A hét kreatívja: Magyar Eszter

Kezdetek

„Nagyjából 5-6 évesen, ahol nagyanyáim csipketerítői és kombinéi áldozatul estek a ruhatervezői ambícióimnak. Majd pár évre rá én estem áldozatul az egyik hazai divatmagazinnak, ahol stylist asszisztensként dolgoztam. De esélyem sem volt mondhatni, mert nem voltam soha egy kifejezetten jó ízlésű ember. Engem a szubkultúrák érdekeltek, a túlzások, ilyen légkörben nőttem fel, ilyenek voltak a barátaim. 20 éves koromra már tudtam, hogy a divatfotózás a nagy szerelem, így a sminkelés egyfajta kompromisszumos megoldás volt, hogy a tűz közelében maradhassak. Maga a sminkelés nem érdekelt soha. Úgy mentem el a kurzusra (mások ajánlására egyébként – köszi Ani), hogy otthon volt egy szemceruzám és egy szemhéjtusom, amiket nem tudtam helyesen használni. Aztán elkezdődött, és négy hónap múlva, mire véget ért, olyan természetes volt, hogy része az életemnek, hogy eszemben sem jutott, hogy abba kellene hagynom. De az első igazi nagy löket a záróvizsga után jött, amikor Tombor Saci félrehívott, és azt mondta nekem, hogy nekem ezt nem kellene itt lezárnom, és nagyon szívesen segítene, hogy folytathassam ezt az utat. Hazamentem, és sírtam örömömben. Ez is egy ok volt, amiért abban az évben nem jelentkeztem a MOME-ra.”

Hivatás

„Nagyon pozitív gondolatokat és érzéseket szedtem magamra, amíg tanultam, és ezek azóta is velem vannak. De ami első körben a szakmához köt, az a magabiztosságom, amit azelőtt soha semmivel kapcsolatban nem éreztem. Az az érzés van bennem, hogy nincsen számomra lehetetlen. És nem arról beszélek, hogy nem létezik olyan smink, amit ne tudnék megcsinálni, hanem hogy mennyi mindent tartogat még számomra. Sikert, elismerést, utazást, anyagi biztonságot.”

Motiváció

„Most, hogy észrevettem, milyen sokan követik figyelemmel a munkámat, azt gondolom, hogy talán kicsit tudatosabban kellene dolgoznom, odafigyelnem, mit, miért, mikor csinálok. Eddig ez sosem érdekelt. Volt pár megoldás a fejemben (A/B/C-terv), és amit a helyszínen jónak láttam, azt használtam. Persze ezek a technikák elég hamar válnak unalmassá – rutinná, ha úgy tetszik -, és ez a kreativitás halála. Ma már ami igazán foglalkoztat, az az, hogy hogyan tudom a saját magam által az évek alatt felállított szabályokat helyesen megszegni. Szeretnék túllépni saját magamon, ledönteni a saját – számomra már – borzasztóan unalmas korlátaimat.”

Kollaboráció

„Aki ismer, az tudja, hogy elég kritikus ember vagyok, de megbocsátják, mert tudják, hogy önmagammal szemben is, sőt. Nagy félelmem, hogy nem vagyok elég jó szakember, hogy talán a megérzéseim ellenére nem is leszek az. Éppen ezért olyan fotósokkal, fodrászokkal, tervezőkkel keresem a kapcsolódási pontokat, akiknek az elismerése semmissé teszi ezeket a félelmeket bennem.”

Technikák, eszközök

„Mivel tanultam Budapesten és Berlinben, asszisztens is voltam Titkos Berni mellett, rengeteg különböző megoldást láttam ugyanazokra a témákra. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy tanuljak, figyeljek, és úgy ötvözzem a látottakat, hogy a megoldás számomra a legkézenfekvőbb legyen. A sminkben egyébként azt hinnék az emberek, hogy az eszközök száma korlátozott, de ez nem igaz. Most, hogy kezdek belemélyedni a kísérletezős korszakomba, azt hiszem, kijelenthetem, hogy szinte bármiből és bármivel lehet sminket készíteni, és ez borzasztóan izgalmas távlatokat nyit meg.”

