Csík zenekar- Szívest örömEst
Az óévhez alkalmazkodva a lemez is „decemberiesen” kezdődik. Már itt érezhetjük a fúzió jelleget, hiszen az orgona kíséret és a népdal keveredik. A betlehemi dallam megtölti egy kicsit a lelkünket, milyen jó lesz ezt a dalt hallgatni karácsonykor. Sok Betlehem játéknak lesz ez kísérőzenéje az elkövetkezendő években, ez biztos.
Nem sokáig hagy minket a zenekar búskomor hangulatban, azonnal ritmust, ütemet táncot dob a lábunk alá a kiskunsági dallamokkal, aminek ők ugye nagy szakértői, lévén kecskeméti zenekarral van dolgunk.
A zenekar jó szokása, hogy híres magyar zenészekkel egészíti ki sorait. Talán ennek is köszönheti az országos elismertséget ilyen széles körben. Nincs ez másképp ezen a kiadványon sem, most Dresch Mihállyal, Kiss Tiborral és Presser Gáborral muzsikálnak együtt. A zenekar kiemeli, hogy utóbbival való munka hihetetlen nagy megtiszteltetés úgy nekik, mint a közönségnek.
Dresch beszáll furulyájával az autentikus dalokba is, ami nem meglepő, hiszen ő maga akár népzenésznek is tekinthető, nem véletlen nevezzük őt a hazai fúzió egyik kiemelkedő alakjának. A magyarszováti furulyás kicsit enged minket lubickolni az erdélyi muzsikában, aztán jazzes vonalra úszkálunk.
Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen című dalukat, azt hiszem nem kell bemutatni. Itt már közreműködik Presser is: harmónikán és persze énekel. Nem véletlenül nevezik őt az ország egyik legjobb zenészének és zeneszerzőjének, akármilyen műfajban tökéleteset nyújt, még akkor is, ha csak rövid együttműködés erejéig áll össze egy bandával..
De akik meghívták, ők is tudnak ám valamit. Valószínűleg még a legbugyutább angolszász popzenében is megtalálnák a népzenei virtust, és képesek átformálni úgy, hogy aki meghallja, azonnal ropná rá és/vagy sírna rajta.
Presser nagy slágerét a Te majd kézen fogsz és haza vezetsz-et is képesek úgy tálalni, mintha – mi sem természetesebb – egy népdal volna eredetileg. Aki nem ismeri, maximum a szöveg alapján tudna dönteni a kérdésben.
Aztán jön a sláger blokk, amikről nem különösebben írnék, hiszen a Csillag vagy fecske, Sehol se talállak, Most múlik pontosan mind ismert dalok, rádiók játsszák, és mindannyian dúdoljuk őket. Ezekben énekel/gitározik Kiss Tibi. A Most múlik pontosan-ba egyébként bekerült egy utolsó versszak, ami nem szerepel a stúdiófelvételen.
Újra átveszik a terepet az autentikus dalok. Van itt mulatozós pásztordal, és csárdás is. Végül, de abszolút nem utolsósorban, jön az örömzene, ahol már mindenki játszik, ami egyenesen elképesztő. Engedjétek meg, hogy a zenekart idézzem: „Eddig a rockzene erősítette magát a népzenével. A Csík Zenekar muzsikájában a népzene öleli magához a rockzenét, megtartva a népzene autentikus értékeit, az emberi gondolatok, érzések szép gyümölcseit, látva a mai változó világunkat mozgató pop és rockzene sok embert megérintő, sodró erejét.” Ebben van a kulcs. A Csík észrevette, hogy igény van a népzenére, de nem a megszokott formában. Ők a fúzión keresztül kívánják eljuttatni az emberekhez, és sikerrel járnak.
Néhány évtizedenként úgy látszik, felmerül ez az igény. A hetvenes években Sebő Ferencék népszerűsítették újra táncházakat, most pedig a Csík támasztja fel hamvaiból az egykor oly népszerű mozgalmat. Az emberek nyitnak a népzene felé, nyitnak a minden irányból áramló muzsika felé, ennek eredményeként pedig sok új világzenekar alakul, és a sok-sok népszerű táncház nyitja meg kapuit Budapesten és vidéken egyaránt.
Hülyeség az, amikor valaki azt mondja, hogy a népzene elmúlt, már nem képes aktuálissá válni. A népzene az alapja a hazai minőségi zenének, és rengeteg kedvenc együttesünk repertoárján jelen van, még ha bújtatottan is. Csak néhány példa: Illés zenekar, Lovasi szövegei, dallamai és bizony még a Akkezdet Phiai is alapnak használtak egy autentikus motívumot.
A népzene nem más, mint maga a hangokba oltott életszeretet, erre pedig tökéletes bizonyíték az utolsó dal: „Ifjúság, gyöngykoszorú, ki elveszti, de szomorú…/ bolond volnék ha búsulnék, ha a búnak helyet adnék, én a búnak utat adok, magam pedig vígan járok…”
Szerző: Máhr Dániel
