A hét kreatívja: Markó Barbara

Kezdetek

„Romantikus lény vagyok, minden értelemben. Mióta az eszemet tudom, nagyjából mindennel, ami körülvesz, legyen élő vagy élettelen, összetett érzelmi viszonyt alakítottam ki. Ez gyerekként túlélési stratégia, felnőttként a gyűjtői attitűd alapja. Fura, elvarázsolt kislány voltam, egy icipici csepeli panellakásban nőttem fel a Cirmos sétányon, és a művészet nyitotta ki a világot számomra. A Szépművészetiben, a BÁV-ban, a Zeneműtárban bolyongva töltöttem a nyarakat: 19. századi német költészetet fordítottam, Schubert-szonátákat hallgattam meg hetvenszer egymás után. Számomra a huszonegyedik század soha nem volt igazán otthonos, ezért kerestem folyamatosan a módját, hogyan építhetnék fel magamnak egy kis vackot, ahol jól érzem magam. Amekkora szerencsém van az életem úgy alakult, hogy mostanra sem kellett ezen sokat változtatnom.”

Alkotás

„Kincskereső vagyok, aki nem tartja meg a kincseit. Nem gondolom magam művésznek, inkább egyfajta kurátori tevékenységről van szó, amit átszőnek érzelmi, szakmai, üzleti szempontok. A megérzéseim, a látásmódom, az ízlésem az alkotó eszközeim, a segítségemre vannak, hogy egy olyan korszakból – amiben igen sok minden történt – a huszadik század nagyon tágan értelmezett közepéről kiválasszam azokat a tárgyakat, amiket ma is relevánsak és értékesek tartok. Utána persze, még nem kevés stylist-munka szükséges, hogy ezek olyan formában kerüljenek a közönség elé, hogy mások is észrevegyék a bennük rejlő lehetőségeket.”

Motiváció

„A munkámban ugyanaz a fő hajtóerő, ami a magánéletemben is. Szeretném a világ minden kincsét letenni az asztalra – nemcsak a szeretteim, a vásárlóim is ezt érdemlik. Elképesztő jó érzés, hogy a valaki újraéli azt az örömet, amit én is, amikor megtalálok valami igazán fantasztikus darabot. Ráadásul, aki hazavisz tőlem valamit, az talán nap mint nap fogja egy kicsit jobban érezni magát attól, hogy bekerült az életterébe egy furcsa, kedves, szép – valamilyen szempontból jelentőségteljes tárgy.

Nagyon hiszek benne, hogy nekünk és a világnak is jobb, ha a megszerzés pillanatnyi öröme helyett előtérbe kerül az a boldogság, amit a tárgyaink napi szinten adhatnak, ha van hozzájuk érzelmi kapcsolódásunk, ha elég tartósak, ha nem mennek ki a divatból egy-két év alatt. Én ilyen jelentőségteljes tárgyaknak szavazok bizalmat.”

Kollaboráció

„Az elmúlt három évben sok-sok kooperációt valósítottunk meg, mindegyikre nagyon büszkén gondolok vissza. Kettőt emelnék ki mindenképpen, az egyik a THEFOUR divattervező csapattal közös mini kollekciónk volt, amit a Design Hét Nyitott Stúdiók programjának a keretén belül mutattunk be a Fabrikában. A másik nagy büszkeségem egy eseménysorozat volt, a Triplacsavar, egy bor- és kenyérkóstoló, amire zenész vendégeket is hívtunk. Azért fontos nekem ez, mert ezek nem akármilyen borok, kenyerek voltak, készítőik nagyon hasonló módon állnak a termékeikhez, mint én, mindannyian hiszünk benne, hogy ha szeretettel nyúlunk valamihez, az üzletileg is sikeressé teszi azt.”

