Foodhentai – animés gasztronómiai kitekintő
Sokszor hallhattuk már a jól ismert mondást: Az ember a szemével is eszik. Nem csak lelkes szakácsok és food bloggerek viselik a szívükön az étel megkomponálását, valószínűleg az anime készítők 10 parancsolatában is elsők között szerepel. Anime-veteránoknak említésre sem érdemes; a kulináris élvezetek kulcsfontosságúak a japán kultúrában, ezt tükrözi a szórakoztató ipar is.
Viszont aki nem járatos a japán gasztronómiában, az íncsiklandozó ismeretlenre csorgatja majd a nyálát. Sajnos az ételnevek fordításai – már ha vannak – nyakatekertek vagy túláltalánosító kifejezésekkel kell beérnünk, ez persze betudható annak, hogy a fordító keze térben és időben is meg van kötve. Ezt orvosolandó, összegyűjtöttem a leggyakrabban előforduló ételeket, amiket akár a Naruto, Dragon Ball, Demon Slayer szereplői is nagy élvezettel és hangos oishii-val (jelentése finom) kísérve fogyasztottak.
Udon, soba
Ázsia hatalmas kontinens, rengeteg különböző, egyedi kultúrának ad otthon, egy közös vonást azonban felfedezhetünk; előszeretettel fogyasztanak nem csak rizst, hanem tésztát is. Japánban a hazai ramen tésztán kívül, mert nem összekeverendő kínai rokonával, a hajdinalisztből készült soba, és a vastag, búzalisztből gyúrt udon az igazi favorit. Mindkettőt egyaránt fogyasztják meleg, és hidegen, levesben, vagy szójaszószba mártva, a feltéteknek pedig csak a képzelet szab határt.
Onigiri
Általában rizsgolyóként fordított, a rohanó életmódba tökéletesen illeszkedő tradicionális fogás. A nori algalapba csomagolt, formázott főtt rizs ma már szinte bármivel megtölthető, a lazactól kezdve a tonhalsalátán át, a halikráig, de natúr verzióban is fogyasztják. A leggyakrabban szembejövő, alighanem a legautentikusabb is az umeboshival, savanyított szilvával töltött változat.
Wagashi
Rengeteg tradicionális friss és szárított japán édesség létezik, melyek általánosságban wagashinak neveznek, így megkülönböztetve a nyugati édességektől. Kevesebb cukrot, fűszert, tejterméket, és zsiradékot tartalmaznak, legfőbb alapanyaguk a rizsliszt, szójabab, azuki bab és más hüvelyesek, cukor és az úgynevezett kuzu (nyílgyökér) keményítő. A tea ceremóniákon természetesen ezeket szolgálják fel, de gyakran ajándékba adják, vagy épp szerelmük zálogát is jelentheti.
Siberia
Az egyik legérdekesebb sütemény, ami a Ghibli Stúdió révén került vissza a köztudatba. Bizonytalan hol, és született meg, és miért pont az örök tundra „országáról” kapta a nevét. Bár az 1930 körül feledésbe meredt, a 2013-as Szél támad című film egyik sztárja az édes babpaszta és édes babkocsonya keverékét közrefogó piskóta-szendvics lett. A legnépszerűbb elmélet szerint a hómezőn átívelő transzszibériai vasútvonalról kapta a nevét, a piskóta előbbit, a vörösbab paszta utóbbit reprezentálja.
Natto
A japánokat is megosztó, natto baktériummal erjesztett szójababot egyszerűen imádni, vagy utálni lehet. Fermentált étel lévén elég intenzív illata van, leginkább brutálisan érett sajtéhoz tudnám hasonlítani. Ehhez ragacsos textúra társul, felkeverve pedig habosabb, nyúlósabb és nyálkásabb masszát kapunk. Viszont tápértéke miatt érdemes adni neki egy esélyt. Gazdag E-, B1-, B2-, C- és K2-vitaminokban, fehérjében gazdag.
