Kávéspohárkultusz

Ez a kijelentés kissé elgondolkodtatott, én ugyanis ezekkel nem értek egyet. A Wayfarer fazonú utánzatok szerintem ugyanolyan jól néznek ki, az eldugott pizzériákban is igazi remekművekre lelhetünk, és életem legjobb kávéját sem egy ilyen lánc üzletében ittam. Köztudott, hogy mi, magyarok nagyon szeretünk mindent, ami amerikai. Ez addig nem is baj, amíg nem kezdjük el utánozni őket. Biztos, hogy egy papírpohártól jobb emberek leszünk? Biztos, hogy megéri 400 Ft-ért eszpresszót vennünk? A hazai újságírók hajlamosak rögtön a bölcsészekkel azonosítani az ilyen mániákat, és részben igazat kell adnom nekik. Az egyik egyetem bölcsészkarán töltött fél év alatt szinte kiborultam attól, hogy a hallgatók, akik magukat „éhező bölcsésznek” titulálták, és feltűnően csak egy almát eszegettek egész nap, az órák után mind-mind hatalmas Coffeeshop-os poharakkal tértek vissza. Miről is beszélünk? Be kell viszont vallanom, hogy kb. 16 évesen én is rajongtam a papírpoharakért, a barátnőimmel képesek voltunk átsétálni a városon, hogy betérjünk egy „coffee-to-go„-ra az egyik váci cukrászdába (és igen, itt ittam az eddigi legfinomabb kávémat). Mentségünkre szóljon, hogy szinte még gyerekek voltunk, azok az emberek azonban, akik egymást lökdösve próbálnak hozzájutni a csillagászati áron mért Starbucks kávéhoz, már jócskán túl vannak a 18-on.

A dolog legnagyobb iróniája kétségkívül az, hogy míg az elviteles kávé azt a célt szolgálja, hogy időt spóroljunk, az emberek képesek korábban elindulni a munkába/iskolába, hogy elmenjenek a Westend-ig, beálljanak a kilométeres sorba, és végül boldogan távozzanak a félliteres pohárral. Ennyi idő alatt kétszer is beülhettek volna valahova, ezt azért érdemes mérlegelni. Persze, nem azt mondom, hogy egyszer nem lehet kipróbálni, én is tervezem – csak engem éppen a kávéjuk hagy hidegen, a paninikre és wrapokra viszont már nagyon kíváncsi vagyok. Mindenesetre ha nem akarod, hogy hülyének nézzenek, a következőkre semmiképp ne vetemedj, ha rászánod magad egy Starbucks-körre:

1. Ne hisztizz a sorban, ne tolakodj, és ne hangoztasd, hogy „mozogjunk már, elkésem„, elvégre a te döntésed volt, hogy beállsz.

2. Szép magyar szokás, hogy ha valami ingyen van, akkor alaposan feltankolunk belőle: kérek mindenkit, hogy a drága kávét ne a tejszínnel-cukorral-keverőpálcával megtömött zsebekkel egyenlítsétek ki. Az ilyen viselkedés nagyon kellemetlen.

3. Ha végre nálad van a zsákmány, csak nyugi: attól, hogy mellső kartartásban viszed magaddal a legújabb büszkeségedet, még nem leszel Mary-Kate Olsen, inkább egy álsznob Marika hatását kelted.

4. Ha el is teszed emlékbe a poharat, másnap ne abban vidd munkába az otthon elkészített 3 in 1 kávédat.

5. Elviteles kávét kérni, majd órákat egy asztalnál tölteni illetlenség. Biztos vagyok benne, hogy gyors a Starbucks-wifi, de nem biztos, hogy ott kell letöltened a teljes Britney-diszkográfiát.

+ 1: Ne, ismétlem ne fényképezkedj a Starbucks előtt.