Mojzes Dóra
Interjú Mojzes Dórával, a Dűne 2 tervezőasszisztensével
Nem titok, hogy Denis Villeneuve Dűne filmjeinek jelentős részét hazánkban forgatták, ahogy az sem, hogy a stábban is rengeteg magyar szakember dolgozott hónapokon át annak érdekében, hogy a legkiemelkedőbb végeredmény szülessen meg. A rendkívüli látványvilághoz nagyban hozzájárultak az akkurátusan kialakított jelmezek is, melyek megalkotásában oroszlánrészt vállalt Mojzes Dóra jelmeztervező is, aki Jacqueline West jobbkezeként – mint tervezőasszisztens – vett részt a látványos és rendkívül aprólékos jelmezek megálmodásában és életre keltésében. Interjúnkban Dóra a grandiózus sci-fi projekt ruhatárának kihívásairól, saját tapasztalatairól és a jelmezes department mindennapjairól mesélt nekünk.
Volt valamilyen előzetes kötődésed a Dűnéhez, akár a könyvhöz, akár a korábbi adaptációkhoz?
Gyerekkoromban elkezdtem olvasni, de soha nem olvastam végig az összes kötetet. A David Lynch-es film verziót (1984) láttam régen, de nagy kedvencem sosem volt. Egyébként hatalmas sci-fi rajongó vagyok, meg eleve Denis Villeneuve egész munkásságát nagyon szeretem. Emellett hatalmas lehetőséget láttam a jelmezekben tervezői szemmel.
Hogyan kerültél bele ebbe a projektbe?
Tudatosan szerettem volna dolgozni a filmben, és eljuttattam a portfóliómat és az önéletrajzomat a magyar costume supervisornak, aki aztán továbbította a külföldi costume supervisornak, ami alapján behívtak egy interjúra. Utána kaptam meg ezt a pozíciót. Ritka, hogy „én akarok egy ilyen munkát, és elküldöm az anyagaimat”. Ez úgy szokott lenni az elején, hogy a supervisor felépíti a teamet magának a saját embereiből, vagy ha nincs saját embere, akkor ő keres embert. Erre a pozícióra pont nem volt emberük. Úgyhogy szerencsém volt, de remélhetőleg a portfólióm is hozzájárult.
Mojzes Dóra (balra) Jacqueline West és Daniel Cruden
Korábban dolgoztál már hasonlóan nagy volumenű, külföldi projektben?
Dolgoztam a Blade Runner 2049-ben is korábban, de ott beszerző (buyer) voltam. Ez azt jelenti, hogy amit nem a stúdióban készítenek el – ruhát, vagy bármilyen kiegészítőt – azt nekem kell beszereznem. Moodboardokat kaptam, és az alapján kellett a legjobb tudásom szerint beszerezni mindent. Korábban még pár filmben dolgoztam, a Borgiákban például, vagy egy Kate Blanchett-es filmben (Documentary Now). Nemrég Jung Kook dél-koreai szupersztár videoklipjében lehettem stylist. Volt pár nagyobb, külföldi film, de ilyen pozícióban – mint tervező asszisztens – még nem dolgoztam korábban.
Jacqueline West Hollywood egyik legelismertebb jelmeztervezője. Milyen élmény volt számodra a közös munka?
Iszonyú nagy lehetőség volt Jacqueline keze alatt dolgozni, hiszen nem kisebb filmeket csinált már, mint a Benjamin Button különös élete, a The Revenant vagy a legutóbbi Scorsese film, a Killers of the Flower Moon. Igazából nagyon hasonló az ízlésünk, úgyhogy elég hamar egymásra tudtunk hangolódni. Sokszor kikérte a véleményemet és sok mindent rám mert bízni száz százalékosan styling vagy anyagválasztás terén. Főszereplők ruhatervezésére is kaptam lehetőséget, úgyhogy elég jó kihívás és hatalmas élmény volt számomra ez a munka.
Tudod, hogy mekkora volt a magyar stáb, akik a filmen dolgoztak?
Sajnos fogalmam sincsen. Én a costume department részen voltam, ami egy teljesen elszeparált stúdió, és csak azt tudom, hogy ott hányan dolgoztunk, nagyjából hány magyar. De majdnem minden pozícióban volt magyar is külföldi is.
Hogyan indult el számodra a munka és milyen folyamatok követték egymást?
Én részt vettem szinte minden munkafolyamatban a gyűjtőmunkától kezdve a végleges kosztümökig. A feladatkörömbe tartozott a moodboardok készítése, a rendezőnek való prezentálás előkészítése, anyagok választása és rendelése, tervezési feladatok, gyártmányrajzok és makettek készítése, tervek egyeztetése és koordinálása a varrókkal, a szabókkal, illetve a fordítás, tolmácsolás a magyar szakemberek és a külföldiek között.
A tervezés elején milyen inspirációkból, inputokból dolgoztatok?
A jelmeztervező kapott briefeket a rendezőtől, mi az alapján dolgoztunk és hetente prezentáltunk Denis Villeneuve-nek. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy kiállítást. Próbababákon, makettekkel, illusztrációkkal bemutattuk neki, milyen ruhákon dolgoztunk az adott héten. Aztán a visszajelzése alapján haladtunk tovább.