Tonkatsu
Ez a panko morzsába forgatott sertés filé japán rántott húsként hódította meg a gasztro oldalakat. Bár hazaihoz hasonló módon lisztbe forgatva, tojásba mártva panírozzák, majd bő olajban sütik, a végeredmény sokkal ropogósabb lesz a speciális zsemlemorzsának köszönhetően. Olajosságát kompenzálva apróra vágott káposztával, savanyúsággal, és speciális, ketchup alapú tonkatsu-szósszal tálalják.
Dango
A már említett wagashi szószólója, a mochi. Aligha kell bemutatnom, hiszen minden szinte sushizóban elérhető, ezerarcú unokatestvérét viszont annál inkább. A nyársra szúrt gombócokat vízzel összegyúrt rizs-, vagy gabonalisztes tésztából formázzák, majd sütik, főzik, grillezik típusától függően. Létezik cukros szójaszószban grillezett, matchás, szezámos, pirított szójalisztbe forgatott és a háromszínű verzió hanami dango is. Utóbbi rózsaszín, zöld, fehér golyókból áll, amit tavasszal fogyasztanak előszeretettel a való és anime világ mindennapjaiban is.
Omuraisu
Nyugati stílusú konyha egyik gyöngyszeme, igazi comfort food. Habosra kevert rántottába csomagolt ketchupos rizsből áll. Napjaink egyik kulináris attrakciója, ahogy rántottát felvágva a lágy belseje kifolyik, amit a szórakoztató iparban is gyakran elsütnek, premier plánban. Nevét az angol „omelet” és „rice” a szavak kombinálásával kapta, viszont az eredete nem ennyire egyértelmű. Számos étterem saját találmányaként fémjelzi, csupán annyi biztos, hogy valamikor a 20. század elején alkották meg.
Hamburger
Hamburger és hamburger között óriási a különbség, legalábbis a szigetországban. Még a hanbāgā, a másnaposságot instant kúráló szendvicset, a hanbāgu a „hamburger steaket” takarja, amit darált marhahús, zsemlemorzsa, tojás, pirított hagyma keverékéből készítenek, ovális formában sütve. Állítólag 1882-ben, Japán első főzőiskolájának megnyitóján szolgálták fel. Japánban a hamburger steak eredetileg csakis kizárólag marhahúsból készült étel volt, azonban 1962-ben debütált bálna-, és tonhalhúsból készült, majd a csirkés változat is.
Takoyaki
Igazi kuriózumnak számít a street food világban. A palacsinta tészta állagú, búzaliszt alapú masszát speciális formázott serpenyőben sütnek golyó formájúvá. Általában felkockázott polip, tempura törmelékkel, savanyított gyömbérrel és zöldhagyma kerül bele. Worcestershire szósz alapú mártással, majonézzel kenik meg, majd aprított algalappal és szárított bonitó forgáccsal szórják meg.
Nabe(mono)
Az ihlett hiányban szenvedő háziasszonyok megmentője, az ezerarcú nabemono. Szó szerint „lábasban főtt dolgot” jelent, ami tökéletes tükrözi sokoldalúságát. A hűtőben árválkodó hagyma, és répa felhasználására is ideális. Természetesen vannak jól bevált formulák, melyek alaplé szerint az enyhén, erősen fűszerezett, miso vagy akár szójatej alapú kategóriába sorolhatunk. Mindig rengeteg zöldség, akár több fehérje forrás is kerül bele, a határ a csillagos ég.
Curry
Ahogy a hamburger, úgy a curry is japános csavarral honosult meg az országban és elengedhetetlen az japán háztartásokban és az menzán egyaránt. A britek mutatták be a 19. század végén, tehát már ne az eredeti indiai receptúra került Japánba, ahol egyedülálló módon változott és fejlődött. Az eredetihez képest sokkal sűrűbb állagú, házi koszt esetében liszttel sűrítik, így inkább raguszerű lesz a végeredmény. De az esetek döntő többségében egyszerűen a bolti curry-porból főznek gazdag szószt, amit legtöbbször rizzsel, a már említett tonkatsu-val tálalnak.
