Lefogadom, hogy te is jókat mosolyogtál már a budapesti reptéren, amikor a becsekkolási sorban ácsorogva a fejed fölötti kijelzőn egy humoros kisfilm éppen azt mutatja be, hogyan – és mit pakolj okosan a gumiszalagra. Ezeknek a szerethetően bénázó becsekkolóknak egyik szülőatyja az a fürdőszobájában boszorkányokat, poliparcokat és fekete kutyákat nevelgető Ottó, aki inkább illusztrátornak nevezi magát, mintsem grafikusnak, és akinek gyerekekhez szóló, de szürreális világokat feltáró interaktív mesejátékai után már a Disney és a Nickelodeon is füttyentett egy nagyot.
„Van egy német gyerekkönyvem olyan harmadikos koromból, amolyan kitöltős teszt füzet. Szerepelt benne egy kérdés, ami úgy szólt, hogy „Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?”. Akkor az lett beírva, hogy színész, régész vagy rajzoló. Úgy tűnik, rajzoló lettem egyelőre. Amióta az eszemet tudom rajzolok. Gyerekkori rajzaimat elnézve meglepő, hogy a szüleim nem vittek pszichológushoz, de szerintem ez akkor még nem volt divat, de majd pótolom.”
„Azzal a képességgel vagyunk megáldva mi ”rajzolók”, hogy többé-kevésbé le tudjuk képezni rajzpapírra azt, amit szeretünk, látunk, érzünk, akarunk. Ez részemről egy iszonyatosan hasznos szelep az agyamban és a lelkemben, mert elképzelni sem akarom, hogy ha ezzel a tudással nem rendelkeznék, hogy oldanám meg a sok jó, illetve rossz gondolatot a fejemben – avagy hogy kommunikálnám le. Jó, persze valahogy biztosan, de a jelenlegi skill látványosabb.”
„Az az ego ösztönöz, ami ki akar fejezni valamit, és adott esetben meg is akarja mutatni. Nyilván vannak behatások, de ez átmegy a rendszeremen és abból keletkezik valami, ami valamire jó lehet. Bár ez nem tudom, hogy válasz volt a kérdésedre.”
„Azokkal szeretek elsősorban együtt dolgozni, akikkel tudom, hogy energiákat szabadítunk fel a kreativitásban, még ha az eredmény nem is világraszóló, de szép lesz és egyértelműen bólogat az, aki meglátja, vagy OK jelet mutat rá – bár az ma már olykor ciki. Sok barátom van a művész szférából. Az AMKA formáció például a legjobb barátnőmből, Müller Katából, és a legjobb fiújából, Tőröcsik Ambrusból, és a pár hónapos Lujzi lányukból áll – bár ő még nem dolgozik igazán. Velük eddig, amit letettünk az asztalra, arra azt mondom, hogy OK, ez elég tökös lett. Ezek leginkább animációs reklámok, animációval vegyített infógrafikus filmek, cégeknek. Ők mondjuk sok minden mást is csinálnak, igazán jó formák. Mindig tudom, hogy a végén úgyis jó lesz, hiába irritáló a megrendelő ízlésficama.”
„Elsősorban a kézi rajzaimat dolgozom fel digitálisan. Ez persze attól is függ, hogy mi a stíluskövetelmény. Szeretek még mindig kézzel rajzolni, mert ott érezhető minden, ami közvetlen kontaktusban jött létre a bal kezemmel – értem ez alatt azokat a nüánsznyi finom részleteket, sarkokat, ceruza túlkapásokat, amiket még mindig fontosak a szememnek. Itt a Wacom táblám, használgatom, meg időt spórol vele az ember, de őszintén szólva nem láttam még olyan képet, amin ne látszódott volna, hogy full digitálisan készült… ami nekem még mindig tájidegen kissé.”
„Azok inspirálnak, akiket érdekesnek tartunk. Azok inspirálnak, akiknek olyan erejük van, hogy lehet önnön maguk sem tudják, mégis szeretünk velük lenni, a közelükben dolgozni, élni, vagy tudni arról, amit időről időre megalkotnak. Az egyéntől függ nyilván, hogy mire inspirál, azután derül ki, hogy hogyan. Nem beszélve arról, hogy nem csak kik, hanem mik is tudnak inspirálni.
Igaziból, ha nem lusta az ember, akkor körülnéz a saját környezetén belül és bármi megmozgathatja az agytekervényeit. Itthon ilyen régi „mákos” szoc. padlóburkolóm van a fürdőben, ejtőzés közben azt szoktam bámulni, és folyamatosan jönnek ki olyan formák, amik másnap már teljesen máshogy állnak össze a szemem előtt. Mondjuk másnap meg sem szoktam találni az előző napi boszorkányokat, polip arcokat, fekete kutyákat, krampuszokat…”
„A munkáim azokhoz szólnak, akiknek van szemük hozzá, vagy értik. Bár annak is ajánlom, aki nem érti, mert hátha megvilágosodik… persze most csak hülyéskedek.”
„Minden életszakaszban vannak csúcspontok, 15 perces hírnevek, illetve bukások is. Minden élethelyzetben örül az ember a sikereinek, legyen az párkapcsolat vagy egzisztenciális jellegű siker. Most megint klisés leszek, de tényleg az jut eszembe, hogy az élet is munka, és ha sikerrel tudom megélni akár a munkát, akár a szerelmet, akkor jó emlék lesz és beépül oda, beköltözik abba a térbe, ami majd akkor sejlik fel legközelebb megnyugtatásként, amikor már minden mást töröl az öregkori agy. Ennél konkrétabban nem emelnék ki semmit.”
„Talán egyet emelnék ki igazán, ami nagyon izgalmas volt, az maga a diplomamunkám volt. Ez egy interaktív kalandjáték Rejtekes (Hush-Hush Wood) címmel. Főszereplője egy alvajáró kisgyerek, akit a hold beszippant, majd egy másik világban találja magát. Itt meg kell fejtenie egy rejtélyt. