Egy újabb neonba áztatott Instagram-oldal, ahol a nyolcvanas évek különcségeinek rajongói ismét kielégülhetnek
Múlt héten már írtunk a @the_80s_interior Instagram-profilról, ahol a nyolcvanas évek belsőépítészeti luxoskodása követhető nyomon. Akkor azt gondoltuk, Simon Knightnál nincs is nagyobb rajongója az évtizednek.
Ma viszont rábukkantunk a @vhsfruit oldalra, amit méltán nevezhetünk a @the_80s_interior testvérének, sőt bizonyos értelemben még túl is szárnyalja a tükrös fürdőszobáknak hódoló oldalt: a @vhsfruit ugyanis nem kevesebbet ígér, mint hogy a képek közt lapozgatva, a videókat nézegetve mindenki megkapja a napi „lo-fi” adagját, legyen szó zenéről, divatról vagy dizájnról.
Manapság ritka az olyan Instagram-oldal, ami egy konkrét divatirányzatnak vagy évtizednek hódolna. A @vhsfruit egyike azon kevés insta felületeknek, mely egy teljes korszakot igyekszik feltérképezni. A filmek, videoklipek, mű-és berendezési tárgyak és a fotómodellek inspirálta oldal már az első kattintáskor beszippant és harminc évvel visszarepít a múltba, ahol minden flitteres és színes és csillogós, de éppen csak annyira, hogy ne legyen ízléstelenül giccses.
Ha a képeket nézegetve nosztalgikus érzésünk támadna, azt felejtsük el!
A @vhsfruit alkotójának ugyanis pont nem a nosztalgia keltés a célja: „Össze akarom kötni a korszakokat, a múltat és a jövőt. Szerintem az idő nem valami lineárisan változó dolog, sokkal inkább egy állandó körforgás, melyben folyamatosan ismétlődnek a dolgok. A kiindulópont persze egyértelműen a nyolcvanas évek. Rengeteg kontent szól a neonfényekről, a Pepto Bismol-rózsaszínű csempékről, a selyem-és rongyszőnyegekről. Nekem nem az a célom, hogy ezeket a kliséket erősítsem, egy sokkal átfogóbb kollázst akarok létrehozni. Szükségem van a művészetre, a divatra, a zenére, az emberekre, a dizájnra. Persze hozzá kell tenni, hogy ez az egész oldal az én ízlésemet tükrözi, ezért csak olyan dolgokat posztolok, amik számomra jelentéssel bírnak. Szerintem a nyolcvanas évek az ellentétes gondolkodás évtizede volt. Még ma sem mondhatsz semmit a korszakról anélkül, hogy el ne ismernéd, hogy az ellenkezője is igaz. Szeretném megmutatni a nyolcvanas évek elegáns részét, amely kiegyensúlyozta azt az oldalt, melyet mi túlzásnak gondolunk.”
(via Dazed )
