Sukeban utcai csajbandák
A japán iskoláslány divat már a 70-es években is leuralta a kor vadhajtásait – de nem úgy, ahogy eddig képzelted
A Dazed and Confused magazin újságírója, Claire Marie Healy cikksorozatában olyan divatirányzatokkal foglalkozik, melyek szervesen részt vettek/vesznek a fiatalok világnézetének alakításában a felnőtté válás küszöbén. Mi elhoztuk nektek a cikket, melyben a hetvenes évek egy különleges japán divatirányzatát mutatja be.
A japán gimnazista lányok divatja nem mindig a férfiak fantáziáját volt hivatott kiszolgálni. Ismerjétek meg a sukeban („főnök csaj”) utcai bandákat, akik csináld-magad öltözködésükkel törtek ki a patriarchális rendszerből!
Japánban a nyolcvanas évek közepének népszerű sorozata volt a Sukeban Deka, melynek főhősnője első ránézésre átlagos klasszikus iskolás egyenruhát visel. De meglepő módon bőrkesztyűvel és egy jojóval dobja fel a szettet, mely utóbbit előszeretettel használja gonosz üzletemberek gépfegyverének hatástalanítására, vagy akár megkötözésükre is – megmentve ezzel számtalan iskolás gyerek napját szerte az országban.
A sukeban ezen megnyilvánulása talán önmagában még nem dönti meg Japán erősen férfiak által dominált hierarchia-rendszerét, azonban egy évtizeddel a sorozat ideje előtt még nem a kommercializált televíziós detektíveket jelentette a fogalom. A korai hetvenes évek Japánjában legalábbis még szó sem volt ilyesmiről.
Akkoriban a sukeban a lázadó csajok valódi, vibráló szubkultúráját jelentette, akik az iskolai egyenruhát a srácoktól „kölcsönvett” bőrcuccokkal egészítették ki, és igyekeztek bebizonyítani, hogy a lány-lét és az erő egyáltalán nem zárják ki egymást.
A sukeban szó (mely angolra fordítva ’girl boss’, tehát főnök csaj) elsőként a csak csajokból álló utcai bandákra vonatkozott, melyek a hatvanas évek végén jelentek meg. Ugyan a fiú bandák mintájára alakultak (melyek egyébként nem engedtek maguk közé női tagokat, illetve az amerikai divatot követték – ezért yankiiknek hívták őket), a sukebanok létrehoztak egy nagyon eredeti stílust, kezdve az egyenruhával.
A japánok számára a telített hetvenes években a nyugati, tengerész-stílusú egyenruhák a hagyomány nem kívánt jelképei voltak. Igaz ugyan, hogy mostanában modern találmánynak tartjuk a szuper-kawaii tengerész egyenruhát (köszi Sailor Moon), a seifuku a japán oktatási rendszerben azonban már a 20. század eleje óta népszerű volt. A korai hetvenes években kezdődött, hogy az úgynevezett „bűnöző csajok” beleszőtték egyéniségüket az egyenruha-divatba: legfeltűnőbb markerek a szokatlanul hosszú szoknyák és a Converse-cipők voltak, de volt, hogy a tengerészblúz alját vágták meg.
Az ápolatlanság is a megjelenés része volt, kevés sminkkel (bár a szemöldökök extrémek és vékonyak voltak), elvarratlan sálakkal és páratlan zoknikkal.
Az ottani érettségit követően a sukeban csajok továbbra is hordták a hímzett virágos, anarchikus kanjikkal díszített egyenruháikat, melyekkel nagyon jól reflektáltak a világ másik végén zajló brit punk mozgalmakra. A brit szigeteken a korai külvárosi punkok is megkülönböztető stílus kialakításán voltak: volt hogy ők is iskolai egyenruhát alakítottak egyedivé, vagy éppen a hajukat lőtték be a konyhában találtakkal, vagy túlméretezett anarchista kitűzőket alkottak chipses zacskókból és söralátétekből.