Inspiráció

„Be kell vallanom, különösképpen nem mozgat a divat világa. Nem mondanám magam expertnek: ha valaki azt mondja, hogy „xy 2012-es tavasz-nyári x bemutatója”, én biztos nem fogom tudni, miről beszél. Régen azt hittem, ez kötelező része a dolognak, mára rájöttem, hogyha még az is, engem csak ideig-óráig köt le. Ellenben a divatfotó. Főként ez az a csatorna, ahonnan eljutnak hozzám a legújabb trendek, divatirányzatok, és ezen keresztül ismerem meg azokat a sminkeseket, akiknek a munkája csodálattal vagy jóféle irigységgel tölt el. Úgyhogy azt hiszem, a legtisztább, ha azt mondom, mások nagysága inspirál, és a saját belső késztetésem, hogy egyszer valaki rám is így tekintsen majd a későbbiekben.”

Küldetés

„Nem bélyegezném meg a munkáimat azzal, hogy akárcsak gondolati szinten kijelöljek egy csoportot, mint célközönséget. Ha bárki a divatszakmán kívül vagy belül kíváncsi a munkámra, az nekem nagyon megtisztelő. Illetve bónuszként a német sminktanárnőmet említeném meg, aki szerint az ovisok sminkelnek úgy, mint én. Voltak nézeteltéréseink a kurzus során.”

Siker

„A Condé Nast Traveller címlapomra elég büszke leszek, ha látom majd a végeredményt, de főként a visszajelzések azok, amik melengetik a lelkemet. Pár hónapja azt mondta nekem egy fiatal sminkes, hogy én vagyok a példaképe. Engem itthon ahogy észrevettem, főként divatsminkesként tartanak számon, de a kívülállók biztosan kevesen tudják, hogy nem nagyon van értelme itthon válogatni a felkérések között, ha az ember egy bizonyos színvonalon akar élni. A divat része itthon, magyar stábbal anyagilag annyira nem számottevő. Ha az ember munkáját megfizetik, akkor megy, és csinálja. Legyen szó reklámfilmről vagy akár pornófilmről is. Nem feltétlenül okos dolog erről beszélni, az emberek tabuként kezelik ezt a témát, de egyszer azt mondta nekem valaki (akit egyébként nagyon sokra becsülök), hogy az a sminkes, aki nem dolgozott még pornófilmen, nem is igazi sminkes. Szóval azt hiszem, mondhatni szabadúszóként elég széles a spektrum, mindig akadnak izgalmas feladatok és – ‘fiatal voltam, és kellett a pénz’-szituációk is…”

Zene és smink

„A divatfotókon az áhítat az az érzelem, amit keresek. Vagy azt az őszinte pillanatot, amikor nem a modellt látod, hanem az érzelmeit, a fájdalmát. Így nem is a személye fontos. A hiteles szomorúság tesz számomra igazán széppé egy képet. Ez a fajta hangulat. Ahogy egy verset, egy filmet vagy egy zenét is. Könnyen lemérhető, az igazán kedvenc számaim alatt szimplán könnybe lábad a szemem, vagy elsírom magam, ha arról van szó. Szerintem bármilyen művészeti ág akkor működik jól, ha erős érzelmeket és a már említett jófajta irigységet váltja ki az alkotó emberből, hogy ‘erre bárcsak én is képes lennék, bárcsak én csináltam volna’.”

