Közös ihlet: hangul Jun Dongdzsu költészete nyomán – beszámoló
A logikája miatt gyakran méltatott koreai abc, a hangul témakörében rendeztek kiállítást a budapesti Koreai Kulturális Központban, mely egyaránt figyelmet szentel az írott nyelv sajátos pozíciójának, valamint vizualitásának, figuratív jellegzetességének. A tárlaton 12 alkotó 27 különböző médiumból létrehozott alkotása tekinthető meg, melyeket nem más fűz össze, mint a közös ihlet.
A kiállításban közreműködő művészeknek előzetesen kiosztottak a jelentős koreai költő, Jun Dongdzsu művei során leggyakrabban használt szavai közül párat, melyekre reflektálniuk kellett alkotásaikban. A szavak listáját kirajzoló elemzés elkészítésében a Savina Kortárs Művészeti Múzeum a Koreai Tudományos és Technológiai Intézettel, valamint a Jun Dongdzsu Emléktársasággal működött együtt. A vizsgálat eredményeként az alábbi szavak kerültek a középpontba: én, éjszaka, egy, szem, szív, ég, ember, hang, szél, utca, mi, reggel, arc, ősz, gyermek, csillag, dal, hold, gondolat.
A tárlatot atmoszférikus hangulat lengi be a folytonos zajoknak, hangeffekteknek és zenének köszönhetően, mindez jól illeszkedik a költői, emelkedettebb felütéshez és a fel-feltűnő vers részletekhez. A hagyományos és új médiumok egymás melletti megjelenése jól rímel a koreai írás történeti hagyományának időbeliségére. Egyes alkotások a hangul formai adottságaira, míg mások inkább az egyes szavak jelentésére, asszociációira, vagy éppen Jun Dongdzsu vélt alkotási folyamataira reflektálnak.
„A kiállítás nem csupán Jun Dongdzsu szeretett szavait újraértelmező, változatos és innovatív kortárs koreai művészeti alkotások bemutatása, hanem egyfajta beszélgetés is Korea múltjáról és jelenéről”
– olvasható a tárlat ismertetőjében, és valóban, az eltérő megközelítésekben egyszerre kerülünk közelebb a költő nyelvhasználatához és nyerünk betekintést az alkotók saját viszonyába anyanyelvükkel, történelmükkel.
A kiállítás több ponton játékra, interakcióra invitálja a látogatókat. Choe Hyun Joo multimedális festményeit például Kim Hanho dolgozta fel videojátékokban, melyekben a festmények mellett a költő verseinek részletei is megjelennek. Ezeket a helyszínen kihelyezett eszközökön ki is lehet próbálni. Ugyanakkor, a bevonódásra való invitálás nem minden alkotás esetén ilyen egyértelmű. Kim Seung Young Egy nap című hanginstallációja gondolkodóba ejti a látogatót; a terem közepén pódiumra kihelyezett, fém hangtálról elsőre nehéz megállapítani, hogy megérinthető-e, a leírásból azonban kiderül, hogy az „éneklő gömb” is interakcióra hívja a szemlélőt.
Több alkotás is játszik a közel-távol feszültségével és a rész-egész jelleg fokozatos feltárásával. Ezek az alkotások arra építenek, hogy ahogy a látogató közelebb megy hozzájuk, úgy vonódik be és válik ő is a „titkok tudójává”. Erre példa a Mozi, Kim Bum Su felvillanó szíveket formáló fotómontázsa is, mely távolról csempeszerű, mintás LED felületnek tűnik, közelről szemlélve azonban láthatóvá válnak a sokszorosított analóg fény- és szóképek, melyek kiadják a nagy egészet. Hasonló elvvel találkozhatunk Kim Seung Young falra matricázott, távolról csillagos égboltnak tűnő munkájánál is, melynek szavai csak közelről válnak olvashatóvá.
A falszövegek jellemzően magyar és angol nyelven jelennek meg a kiállítótérben, de egyes versrészletek, valamint a kiállító művészek nevei eredeti nyelven is olvashatók, ami tisztelgés munkásságuk és kultúrájuk előtt. A tárlatot egy magas minőségű, ingyenes kiállítási katalógus is támogatja, mely mindhárom nyelven tartalmazza a művészek és alkotásaik leírását. Az említett magyarázatok ugyanakkor néhány esetben nélkülöznek olyan alapvető információkat, melyek a nyelv ismerői számára evidens módon megtámogatják és árnyalják az egyes alkotások megértését. Így történik ez Yang Dae Won festményei esetén is, melyeken két-két, nagyméretű, monokróm felületet látni. A képekhez rendelt falszöveg nem teszi világossá, hogy a festmény nemcsak érzetek szintjén, hanem formailag is reflektál annak inspirációjára, amikor minimális absztrakcióval szinte az elemi geometria szintjére alakítja a (아이 – gyerek és 밤 – este) szóképeket.
A kiállítás összességében egy rendkívül izgalmas, érzékeny, mégis játékos nézőpontból közelíti meg a koreai költészetet és írást. A művek látványosak, többrétegűek és bizonyára a koreai kultúra olyan szeleteit is feltárják a magyar közönség számára – főként a tradicionális költészeti kiindulópontnak köszönhetően – amelyek korábban ismeretlenek voltak. A hagyományos médiumokban készült alkotások segítenek elmélyíteni a kiállítás koncepciójának történetiségét, míg az újabb médiumok jól reflektálnak a nyelv nagyon is kortárs, élő mivoltára. Bár a változatos és gazdag audiovizuális ingerekkel operáló alkotások valóban univerzális nyelven és érzetekkel szólnak a látogatókhoz, a kiállítás egyik célkitűzése, a nyelvi korlátok áthidalása csak részben valósul meg. E tekintetben a tárlat legfőbb gyengesége éppen a vélt evidenciákra való támaszkodás, ami kiérződik az egyes leírások szűkszavúságából. A kiállítás nem téved abban, hogy a befogadás a nyelvet anyanyelvi szinten beszélők és azt nem ismerők számára szükségszerűen eltérő, de nem is tesz lépést ennek elmozdítására. Persze, adódik a kérdés, hogy kell-e az egyéni tapasztalatokat ennél jobban közelíteni.
Közös ihlet hangul Jun Dongdzsu költészete nyomán
Helyszín: Koreai Kulturális Központ, kiállítótér – 1023 Budapest, Frankel Leó út 30-34.
A kiállítás megtekinthető: 2022. április 11. – szeptember 16.
Kiállító művészek: Kim Na Ri, Kim Bum Su, Kim Seung Young, Kim Chang Kyum, Nam Kyung Min, Dabal Kim, Sung Dong Hun, Yang Dae Won, Lee Lee Nam, Choe Hyun Joo, Ham Myoung Su, Hwang Seon Tae
Fotók: Koreai Kulturális Központ