Bárhol is nősz fel, úgy tűnik az iskolai egyenruhák mindenhol nagy szerepet játszanak a szubkultúrák identitásának kialakításában és a tinédzserek önkifejezésében. Bár az egyenruha már fiatal kortól a társadalmi beilleszkedést szolgáló öltözködés korlátait hivatott szimbolizálni, mégis kitűnő platform az egyéni stíluskódok kikísérletezéséhez. Azzal, hogy megmaradt popkultúra kacatokat hasznosítanak újra, egyrészt bizonyítják, hogy az identitást a végtelenségig lehet formázni, másrészről pedig egy kristálytiszta üzenetet is közvetítenek azzal, hogy átírják a megszokott konvenciókat.
Szintén a társadalom többi rétegének szánt üzenet volt az erőszak megjelenítése.
Ruháik rétegeibe a sukeban lányok fegyvereket rejtettek (pengék, láncok, vagy bármi, amit azért komolyabban lehet venni, mint egy jojót). Valójában ezek a csaj testvériségek a férfi megfelelőikkel rivalizáltak erőszakosan: leszámoltak egymással, vagy éppen saját csoportjuk tagjainak megbüntetésével voltak elfoglalva (például valaki más pasijával való félrelépésért), vagy csak egyszerűen piti bűntettekkel színesítették a kertvárosok unalmát. Mi több, a szubkultúra fénykorában a legnagyobb szervezet 20 000 felesküdött nőt tudhatott köreiben.
Bár a bűnözés miatt igen rossz hírnevük volt ezeknek a mozgalmaknak, a sukeban szubkultúra mégis egy olyan új filozófiát terjesztett el, amely a nőket helyezte előtérbe. A hosszú szoknyák egyfajta ellenreakciók voltak a hatvanas évek szexuális forradalmával szemben, ők azt fejezték ki a ruháikkal, hogy a nők életét nem a férfiak ízlése szabja meg. A 90-es évekre ez a trend az ellenkezőjére fordult: ekkor a „rossz lány” már tonnányi sminket és ultra-minivé felvágott szoknyákat hordott.
Mi változott meg?
A sukeban szubkultúra egy időzített popkulturális bomba volt, olyan új vizuális világot találtak fel, aminek a filmgyártók nem bírtak ellenállni. A hetvenes évek Japánja ugyanis nem tudta tartani a tempót az amerikai kulturális importcikkekkel, még a legnagyobb filmgyártók is csupán az erotikus alkotásokkal tudták fenntartani magukat. Megjelentek az úgy nevezett „pink filmek”, melyekben talán kissé túlzottan szexualizálva tűnt fel a sukeban kultúra.
Napjainkban a sukeban hagyomány egy kis elszigetelt tinédzser szubkultúrában él tovább, a csak csajokból álló bōsōzoku motorosbandákban. Ezek a „gyors törzsek” a pasijuk mögé szorult barátnőkből alakultak, akik kezükbe akarták venni az irányítást. Mivel Japánban még mindig igen nagy a nyomás a fiatal nőkön a családalapításra, ez a kis női szubkultúra egy igen fontos alternatív narratívát kínál a fiatal lányoknak. Megszépült, hímzett kezeslábasukról, virágos tetkóikról, hosszú manikűrözött körmeikről és rikító rózsaszín telematricázott motorjaikról ismerhetjük meg őket. Bár a modern bōsōzokuk már egyértelműen nem azonosak a hetvenes évek bűnözőbandáival, a sukeban hatása mégis tagadhatatlan: a csajok veszik kezükbe az irányítást, illetve a testreszabás lehetőségeivel a normák ellen lázadnak.
Bár már sok írás született a szubkultúrák kiárusításáról, nem sokan írtak még az ilyen egyértelmű szexualizálásról. A sukeban kultúra viszonylag rövid története is egy ilyen különös utat járt végig. A hetvenes évek japánjában a különbözőség, a szolidaritás, a nők összetartását szimbolizálta az elvárt narratívák ellenében. Majd a férfiak által dominált filmipar durván eltorzította és szexualizálta a mozgalmat. Bár ezek a filmek is lehetnek szórakoztatóak, mégis szomorú, hogy a sukeban kultúra mára már szinte csak ezen alkotások által maradt meg a köztudatban.
Érdekesség, hogy a dél-koreai popkultban, a feminizmus és szexizmus határán egyensúlyozó kpopban is felfedezhető ez a „girl boss” hatás, például a 4Minute tagjai is hasonló szerelésben virítanak Hate című klipjükben.