Technikák, eszközök

„Nem vagyok egy tipikus huszonegyedik századi figura, a telefonomon nagyjából tíz applikáció van, nincs naptáram – két táblázatból vezetem a céget. Sok időt fordítok a vadászatra és arra, hogy minél több információt szerezzek a tárgyakról, amiket találok – ez a minél pontosabb értékmeghatározás miatt is fontos, és persze, imádok nyomozni utánuk. Nálunk nagyon fontos a csapatmunka, két restaurátor kollégám, Csík Dániel és Kecskeméti Regő segíti a munkámat kezdetek óta, akiknek nagyon adok véleményére, ha épp el kell dönteni, hogyan nyúljunk hozzá valamihez. Ha nagyobb beavatkozásra van szükség, akkor nem egyszer látványtervet is készítünk, ebben egy harmadik kollégám, Nagy-Peti Lili van a segítségemre, aki a tárgyfotózásban is bravúrosan ügyes. Néhány hónapja csatlakozott hozzánk Gulyás Zsuzsa, aki épp azon dolgozik, hogy minél összeszedettebben, hatékonyabban és átláthatóbban működjünk, illetve, hogy minél több ember megtaláljon minket.”

Inspiráció

„A kollégáim mellett leginkább a törzsvásárlóim inspirálnak, akikkel sokat beszélgetek, meghallgatom a véleményüket, figyelem a választásaikat. Sok belsőépítész, lakberendező is vásárol nálam, akik ügyfeleik részére keresnek izgalmas tárgyakat. Sok időt töltök a nemzetközi régiség piac figyelésével is – elképesztően sok izgalmas koncepcióval ismerkedtem meg az elmúlt években, és gyerekesen tudok örülni annak is, ha mások bukkannak kincsekre.”

Siker

„Sikerként könyvelem el, hogy 19 éves korom óta mindig azzal foglalkozom, ami éppen a legjobban érdekel. A legnagyobb eredmény, amit eddig elértem, hogy összeszedtem a bátorságomat 2014-ben, hogy saját projektet indítsak, és ennek a mai napig tartó folyamatnak minden kis küzdelmére, csatájára és részeredményére büszke vagyok. Akaratos vagyok, de abból is egy nagyon furcsa fajta, aki épp csak a következő kanyarig lát el. Sokszor hozok olyan döntéseket, amiken még én magam is meglepődöm, mégis az élet, és az üzleti eredményeink visszaigazolnak – így is lehet, intuitívan, örömmel, bátran, bizalommal, előre.

A 2017-es év nagy kihívása egy óriási projekt volt – mind felelősségében, mind léptékében. Egy multi többezer négyzetméteres irodája számára kutattunk fel, és újítottunk fel három kamionnyi csodálatos bútort és lámpát. Márciustól novemberig majdnem végig ezen dolgoztunk, viszont közben nem hagyhattuk cserben a vásárlóinkat sem, így nagyon sokat tanultunk a hatékonyságunk növeléséről is, hogyan tudunk egy hónap helyett pár nap alatt összerakni egy csomag tárgyat, amit bemutathatunk a webshopunkban.”

Alkotás és zene

„A zene létfontosságú számomra, komolyan foglalkozom tánccal is. Nagyon sok klasszikus zenét hallgatok, most épp a barokk esik a legjobban, ma például Couperin-t hallgatok Christophe Rousset előadásában. Szeretem, amikor a 17. századi művek korabeli hangszereken szólalnak meg, és ezzel együtt mégis nagyon modernnek tűnnek. Vivaldinak vannak olyan concertoi, amik mai füllel is egészen elképesztőek, már-már technonak tűnnek. Ha valami megtetszik, akkor egymilliószor meghallgatom, és ezzel őrületbe kergetem a környezetem. Az emlékeim mindig zenékkel kapcsolódnak össze: Fever Ray, Roisin Murphy, Cigarettes After Sex kitörölhetetlen hangulatok. Az utóbbi hetekben Reisz Gábor Rossz versek című filmjéhez készített albuma is lement párszor.”

Szakma

„Itthon csak hozzám hasonló őrültek kereskednek huszadik századi régiséggel, sokan csak hobbiként. Szerintem szépen elférünk ezen a kis piacon is, mert mindenki egy kicsit mást képvisel, másrészt szerintem mindannyian adunk el más országokban is, így nincs igazán vérre menő verseny. Miután hazajöttem Párizsból a Salon du Vintage-ról, amin kiállítóként jártam, a fejembe vettem, hogy ezt itthon is meg kellene csinálni, aztán mostanában megszólalt egy hang a fejemben, hogy ennek a békességnek valószínűleg az a titka, hogy nem csinálunk ilyen nagy, sok konfliktust rejtő projektet együtt – magyar hozzáállás, de sajnos van alapja.”

