Performansz és divat találkozása, avagy jön az Abramović-Givenchy kollaboráció
„Amikor együttműködsz valakivel, fel kell áldoznod saját magadból egy részt, ami nem más, mint az ‘én’.” – fogalmazott Marina Abramovic a Riccardo Tiscivel való korábbi kollaborációjával kapcsolatban.
Bizony, a performanszművészet „nagyanyja” és a Givenchy-ház tervezője nem először dolgozik együtt. Míg korábban a Boléro újraértelmezésén egy balettelőadás alkalmával, illetve a divat és művészet egymást tápláló kapcsolatának ábrázolása révén kerültek egy csapatba egy zavarba ejtő fotó erejéig, most a Givency 2016-os tavaszi-nyári női kollekciója kerül terítékre. Az egészről mindössze annyit lehet tudni, hogy „nagyon érdekes lesz”, és a divatház hagyományaival szakítva Párizs helyett New York fog helyszínéül szolgálni a bemutatónak.
Tisci alkotótársáról elmondta: „Nekem is van egóm, mint mindenki másnak, de amikor Marinával vagyok, ez teljesen feledésbe merül. Mindig teljesen őszinte vagyok hozzá.” Kettőjük kapcsolatára nemcsak a mentális levetkőzés jellemző, hanem az őszinte és mély elmélkedés – nem hiába nevezi Tisci a lelkitársának Abramovićot, aki nem mellesleg rajong a tervező ruhakölteményeiért.
A művésznő divattal való kapcsolata egyébként a 80-as években kezdett kibontakozni. Miután megjárta a kínai Nagy Falat egy több hónapos performansz részeként (így lett vége Ulay-jal való több mint egy évtizedes kapcsolatának), rájött többek között arra, hogy korábbi meggyőződésével ellentétben az, ha divatosan öltözködik, nem zárja ki azt, hogy jó művész legyen. „A 70-es években a művészek leginkább meztelenül, feketére vagy fehérre festve adták elő performanszaikat. A 80-as években ez megváltozott, ahogy a ruhák is, amik nagyon jellegzetesek voltak, és volt, aki saját maga készítette el őket. Ma már a művészek a tervezőkkel együtt dolgoznak, nyitottak egymás felé, ami szerintem egy jó irány. Nem zárhatjuk ki a divatot az életünkből.”
