A vita lélektana

Avatar photo
2010.07.21., 13:15
Vannak emberek, akiknek lételemük a vitatkozás, az ellentmondás. Erről nem feltétlenül tudnak, de a környezetüknek határozottan feltűnik. Ha ehhez megfelelő partnert találnak, még akár szerelem is lehet belőle, van az ismerőseim közt is olyan, aki akkor zúgott bele a pasijába, mikor a kapcsolat elején folyamatosan veszekedtek. De miért is olyan fontos, hogy vitázzunk?
A gyerekek félnek a hangos szótól, így egyértelműen adódik a kérdés, hogy anyu és apu miért kiabál? Számukra a nyugalom a természetes, és szép lenne elhinni, hogy két ember, ha szereti egymást, akkor harmóniában élnek, de ez sajnos nem így van. Mivel nem vagyunk egyformák, a véleményünk is különbözhet dolgokról, épp ezért a legkiegyensúlyozottabb párkapcsolatban is vannak viták. Az „ellentétek vonzzák egymást” típusú kapcsolatokban lehet a legtöbb vitával találkozni, mivel itt a felek teljesen különböznek egymástól. Tapasztalatom szerint ezek a kapcsolatok nem túl tartósak, mert amint a testi vágy csillapodik, és kéne mélyebb lelki összetartozás is, a felek eltávolodnak. Nem tud megszületni a kapocs, mivel a legalapvetőbb dolgokban nem értenek egyet, és ez lenne az alapja a közös jövőnek.

A vitázás viszont egy jóleső eszmecsere is lehet, és akár egy könyvről vagy egy filmről szól, a fontos az, hogy ne próbáljuk a másikra erőltetni az akaratunkat. Tudnunk kell, hogy nem biztos, hogy a másikat meg tudjuk győzni az igazunkról. Sőt, nincs is olyan, hogy igazság. Mindenkinek véleménye van, amit a saját igazának tart.

Sokan ezt nem látják, vagy nem tudják elfogadni, ezen a ponton szoktak veszekedéssé, sőt durva ordibálássá fajulni az elején még rövidnek szánt beszélgetések. Felesleges időpazarlás elborult fejjel órákig kiabálni a másikkal. Ilyenkor célszerűbb tenni egy sétát, és visszatérni a problémára később, tiszta fejjel, nyugodtan. Ebből csak jobban jöhetünk ki, mint egy átkiabált estéből, kivéve, ha szeretkezéssel vezetjük le a felgyülemlett feszültséget, de sajnos ez nem minden esetben jelent megoldást. Mint ahogy az sem, hogy faképnél hagyjuk a másikat a mondandója közepén, ez csak olaj a tűzre, főleg mivel a másik fél eddig is sértettnek érezte magát. Próbáljunk beszélgetésre törekedni, de ez ne csak abból álljon, hogy mi mondjuk a magunkét, adjunk a másiknak is lehetőséget, hogy elmondhassa, ami a szívét nyomja. Minden embernek van pár gyenge pontja, ha a másik arra tapint rá, akkor persze nehéz tiszta fejjel gondolkodni, és nem az első legsértőbb dolgot a fejéhez vágni, ami eszünkbe jut. Vannak olyan emberek, szerintem mindenki környezetében, akik valahogy érzik ezeket a pontokat, és néha örömmel táncolnak rajtuk.

Egy veszekedéshez, persze két ember kell, de hatalmas önkontroll kell ahhoz, hogy nyugodtak maradjunk olyan helyzetekben, mikor valaki ok nélkül támad ránk.

Általában az igazságtalanság és az önzés szokott olyan sértő lenni, hogy a másik nem tűri szótlanul és rögtön kinyílik a bicska a zsebében. Akármilyen nehéz is, hallgassuk meg a másikat, hiszen egy kapcsolat nem attól működik, hogy az egyik fél elmondja, mit akar, és az úgy is lesz, kompromisszumra kell törekedni. Van köztes megoldás, amivel mindketten csak minimálisan adtok le az elképzelésetekből, de ketten kelletek ahhoz, hogy ezt megtaláljátok, és a mérleg ne billenjen ki egyik irányba se.

Szerző: Kőrösi Melinda

Fotók – NL Café

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás