„Több trash és szeszélyesség jót tesz a merevségnek” – Interjú a Konfekció butikosaival

Avatar photo
2016.07.7., 17:19

Már megírtuk, hogy Budapest second hand és vintage-üzletkínálata olyan gyorsan növekedést mutat, mint egy szteroidtúladagolásos testépítő bicepsze, ezúttal pedig a budapesti kreatív szcéna két meghatározó alakja által vezetett Konfekcióval ismerkedtünk meg közelebbről. A Rákóczi téri vásárcsarnok mögött megbújó üzlet első pillantásra tökéletesen belesimul a nyolcadik kerület miliőjébe, gondolkodásmódjában és szellemiségében pedig progresszív irányvonalat képvisel.  A Konfekciót megálmodó bizniszlédikkel, Oltai Kata kurátor-művészettörténésszel és Vida Vera, belpesti művelődésszervezővel beszélgettünk.

P1100855

Menjünk vissza egy kicsit az időben, és meséljetek arról, hogy találkoztatok először! Mi volt az első benyomásotok egymásról, gondoltátok volna, hogy egyszer közös üzletetek lesz?

Kata: Jó pár éve volt, egy civilek és celebek bulinak talán egy szervezője volt Vera, vagy valahogy ő is kapcsolódott hozzá, engem meg DJ-zni hívtak. Aztán hogy hogyan lettünk abból a szituációból legjobb barátok nagyon hirtelen, arra komolyan mondom nem emlékszem. Talán elkezdtünk együtt járni az éjszakába, kevés nővel vagyok úgy, hogy a zenei ízlésünk majdnem fedi egymást.

Vera: Számomra nem volt egyértelmű egyáltalán, hogy Katával ilyen szoros barátok leszünk. Mivel ebben a fránya kritikai attitűdben nevelkedtem, talán még fikáztam is magamban a szép haja, tetoválásai, meg az izgalmas munkái miatt.

Mikor jött az ötlet, hogy megcsináljátok a Konfekciót?

Kata: Amikor ott hagytam az intézményes közeget, elég hamar megfogalamzódott bennem, hogy szeretnék olyan emberekkel dolgozni szorosan és közvetlenül, akiket emberileg is sokra tartok. Egyszerűen velük akarok időt tölteni. Először egy grandiózusabb, több funkciót magában foglaló helyet akartam megcsinálni, végül ez részben, és több darabban valósult meg, az egyik a Konfekció, Veruskával.

Vera: Egyébként bennem klasszikusan egyáltalán nem volt boltnyitási motiváció. A barátságunk volt az indíték. Katának hirtelen családja lett, így a korábbi kocsma előtt töltött időt felcseréltük a butikban lelkizésre.

Vintage-ruhákra specializálódtok, ráadásul valóban elég egyedi darabokra lehet bukkanni nálatok. Mi alapján választjátok ki a kínálatot, teljes mértékben a saját ízlésetekre hagyatkoztok, vagy a vásárlók igényei is figyelembe veszitek?

Kata: Ha egyszerűen akarom megfogalmazni, egy olyan helyet akartunk csinálni, ami visszaadja a mi viszonyunkat a testünkhöz, ruhákhoz, ruhavásárláshoz, a hazai divatfelfogáshoz. Szóval maximálisan az érvényesül, hogy mi hogy akarunk tulajdonképpen szórakozni vele. Nem egy explicit üzleti vállalkozás, egy antikereskedelmi szempontokat is masszívan mozgató antifashion egység. És ezt sokkal többen értik, mint számítottunk rá!

Vera: Kata remekül megfogalmazta. Nem sokat tudnék hozzátenni. Igazából csak addig csináljuk, ameddig kompromisszummentesen önazonos tud maradni.

Ha azt vesszük észre, hogy olyan dolgokat kell árulnunk, ami nekünk nem tetszik, vagy olyan áron, amiért mi nem vásárolnánk meg, akkor belefogunk valami másba.

P1100516

Egyre több Budapesten az underground second-hand üzlet. Ti mivel tudtuk – ha egyáltalán akartok – kitűnni ezek közül?

Kata: Nincs ilyen elvárás, ha tetszik – és itt látszólag ellentmondok az előzőeknek, de valójában nem –, minden erősíti egymást egy ekkora piacon. Sőt szerintem komoly nishek vannak még. Azt gondolom, hogy a legtöbb vintage üzlet elég hasonló sémára épül, „jól fésülten” kommunikál, berendez.

Több trash és szeszélyesség jót tesz a merevségnek.

Vera: És humor, az nagyon fontos. Meg az antifashion, a súlytalanság, a súlyosság és legfőképpen talán az önirónia.

