Pillangókés a játékosztályon – Elmélkedés a Ha/Ver – Kick-Ass című filmről

A Blöff producere úgy döntött, hogy rendez egy olyan filmet, amitől lerobban a fejed. Sikerült neki. A film felvezető részében még azt hiszed, hogy egy tinivígjátékkal lesz dolgod, amiben – bár a főszereplő szuperhős akar lenni – viszonylag valóságos események fognak történni. A srácnak nincsenek szuper erői, első küldetése pedig csúfos kudarcba fullad, ezzel választ is adva a film nagy kérdésére: annyi képregény rajongó közül, miért nem próbált meg senki a szuperhős szerepébe bújni? És mikor a történtekből levonjuk a következtetéseket és azt hisszük a válasz adott: mert simán kinyírnák őket, jön a fejjel lefelé átfordulás és a film kegyetlenül rácáfol naiv megállapításunkra. Na ebben a pillanatban dől el, hogy mi lesz a film sorsa: elkezdjük hátradőlve élvezni a Tarantino agymenéseihez hasonló akciójeleneteket vagy tágra nyílt szemekkel állapítjuk meg, hogy bizony megint valami idiótaságra adtunk ki pénzt.

Nekem Kill Bill rajongóként külön örömet okozott látni azt, hogy egy 11 éves kislány úgy kezeli a pillangóskést, mint gyakorlott óvodás a homokozólapátot, de lehet, hogy néhányotok inkább a hányózacskó után nyúlna. Bár annyit ígérhetek, hogy az akciójelenetek látványban megütik azt a szintet, amitől elfelejted, hogy nem a racionalitás talaján állunk. Apropó látvány, ne felejtsük el, hogy a Kick-Ass egy képregény feldolgozás és szerencsére a készítők is emlékeztek erre, ugyanis kiválóan visszaadták a comic-hangulatot a rajzfilmes részeknél, kevés ilyennel találkoztam eddig. Persze nem csak ezeknél a jeleneteknél sikerült felfokozni a hangulatot. Sokszor éreztem azt a film alatt, hogy mindjárt felugrom és elkezdek én is hadonászni a levegőben, például amikor Kick-Ass beindul és felcsendül a Prodigy – Omen, és amikor először próbálja fel főhősünk a kosztümét a tükör előtt, akkor is előcsalogatták bennem azt az érzést, hogy: baszki, ezt egyszer én is meg akarom csinálni – bár nem egy ilyen ”zöld kotton” jelmezben azzal a kegyetlen bakanccsal. Egyébként van egy Nicholas Cage is a filmben, aki tök jól játssza a profi gyilkos kislány, Hit Girl (Chloe Moretz) bosszúéhes apukáját – a karakternév találóan: Big Daddy. A maffiafőnök, Frank D’Amico szerepében Mark Strong-gal találkozhatunk, aki a Sherlock Holmes-ban már bizonyította, hogy ijesztően tud nézni. A filmből kiderül, hogy rúgni még inkább. Az említett maffiavezér csemetéjének retardált személyisége pedig kitűnő táptalaj egy kaotikus fő gonoszhoz a következő részbe, amely – sokunk örömére – 2012-ben már mozikba is kerül.

Szerző: vicodin