Oh Wonder
„Hozd ki a lehető legtöbbet az életedből!” – interjú az Oh Wonder zenekarral
Immár 3 éve varázsolja el rajongóit a londoni Oh Wonder együttes különleges alt-pop műfajt képviselő dalaival. Azonban nem csak a zenéjük egyedi, hanem az is, ahogyan berobbantak a köztudatba: ugyanis első albumuk felvételeit egyesével, havonta osztották meg az interneten. Azt mondják, így kimondottan hatalmas élmény volt a lemezbemutató koncert, hiszen addigra minden dalukat ismerte a közönségük és velük énekelhették a dalszövegeket. Idén júliusban jelent meg a brit duó második, Ultralife című albuma, a bemutató turné egyik állomásaként a Sziget Fesztiválra is ellátogattak. A phenom’enon magazin az első magyarországi fellépésük előtt beszélgetett a zenekar tagjaival, Josephine Vander Guchttal és Anthony Westtel.
Az Oh Wonder a Szigeten | fotó: Horváth Rea
Először léptek fel Magyarországon, a Szigeten Fesztiválon. Mik az első benyomásaitok a fesztiválról?
Anthony West: Gyönyörű és nagyon jól szervezett. Hihetetlen, hogy épp Budapest középpontjában vagyunk, őrület.
Josephine Vander Gucht: Igen és lenyűgöző, hogy egy erdő közepén van a fesztivál!
Júliusban jelent meg a második albumotok, mely az Ultralife címet kapta. Nektek személyesen mit jelent ez a fogalom?
Josephine Vander Gucht: Azt hiszem nekünk valami olyasmit jelent ez a szó, hogy próbálunk találni valamit, vagy valakit, ami legyőzhetetlenné tesz és megtölti színekkel az életedet: számomra ezt a szerepet családom és a barátaim töltik be. De ez lehet sok minden más az embereknek: lehet a munkád, egy kollégád, vagy akár a zabkása is, amit reggelire eszel.
Anthony West: Továbbá azt is, hogy hozd ki a lehető legtöbbet az életedből!
Említettétek egy interjúban, hogy az album arról szól, mennyire fontos beismernünk, ha rosszul és lehangolva érezzük magunkat, és beszélnünk kell róla. Miért volt fontos számotokra ez a mondanivaló?
Anthony West: Szerintem mindenkinek fontos rájönnie, hogy néha ugyanazokon az érzelmeken és traumákon megyünk keresztül, ezért jó lenne, ha támaszkodhatnánk egymásra. Számunkra a dalaink egyfajta kapcsolódási módot jelentenek az embereknek és azt, hogy megoszthatják ezt a tapasztalatot másokkal.
A lemez készítésekor ez az üzenet volt az első, ami megfogalmazódott bennetek, vagy az a dalok megírása közben kristályosodott ki?
Josephine Vander Gucht: Miután megírtuk a dalokat, és kész lett az album visszahallgatva azt hiszem világossá vált, hogy miről szól az egész. Nagyon furcsa dolog ez. A szövegalkotás számomra terápia, mint egy naplóbejegyzés. Menet közben csak írsz, és így érzel, aztán mikor visszanézel, rádöbbensz, hogy honnan is jött ez az egész.
Anthony West: Egyszer csak felbukkan a történet.
Titeket mi tölt fel igazán, ha nehéz időszakot éltek meg?
Anthony West: Az emberek, a zene, a mozgás vagy ez evés! (mosolyog)
Josephine Vander Gucht: Ha elmegyek futni, az mindig feldob.
Hogyan osztottátok fel a dalszerzés folyamatát kettőtök között?
Anthony West: Alapvetően pontosan ugyanazt csináljuk mindketten. Ez egy egyszerű folyamat. Általában Jo játszik a zongorán, és csak éneklünk egymásnak. Kicsit giccsesnek tűnik, de tulajdonképpen egy nagyon egyszerű folyamat ez.
Jelenleg is zajlik az Ultralife World turnétok. Milyen élményekkel és emlékekkel gazdagodtatok eddig?
Josephine Vander Gucht: Elképesztő! Egy hónapos az új albumunk, már megjártuk Ázsiát is, egészen karácsonyig turnézunk az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában. Imádjuk az egészet, rengeteg kedves történetünk van.
Anthony West: Nekem van egy emlékezetes sztorim Bangkokból. Elmentem egy kávéért és mikor visszaindultam a hotelhez (ott mindenki mopeddel közlekedett) egy pasi megállt mellettem, felemelte a bukósisakját, rám köszönt és azt mondta „Ez őrület, gyere, pattanj fel mellém” – és elvitt a szállodához. Arra gondoltam, hé, ingyen taxi! (nevet)
Fotók: Horváth Rea