Szakma

„Rájöttem az elmúlt években, hogy nem feltétlenül jó dolog kielemezni azokat a dolgokat, amiken nem tudunk változtatni, mert csak felidegesítik az embert. Itt nagyon sok mindennek kellene teljesen máshogy mennie, de hát ki vagyok én, hogy ezt megítéljem. Valószínűleg ha minden úgy menne, ahogy az nekem a legkényelmesebb, az is sok embernek okozna fejfájást. Mi itthon egy pici pocsolya vagyunk, ahol sok embert (túl sok embert) alábecsülnek. De nem hiszem, hogy létezik olyan terület, ahol ez ne így lenne. Több türelem és empátia kellene.
Mivel volt egy kis lehetőségem Berlinben is belelátni, hogyan működik ez picit nagyobban, azt kell mondjam, valószínűleg ilyen a divatszakma természete. Kicsit részrehajló, kicsit kirekesztő néha. Kell egyfajta hozzáállás, egyfajta személyiség, hogy az ember ezen felül tudjon emelkedni. Sok emberben, akik görcsösen részese akarnak lenni a divatszférának itthon, ez nincsen meg. Ha meg kellene neveznem három dolgot, hogy mi az, amit változtatnék, az első egyértelműen az emberek hozzáállása lenne, hogy ne legyenek egymással ennyire ellenségesek. Néha úgy érzem magam, mint az oviban. Én például törekszem arra, hogy a többi sminkessel jó viszonyban legyek. A második egyértelműen a bérezés lenne, mert az sokszor egy vicc. Ezt nem lehet finomabban megfogalmazni. A harmadik pedig a színvonal.”

Célok és álmok

„Mindenféleképpen szeretnék pár éven belül külföldre költözni, és annyira felfejleszteni magamat, hogy bekerüljek az álomügynökségemhez. Nem titok az sem, hogy nagyon szeretném, ha megbecsülnék és megfizetnék a munkámat. Aki szerint a pénz itt nem fontos, az hazudik. Ez egy luxusszakma. Szóval semmi különleges, csak New York és egy medencés loft.”

Kedvenc mondás

„Book me if you can!”
„Olyan nincs, hogy nem megy, olyan van, hogy nincs kész!”

Heti kérdések

Boldog vagy?

Gyakran sírok örömömben.

Milyen munkán dolgozol jelenleg?

Egy fotóstúdió felkért, hogy ősztől vezessek nálunk egy divatsmink kurzust, amit én boldogan vállaltam. Rajta volt a bakancslistámon, hogy egyszer tanítsak, de meglepett, hogy ilyen hamar jött a felkérés. Úgy voltam vele, ha valaki érdemesnek tart arra, hogy tőlem tanuljon, akkor vágjunk bele. Úgyhogy most tanrendet írok, megy a szervezkedés és izgatottan várom az őszt.

Ha nem smink, akkor mivel szeretnél inkább foglalkozni?

Egy ideális világban építész lennék, az új Frank Lloyd Wright. Gondolom a zenéhez és fotókhoz kapcsolódó viszonyom után nem hangzik olyan furán, ha azt mondom ha az ember ránéz egy épületre láthatja a lelkét. Elképesztő lehet ilyen nagyszerű es csodálatos dolgok létrejöttében közreműködni.

Vagy költő. Az irodalom az a művészeti ágazat, ami az ember legsötétebb pillanatainak értelmet adhat. Talán számomra az egyetlen ilyen dolog. Szerintem ez is emberfeletti dolog. Nagyobb dózisú tehetség nélkül is remek önismereti terápia.

Mester, akire felnézel?

Itthon egyértelműen Tombor Saci! Nélküle azt hiszem, még mindig egy elveszett hülyegyerek lennék, az hogy megismertem megváltoztatta az életemet. Hálás vagyok neki, hogy nem csak a technikai részét mutatta meg a sminkelésnek, hanem a lélektanit is. Megtanította a szépet látni, a szépet keresni. Nem meglepő így az sem, hogy az ő szárnyai alól került ki Kovalik Natasa és Tégely Laura is, akik szerintem itthon azt az stílust, kreativitást és utat képviselik, amit követni kellene.

Kedvenc hely, ahol lazíthatsz?

Betegesen szeretem a reptereket, ha éppen nem kell izgulnom, hogy lekésem a gépemet, akkor teljesen kisbuddhává változom azokban az órákban, amiket ott töltök. Ott valahogy az ember mindig arccal előre van.

Dolgok (lemez, könyv, film), amiket kifejezetten ajánlasz?

Egy makulátlan elme örök ragyogása, Federico Andahazi – Az anatómus, vagy Franz Kafka , Pilinszky János összes.

Még több Magyar Eszter:
Facebook, Instagram

Címkék: new york, berlin, A Hét Kreatívja, Divat, smink, hazai kreatív, sminkes, make-up, divatfotó, magyar eszter