„A világosság és a sötétség küzdelme” – Gareth Pugh 2014 Fall RTW
„A világosság és a sötétség küzdelme” – így jellemezte korábban terveit az ikonikus brit dizájner, Gareth Pugh. A Rick Owens mellett gyakornokoskodó, a divat mint performanszművészet jegyében alkotó, a különleges, abszurd formákkal kísérletező és az emberi test határait kutató tervező 2014-es őszi kollekciója ugyan újdonságokkal nem szolgált (hiszen Pugh-védjegyek sorával találkozunk a gyűjteményben), ugyanakkor elmondhatjuk, a szezon egyik legkiválóbb kollekcióját dobta ki az Anna Wintour által is nagyra tartott dizájner.
A kollekció tekintélyt parancsoló, jeges szigora, forma-és anyaggazdag profizmusa, artisztikus jelentésképző kiindulópontja, könnyed, szűzies, kissé bizarr színösszhangja egy másik dimenzióba kalauzol el. Egy olyanba, ahol a divatértő a kollekció minden darabjánál felszisszen, mintha fizikai sérülést hagynának testén a látott öltözékek. Mert akkor jó, ha fáj. Ha mély sebet ejt, amire még sokáig emlékszünk. Egy olyanba, ahol a forma és az anyag mesterien házasított, őrült násza jóleső izgalommal tölt el. Egy másik, absztraktabb síkon haladva pedig egy olyan dimenzióban találjuk magunkat, amelyben egy mesés fantáziavilág bontakozik ki: az örök tél országába kerülünk, ahol mindent hó és jég borít, ahol generációk óta csak a fehér csillogó fogságában léteznek, s amelyben ősidők óta jégkirálynők törvénykeznek. Egy megint másik horizontban pedig a testtapasztalás egy újabb beszámolóját kísérhetjük végig a Pugh-féle koncepcióban.
A finoman hangolt, ellentmondást nem tűrő vonalvezetés és a variábilis kidolgozási metódusok fehér árnyalatokban és metál színben adják át Gareth Pugh intuitívnek aposztrofált kompozícióit. A fehér mint a tisztaság, a tökéletesség és az egyszerűség jelképe a lélek győzelmét hirdeti az anyag felett. Ezzel szemben a metál a konstruáltság, a mechanikus megmunkálás tónusa, nehéz és kemény szín, amely az anyagiságot reprezentálja. A két szín bizarr elegye a poszthumán problematikát is előre vetíti: egy olyan világban, amelyben gépek irányítják az embert, mivé alakul az emberi test, s hová lesz a lélek?
A színek elrendezése a tervező optimizmusát láttatja, hiszen a kollekció uralkodó színe a fehér és ennek árnyalatai – a világosság tehát győzött.
Az avantgárdra hajazó öltözékeket látva akarva-akaratlanul is érezzük a Leigh Bowery-féle hatást, amely mint tudjuk körbelengte – és teszi azt a mai napig is – a magasdivat szcénáját. Gareth Pugh kurrens kollekciója a rá jellemző, ismert eljárásokkal tett le valami húsba vagy áramkörbe maróan (ha már gépiességről is beszéltünk) eredetit az asztalra, melyben a 21. századi diskurzus egy korábbról is ismert, elvontabb közlésmóddal találkozik.
#galeria
Szöveg: Zahorján Ivett
Képek forrása: Style.com
