„Ide nekem az oroszlánt is!“ – Velencei Filmfesztivál
Üstdobként vert a szívem, amikor belépett a Casinó Palace nagytermébe, és – hogy a karomon virító vörös fonalnak, vagy egyszerűen csak a karmának köszönhetően – azonnal összeakadt a tekintetünk, amikor pedig a kérdésemre válaszolva elmondta: ha egy cél igazán fontos az embernek, mindenek felett spirituális stabilitásra va szüksége. Elmosolyodtam, és egy pillanatra elmerengtem: három évvel azután, hogy előszőr léptem be a Kabbala Központ kapuján, hány vad, korábban elérhetetlennek tűnő álmom vált valóra. „Nem hiszem, hogy a szetetet jelzőkkel lehetne illetni.“ mondta mosolyogva. „Éppen olyan mehatározhatatlan, mint Isten útjai, vagy az Univerzum törvényei. Csak azt tudom, hogy a szeretet mozgatja a világot, a történelmet, és egyénenként mindannyiunkat. A szeretet sosem banális. A szeretet az… szeretet.“ Ez volt a válasza egy renkdívül szarkasztikus asszony kérdésére, aki szerint egy nevetséges szerelmi történetet nem lehet történelmi drámának titulálni. Pedig a történelem legmeghatározóbb pillanatai is érzelmekből, gondolatokból, és ezeket követő tettekből születtek meg.
Bár a kritikusok máris lehúzták a filmet, mondván: miért akar mozi-ikon lenni valaki, aki csupán abban jó, hogy a lábait a nyaka köré tekeri, a W.E. sokkal több, mint szárnypróbálgatás: a Windsor-ház egyik legromantikusabb botrányát feldolgozó filmet tízperces tapssal fogadtuk a díszbemutatón. A fesztivál nyitófilmje, a Március idusa viszont szerencsés csillagzat alatt született: nem csak, hogy Arany Oroszlán esélyes, de rendezőjét, George Clooney-t is új magaslatokba emeli. Az egykori Ross doki after-shave szagú sármőrből Roman Polanski méltó vetélytársává avanzsált ezzel a politikai drámával. Persze az öldöklés istene sem adja fel, és itt most nem magára a balhés direktorra, hanem filmének címére utalok. Polanski ugyanis összekapart egy zseniális színészi gárdát, és Kate Winslet, Jodie Foster, Christoph Waltz és John C. Reilly főszereplésével összehotott egy kamaradrámát. Az eredményhirdetés mindenesetre érdekesen alakul majd, ha a nemrégiben szabadlábra helyezett Polanski vinné el a pálmát… azaz az oroszlánt – az amerikai kormánnyal ugyanis még mindig fasirtban van, ez pedig nem könnyíti meg a külföldi útjait.
Érdekes belegondolni: míg Roman bácsi fizikai határokat nem léphet át, addig Madonna néni a láthatatlan határokkal küszködik: ismét nem sikerült bekerülni világ filmes elitjébe. Vajon számüzetéstől, vagy skarlátbetűktől sújtva terhesebb határok közá szorítva élni? Van egy olyan érzésem, hogy az utóbbi fájdalmasabb egy művész számára. Persze ismerjük Madonnát… ő sosem adja fel. Ha nem kap Arany Oroszlánt, legfeljebb majd bezsebel egy Golden Globe-ot.
Tudtad, hogy a Velencei Filmfesztiválon sajtóigazolvány nélkül is résztvehetsz a díszbemutatókon? Egyszerűen odasétálsz a kasszához, és veszel egy jegyet a választott filmre, mintha „simán csak“ moziban lennél. A fesztivál még tombol pár napon át, uccu neki! Ha elhatároztad, hogy útra kelsz itt mindent megtalálsz, amire szükséged lehet: ¶
Szerző: Steiner Kristóf
