Irreális valóságok a Dürerben: Trentemøller ‘Fixion’ lemezbemutató
Februárban végre hozzánk is beugrik a dán fenomén és zenekara Fixion kódnevű albumával. Az új anyag a művész szerint az eddigi legminimalistább és legegységesebb kiadványa lett, ami szeptemberben jött ki az In My Room nevű saját kiadójánál.
Anders Trentemøller debütáló nagylemeze; a The Last Resort 2006-ban jelent meg és azonnal tarolt. Egyedi és sokrétű, ám mégis egységes stílusával rögtön kilógott az akkor nagyon menő minimal techno kavalkádból. Zenéjével egy alternatívabb univerzumba invitálta a hallgatókat, azonban a szélesebb körű közönség számára is befogadható, populárisabb mezsgyéken lavírozva is meglovagolta és egybeolvasztotta – az akkoriban szintén kifejezetten kelendő – indie-szcéna hatásait saját elektronikájával, amit máig is példásan políroz.
Alapjaiba véve dub-alapú minimalista techno alkotja az összképet, de jóval tágabb a kép; kísérletezősebb, mélyebb szférába csöppenünk, ám közben végig biztonságban tart a vokális világ. Ki ne vágná a Miss You káprázatosan bús ambientjét vagy a kiváló videóval megáldott Moan mély, deprimált pulzálását.
A négy évvel későbbi Into The Great Wide Yonder már jóval közelebb állt a mára kialakult stílushoz, több hangszerrel, amiket javarészt maga a művész szólaltatott meg és a 2013-as Lost már egy teljesen kifinomult hangzást mutat zenekari megszólalásával. Mocskosabb, sötét tónusú elektró vegyül a gitáralapú, darkwave-es hangulatokkal, letisztultabb dalformákban, amiket Trentemøller már tejes bandájával mutat be, így örülhetünk, hisz nem „csak egy” DJ-szettet kapunk, hanem egy komplett zenekari performanszot, ráadásul új lemezének prezentálásának alkalmából.
A Fixion eddigi legorganikusabb albuma, ahol szintén majdnem minden hangszert maga az alkotó szólaltatott meg. A vokális posztokra olyan vendégénekeseket invitált, mint Jehnny Beth a Savages-ből, aki a két klipes trackben dalol (River In Me és Complicated), a dán Marie Fisker (a szintén klipes Redefine, One Eye Open, My Convicition, Spinning), ő már a Lost-on is közreműködött és 2009 óta az élő csapat tagja, valamint a Giana Factory-s Lisbet Fritze (When The Shadows Fall), aki a gitárokért is felelős.
Joy Division, The Cure. Minimalista electropunk és romantikus downtempo kavarodik már-már alternatív rock-szerű, dreampop-os úszásokkal a nagyvárosi éjszakák sűrű ködös atmoszférájában…hamisítatlan skandináv melankólia. Reméljük, február 8-án mi is kapunk eleget ebből a pikáns flashből és a fikció valósággá transzformálódik a Dürerben.