Célok és álmok

„Az egyik legalapvetőbb vonásom, hogy mindig addig fészkelődtem, vándoroltam, amíg nem éreztem a helyemen magam. Most éppen azon dolgozom a háttérben, hogyan tudnánk a nemzetközi piacon erősebben jelen lenni – jó volna egy kicsit továbbfejlődni, de nagyon fontos, hogy eközben szeretném a jelenlegi adottságainkat megtartani (a nem-növekedés jegyében) – azaz nem szeretnék nagyobb bemutatóteret, nagyobb csapatot. A meglévő kapacitásainkat kell okosabban használnunk.”

Heti kérdések

Boldog vagy?

Békében élek azzal, hogy ez napról napra, percről percre változik.

Monday you can fall apart
Tuesday Wednesday break my heart
Oh, Thursday doesn’t even start
It’s Friday I’m in love
Saturday wait
And Sunday always comes too late
But Friday never hesitate

Milyen munkán dolgozol jelenleg?

Most épp azon gondolkodunk, mivel készüljünk a Műtárgyak Éjszakájára, amin idén először fogunk szerepelni.

Ha nem a jelenlegi munkáddal, akkor mivel szeretnél inkább foglalkozni?

Elmennék csavarogni, utazgatni, bejárni Amerikát, Észak-Afrikát, megnézném Nepált, Argentínát, Izlandot. Aztán ha hazaértem, akkor nagyon sokat lennék a természetben, virágokat, gyógynövényeket ültetnék.

Mester, akire felnézel?

Iris Apfel. Peggy Guggenheim. És persze, a Nagymamám, aki menő business woman volt a kommunizmusban, és a szertelenségem alá elrejtett némi üzleti érzéket, genetikusan.

Kedvenc hely, ahol lazíthatsz?

Minden reggelem a Margitszigeten indul a kutyámmal, kilencedik éve tesszük meg majdnem mindennap ugyanazt a kört együtt. Ha valamiért kimarad, feszültebb vagyok, innen tudom, hogy mennyire fontos rutin ez.

Dolgok, amiket kifejezetten ajánlasz?

Kóstoljátok meg Bencze István biodinamikus borait – ha lehet, akkor a Szent György-hegyi birtokon.

Egyetek egy chorizo al vino tinto-t a Padronban.

Olvassátok el Gerlóczy Márton / Mikecs Anna: Altató című regényét.

Menjetek el egy workshopra Hajgató Sárához, hozzá kötődik a Botanika projekt, csodaszép természetes festékekkel kísérletezik.

És a legfontosabb: táncoljatok, minél többet!

Kedvenc mondás?

Túl fogom élni.

És tényleg. Annyi nehézségen átmentem már, és mindet túléltem, ráadásul még erősebb és okosabb is lettem közben.

CV

Markó Barbara

1985-ben született Budapesten.

Szakmai tapasztalatok

– Fabrika, tulajdonos, üzletvezető 2014-
– Möbelkunst, üzletvezető 2012-2014
– Carnation (POSSIBLE CEE), communication planner 2011-2012
– Origo.hu, újságíró, 2012-2013
– Dívány.hu, újságíró, 2010-2011
– DeKult (a Tilos rádió designról és építészetről szóló műsora), műsorvezető, 2010-2013
– Tomcsanyi, PR, 2010-2012
– OCTOGON architecture&design magazine, szerkesztő 2009-2018
– hg.hu, szerkesztő, 2007-2009
– Ludwig Múzeum, asszisztens, 2005-2006

Tanulmányok

– ELTE esztétika-magyar szak 2004-2006
– BME vizuális kommunikáció szak 2006-2007
– MOME design-és művészetelmélet szak 2007-2011

Markó Barbara: studiofabrika.com | facebook.com/studiofabrika | instagram.com/fabrikagram

Címkék: restaurálás, esztétika, A Hét Kreatívja, enteriőr, markó barbara, bútor, fabrika, vizuális kommunikáció, művészetelmélet, lakberendezés, bútordesign, design