Tamagoyaki
Gyakran találkozhatunk vele sushi formájában, viszont a bentōban is kedvelt feltét, akár bolti akár az otthon elkészített szeretetcsomagról van szó. A képen látható ebéd szettben például umeboshival díszített rizs, párolt lótuszgyökér és edamame, szezámos wakame alga saláta és polip formájúra vágott virsli kíséri. Ez az omlett tekercs, amely több réteg sült, felvert tojás összetekerésével készül, mirinnel (japán ételízesítő rizsbor), szójaszósszal és gyakran cukorral is ízesítik és téglalap alakú serpenyőben sütik.
Kakigóri
A kakigóri apró szeműre reszelt, szó szerint borotvált jégből álló jégkása, amire különböző ízesített szirupokat öntenek, de a maximális élvezet érdekében sűrített tejet és adzuki babpasztát is pakolhatnak rá. Már a 10. század óta hűsítő finomságként fogyasztják, ma már persze nem gyaluval, hanem speciális jégkása esztétikumának egy egészen új szintjét képviseli. Valószínűleg ezért is nyilvánította a Japán Kakigóri Szövetség július 25-ét a Kakigóri Napjává.
Meron pan
Valószínűleg kevesen asszociálnak egy péksütiről a sárgadinnyére, pedig nem is járhatnánk közelebb az igazsághoz, legalábbis a „dinnye kenyér” esetében. De a dinnye elnevezés, az angol melon szó után, nem az ízéből, hanem a kinézetéből ered. A puha kelt tésztát egy vékony réteg édes és ropogós vajas süti tésztával borítja, így egy kerekded dinnyére hasonlít, és a ropogós, mélyen barázdált rétege a sárgadinnye héját reprezentálja.
Kakifurai
Az egyik legnagyobb tévhit a japán konyháról, hogy csupa, konvencionális értelembe véve, „egészséges”. Erre a legjobb ellenpélda a rántott osztriga, melyet szintén a 19. század végén találtak fel. A tonkatsu-hez hasonló módon készül, de általában tartármártással tálalják. A képernyőn könnyen összetéveszthető a krokettel, de ha kisujj nagyságú, panírozott hengereket látunk káposztával és citrommal körítve, akkor nagy eséllyel kakifurai van terítéken.
Unagi
A Jóbarátokból ismerősen csenghet az unagi, ami a félreértések elkerülése végett, nem karate mozdulat, hanem édesvízi japán angolna. Gyakori, mindenekelőtt borsos árú alapanyag a japán konyhában. A háta, hasa mentén vágják fel, filézik, majd szögletes filékre vágják, felnyársalják, és édes szójaszósz alapú szószba mártják, végezetül grillezik. Ahogy a legtöbb ételnek, úgy az unaginak meg van a maga tradicionális tálalási módja, méghozzá kis lakkozott négyszögletes dobozban, rizságyon.
Cream stew
A japán curry kiszőkített rokona, a kurīmu shichū, egy nagyon gazdag tejes, vajas egytálétel, melynek titkos összetevője a consommé por. Maga a consommé egyfajta tisztított leves, amelyet fűszeres húslevesből készítenek, melyből tojásfehérje segítségével távolítják el a zsírt és az üledéket. Ennek a fancy tyúkhúslevesnek az íz világát brokkoli, gomba, hagyma, krumpli és csirkehús egészíti ki.
Anmitsu
Igazi retró wagashi, tehát tradicionális japán édesség, melyet elméletileg 1930-ban egy tokiói cukrász talált fel, így kielégítve az édesszájú törzsvendégek étvágyát. A meglehetősen komplex pohárdesszert alapja vízzel vagy gyümölcslével főzött agar-agar zseléből, és vörös algából készült fehéres, áttetsző zselékockából áll. Édes azuki babpasztával, főtt borsóval, gyakran gyūhival (nagyon puha rizslisztből és cukor szirupból gyúrt mochi) és gyümölcsökkel, például barackkal, mandarinnal, ananászdarabokkal és koktél cseresznyével spékelik meg. Általában melaszt adnak mellé, amelyet evés előtt kell a kocsonyára önteni.