Összességében mennyire befolyásolja a rendező a jelmezek végleges irányát egy ilyen nagy projektben?
Denis Villeneuve-nek azért elég határozott elképzelése volt róla, hogy mit szeretne látni.
Milyen feladatokat láttál még el tervezőasszisztensként? Mennyire kerültél kapcsolatba a színészekkel?
A tervezési feladatok ellátása mellett, ruhapróbáztam az összes főszereplővel, úgyhogy elég közel kerülhettem hozzájuk. Amikor Austin Butler (Feyd) jött az első ruhapróbájára, pont két nappal előtte néztem meg az Elvis című filmet. Ott azért elég nehéz volt uralkodni magamon, hogy ne ugorjak én is a nyakába, mint a rajongó lányok. (nevet) Egyébként Christopher Walkent nagyon vártam, rá nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen. Szóval hatalmas élmény volt minden egyes színésszel találkozni. Florence Pugh (Irulan) például egy nagy kedvencem volt, nagyon jó fej, laza csaj. De mindenki nagyon kedves volt és profi.
A forgatáshoz képest mennyivel korábban kezdődött a tervezés?
Nekünk volt két-három hónap előmunka a forgatás előtt. Ahogy folyamatosan érkeztek a szereplők, hétről hétre mindig volt valami, hogy ezen a héten ezeknek a jelmezeknek kell készen lenni, a következő héten a következő karakter jelmezeinek. Folyamatosan dolgoztuk szinte a film végéig.
A stúdión kívül a forgatásokon is kellett dolgoznod?
Én nem nagyon jártam ki a forgatásra. Persze, volt, hogy kimentem, mert érdekelt a díszlet vagy csekkoltuk a ruhákat, de leginkább a stúdióban dolgoztam, reggel 8-tól este 7-ig. Az embernek ilyenkor megszűnik az élete és a második héttől már az e-mailjeidre sem nagyon válaszolsz, annyira fáradt vagy. Sokszor olyan érzés volt, mintha tényleg odaköltöztem volna. De amikor nagy, több száz fős jelenetek voltak, vagy például bonyolultak voltak a jelmezek akkor kimentem én is a setbe segíteni.
Számodra hány hónapot ölelt fel a teljes munkafolyamat?
Én márciusban kezdtem, és szeptember végéig dolgoztam benne, tehát olyan hét hónapot voltam benne.
Melyik jelmez volt az, amin a legtöbbet dolgoztál, vagy a legbonyolultabb volt technikailag?
Sok bonyolult jelmez volt, az egyik ilyen, amin legtöbbet dolgoztunk, az az úgynevezett water master jelmez volt, ami nem tűnt annyira bonyolultnak a terven, de a kivitelezés az elég nehézkes volt. Heteken keresztül dolgozott rajta egy szabó, sőt több szabónak is kiadtuk a feladatot, hogy mit hoz ki belőle, mire elérte végleges formáját. De megérte a sok fáradságot, mert Denis Villeneuve egyik kedvenc jelmeze lett! A jelmezből persze kábé semmi nem látszik végül a filmben. (nevet)
Amilyen komplikált jelmezekről beszélünk, nyilván több műhelynek is együtt kellett működni. Kik dolgoztak egy-egy jelmezen és mennyire zajlottak lokálisan a kivitelezési folyamatok?
Minden lokálisan zajlott. Egy nagy stúdióban dolgoztunk együtt az összes ruhás szakemberrel. A szabók, a varrók, a break down-osok (akik koszolják, öregítik az anyagokat), akik printelik, festik, megdolgozzák az anyagokat, a costume props-osok, (akik mindenféle kiegészítőket, egy gombtól kezdve egy ékszeren át egy fejdíszig bármit megcsinálnak). Az egész costume department egy légtérben volt, és szorosan összefüggött a munkánk.
Volt olyan momentum, amit kiemelnél ebből a hosszú projektből, ami nagyon mély nyomot hagyott benned? Akár egy elkészült, kivitelezett ruha…
Az én egyik legnagyobb feladatom a southern bene gesseritek ruhája volt, amiből húszat kellett készítenünk, és ezek mind különböző színűek és különböző anyagokból készültek. Nagyon-nagyon sok elemből álló, részletgazdag, bonyolult ruhákról van szó, amiken sok ember dolgozott egyszerre. Ezt volt a legnehezebb összehangolni és koordinálni… mert minden anyag külön volt festve, printelve, sok ékszer kellett hozzájuk, stb.
Ahogy most te is utaltál rá, ezek nagyon részletes ruhák, hiszen működniük kell, távolról, közelről, bárhogyan veszik őket, mindenféle jelenetekben. Mi ezeknek a jelmezeknek az utóélete a forgatás lezárulását követően?
A jól sikerült filmek jól sikerült ruháit sokszor kiállítják. A Poor Thingsnek, vagy akár Dűne első részének is volt kiállítása. De a legtöbb ruha bekerül egy dobozba, leltározzák, és utána nem tudom, hogy kinyitják-e még egyszer. Úgyhogy reméljük, hogy majd valahol ezeket a jelmezeket is viszont lehet látni egy kiállításon.
Kritikánk a Dűne 2-ről itt olvasható ›
