektre. Ez nálad hogyan befolyásolta a munkafolyamatot?
Nagyon félelmetes először nekikezdeni egy ilyen nagy munkának, mert persze, csináltunk az egyetemen nagyobb projekteket, de itt tudtam, hogy tényleg mindent tényleg szépen végig kell vinni, amit kitalálok… Igazából annyi ötletem volt, hogy úgy voltam vele, hogy ha már a fele meglesz, akkor én boldog leszek. Persze, benne volt, hogy valami talán nem lesz kész, de attól nem kellett tartsak, hogy emiatt nem lenne diplomám, vagy nem lenne kész, esetleg teljes értékű a projekt. Inkább a magamnak felállított elvárások kapcsán volt kis bizonytalanság, hogy sikerülni fog-e vagy nem, de hála istennek sikerült.
Mi okozta a legnagyobb kihívást a munka során?
A kártya illusztrációkkal kezdtem el, és volt köztük, ami az elejétől ugyanaz maradt, de olyan is, amit háromszor-négyszer kellett teljesen újrarajzolni a nulláról. Van egy férfiasabb jegyű karakter, és egy nőiesebb jegyű – őket is többször kellett újra skiccelni, mire eldőlt, milyenek legyenek. Ezért azt mondanám, hogy
az illusztrációs stílus, a világ a kialakítása volt leginkább nehéz, de imádok illusztrálni, így nem konkrétan a rajzolás volt, ami kihívást okozott, hanem az, hogy hogy adjam úgy át, amit én elgondoltam a fejemben, hogy az mindenki számára élvezhető és érthető legyen.
Gondolom, rengeteg olyan fogalom van – főleg, mivel álmokról beszélünk –, ami nagyon fluid, relatív, nehezen megfogható.
Igen, és nem is az volt a cél, például az említett karaktereknél, hogy konkrét személyeket, arcokat ábrázoljak, inkább azt szerettem volna, hogy mindenki megtalálja azt a kapcsolódást ezekhez a gondolatokhoz, amiket ő érez saját magában. Hiszen például mindenki olyan arcokat lát az álmaiban, amiket a saját agya generál; olyan arcokat látunk, amikkel már találkoztunk, és az agyunk elraktározta.
Amikor olyan elvont fogalmakat kellett ábrázolni, mint a szerelem, vagy a szabadság, akkor kérdés volt, hogyan jelenítsem meg úgy őket úgy, hogy ne legyen nagyon beskatulyázva, mi mit kell jelentsen, hanem inkább egy támpont legyen.
Említetted a maszkulin-feminin jellegű figurákat. Ezeket hogyan párosítottad az egyes fogalmakhoz?
Voltak olyan illusztrációk, amik úgy éreztem, megkívánják, hogy legyen egy ilyen vonal, amiben nem egy teljesen androgün karakter jelenik meg. Egyes fogalmak számomra – de ez csak saját asszociáció volt – inkább feminin fogalmak voltak, így például a repüléshez egy női alakot rajzoltam. Ezzel szemben a magányhoz a férfiasabb alakot párosítottam. Igazából az döntött, amit épp éreztem az adott pillanatban, de lehet, hogy ma már egész máshogy képzelném el. Ennyi szabadságot úgy voltam vele, hogy megengedek magamnak.
Nagyon meghatározzák a vizuális világot a domináló kék és piros színek. Miért ezekre esett a választás?
Egy rögzített színpalettát szerettem volna kialakítani, és azért a piros-kék párosra esett a választás, mert ezek jó kontrasztban vannak egymással, és tudnak is együttműködni. Az átlátszó kártyapaklinál ez különösen fontos volt, hiszen ezek a kártyák úgy működnek, hogy egymásra kell őket pakolni, ezért kellett, hogy két olyan kontrasztos szín legyen, amik az egymásra helyezéskor jól ki tudják alakítani a végleges illusztrációt, ami az álom egyfajta vizuális kivetülése.
Hogyan működnek pontosan ezek az álom vizualizációs kártyák?
Van egy ötven lapos főpakli, amin minden illusztráció egy különböző álmot jelent. Az egyik oldalon van az illusztráció, a másikon a magyarázat. Igazából száz darab kártya van, de a transzparens és a fehér kártyákon ugyanaz az illusztráció szerepel, csak az előbbin egyszerűbben – így vannak párban. Miután az ember álmodik valamit, választania kell három kártyát az átlátszókból.
A három választott kártya is el van látva a szimbólumokkal és úgy vannak elhelyezve az illusztrációk, hogy ha ezt a három lapot egymásra helyezzük, a grafikák elhelyezkedése miatt kijön egy új minta és megkapjuk az aznapi álomnak egyfajta vizualizált képét. Ez ad valamiféle szabadságot a könyv a forgatójának.
Ha jól tudom, a kártyák különböző kategóriákba esnek.
Igen, vannak szereplőkártyák, érzéskártyák és környezetkártyák. Ezek mind különböző jellel vannak ellátva, és egyet-egyet kell választani. A környezetkártya körbeveszi a többi illusztrációt, így az egymásra tevéskor a kártya teljes felületét kitölti a végleges vizualizáció.
Nagyjából hány illusztrációt készítettél összesen? Vannak olyan illusztrációk a kiadványban, amik a kártyákon nem jelennek meg?
Húsz illusztráció van a könyvben a borítóval, mindennel együtt, de van olyan, amiben a kártyákból vett elemeket használtam fel. A kártyákon 50 illusztráció szerepel, illetve ugye a másik 50, de ez a kettő majdnem ugyanaz, csak az egyiken le vannak szedve az apró elemek. Ha mindennel együtt nézem, olyan 80-90 illusztráció biztos készült, ha a változatokat is beleszámolom, de nem számolgattam már a végén.
Milyen célcsoportban gondolkoztál a tervezés közben? Hogyan határoztad ezt meg?
Úgy határoztam meg, hogy tizenhat évtől fölfelé ajánlott, de nem a téma miatt, hanem mert a szövegek megfogalmazása és a forráscikkek komolysága, szerintem ettől a korosztálytól válik jobban érthetővé. Tizenhattól felfele bárkinek ajánlanám, akit érdekel a téma, és szeretne egy kicsit kreatívkodni, de önismeret szempontjából is tök jó.
Az álomnaplót azért is akartam belevenni, mert egyrészt nagyon fontos az álomfejtés témakörében, másrészt a naplózás alapvetően egy önismereti dolog, itt pedig összeér a kettő és az álmokon keresztül meg lehet ismerni saját magunkat.
Milyen utóéletet képzelsz ez az Álmaid nyomában számára?
Jó lenne, ha akár csak kis példányszámban is lehetne gyártani, mert szívesen megmutatnám több embernek is. Persze, ehhez rengeteg dolog kell, hogy összejöjjön. Mindenesetre úgy láttam, az megnézegették, megforgatták a kártyákat (a diplomakiállításon – szerk.), szóval azt a célomat elértem, hogy érdeklődjenek iránta az emberek.
CV
TAPASZTALAT
2022 – grafikus gyakornok, Winder
2022 – arculattervezés, Egri Menhely, Eger
TANULMÁNYOK
2020–2023 – Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, Média és Design Intézet, Tervezőgrafika BA (tervezőgrafika specializáció), Eger
2018–2020 – Medgyessy Ferenc Gimnázium, Grafikus OKJ, Debrecen
Karsai Alexandra: Behance | Instagram | ArtHungry
