Sokan ezt nem látják, vagy nem tudják elfogadni, ezen a ponton szoktak veszekedéssé, sőt durva ordibálássá fajulni az elején még rövidnek szánt beszélgetések. Felesleges időpazarlás elborult fejjel órákig kiabálni a másikkal. Ilyenkor célszerűbb tenni egy sétát, és visszatérni a problémára később, tiszta fejjel, nyugodtan. Ebből csak jobban jöhetünk ki, mint egy átkiabált estéből, kivéve, ha szeretkezéssel vezetjük le a felgyülemlett feszültséget, de sajnos ez nem minden esetben jelent megoldást. Mint ahogy az sem, hogy faképnél hagyjuk a másikat a mondandója közepén, ez csak olaj a tűzre, főleg mivel a másik fél eddig is sértettnek érezte magát. Próbáljunk beszélgetésre törekedni, de ez ne csak abból álljon, hogy mi mondjuk a magunkét, adjunk a másiknak is lehetőséget, hogy elmondhassa, ami a szívét nyomja. Minden embernek van pár gyenge pontja, ha a másik arra tapint rá, akkor persze nehéz tiszta fejjel gondolkodni, és nem az első legsértőbb dolgot a fejéhez vágni, ami eszünkbe jut. Vannak olyan emberek, szerintem mindenki környezetében, akik valahogy érzik ezeket a pontokat, és néha örömmel táncolnak rajtuk.
Általában az igazságtalanság és az önzés szokott olyan sértő lenni, hogy a másik nem tűri szótlanul és rögtön kinyílik a bicska a zsebében. Akármilyen nehéz is, hallgassuk meg a másikat, hiszen egy kapcsolat nem attól működik, hogy az egyik fél elmondja, mit akar, és az úgy is lesz, kompromisszumra kell törekedni. Van köztes megoldás, amivel mindketten csak minimálisan adtok le az elképzelésetekből, de ketten kelletek ahhoz, hogy ezt megtaláljátok, és a mérleg ne billenjen ki egyik irányba se.
Szerző: Kőrösi Melinda
Fotók – NL Café
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.