A Facebook-oldalatok alapján úgy tűnik remekül beolvadtatok a környék miliőjébe.

Vera: És a környék miliője is belénk.

Kata: Szuper befogadó közeg a nyolcker!

P1100562

Milyen a csoportdinamika nálatok? Ha eltér a véleményetek egy kérdésben, hogyan navigáltok közös nevezőre?

Kata: Mindketten kíváncsiak voltunk, hogy mit hoz a barátságunkba egy ilyen dolog. Azt az elején kikötöttük, hogy ha rosszat, azonnal bezárunk. De nem így lett, sőt, tulajdonképp az egyik apropó az volt, hogy többet legyünk együtt. Nem nagyon tér el a véleményünk, van egy vastag közös halmaz és nagyon jól kiegészíti ezt, hogy Veruska az egyik irányba lóg ki jobban, én meg a másikba és ez fontos és izgalmas.

Vera: Engem kifejezetten motiválnak a köztünk lévő különbözőségek.

De mondjuk – most itt ülve a boltban, körbenézve a falakon – szembeötlő az attitűdünk és világnézetünk rímelése.

Ha jól tudom nemrég volt egy feminista projektetek is.

Kata: Az egész butikot átszövi így-úgy a feminista állítások különböző formája. Amire gondolsz, az egy iszlám feminista statement-pólósorozat volt, ami pont azért jött létre, mert a politika kisajátította a „migráns” szót, sőt létrehozta egy definitív jelentéstartománnyal: kissé veszélyes, fenyegető, iszlám férfit és férfiak csoportját jelenti. Közben a Közel-Keleten vagy Közép-Ázsiában olyan komoly és nagy múltú feminista mozgalmak vannak, amiről itt Kelet-Közép Európában csak álmodozunk.

P1100712

A társadalmi felelősségvállalás markánsan jelen van a tevékenységetekben, nemrég a hajléktalanok számára gyűjtöttetek ruhákat, illetve a second-hand kapcsán a környezetvédelem is előtérbe kerül. Hogy látjátok, az ilyen megmozdulások, kezdeményezések mennyire elterjedtek közösségi szinten itthon, és formálhatóak-e az emberek ezen a téren?

Vera: Lehet, hogy abszurdan optimista korszakomat élem éppen, de azt látom, hogy a közegemben utánam következő generációnak sokkal több minden egyértelműbb és izzadtság mentesebb, mint az enyémnek és Katáénak. És ez tökre igaz a felelősségvállalásra is.

Apropó, Konfekció, elég beszédes név. Stílus kontra divat, az örök kérdés. Bevett fordulat, hogy itthon az emberek nem a saját stílusukat, hanem inkább a kényelmes fősodrást követik. Minket azonban inkább az érdekelne, szerintetek mi ennek az oka, lehet-e ezen változtatni, és hogy látható-e már változás ezen a téren.

Kata: Abszolút látok változást. De azért azt kell mondjam, hogy a szlogenek szintjén van jelen sok minden. Muszáj megpróbálni elhinteni a fejekben valami olyat, amiben mi is hiszünk.

A túltermelés például egy vészesen kongó harang a fejünk felett…

Hogy jellemeznétek a saját stílusotokat?

Kata: Mindent megőrző, bőr- és állatminta fetisiszta, népművészet imádó szemipank.

Vera: Hú, én nem tudok nyilatkozni a saját stílusomról. Alapvetően egy stíluskereső, kicsit stílustalan embernek tartom magam. Akiről még a végén kiderülhet, hogy önmagával szemben nem is érdekli a stílus. A saját személyiségemben egyáltalán nem érzem súlyozott kérdésnek a testemet takaró ruhákat. Van némi ellentmondás abban, hogy amúgy meg mások stílusával nagyon szeretek foglalkozni.

Mindketten számtalan egyéb dologgal foglalkoztok az üzlet mellett, hogyan tudtok minden fronton helytállni? Mi az, ami segít megteremteni a balanszt az életetekben?

Kata: Nincs nagyon balansz. Az inkább egy jógás életstílus sajátja. Én imádom, hogy esetlegesség van, és hétről-hétre tervezés. Szeretem a bizonytalanságot és jól is veszem. Azt hiszem amúgy ebben is hasonlítunk Veruskával.

Mire számíthatunk tőletek a jövőben, tartogattok még meglepetéseket?

Kata: Ez a mostani fotózás egyértelművé tette, hogy szeretnénk sorozatot csinálni és együtt dolgozni Pajor Kristóffal sokat, hasonló antifashion anyagokon. Például.

P1100915

Konfekció kampányfotók: Kristof Pajor Photgorahpy

Maga a butik meg a nyolckerben itt van.

Címkék: , , , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás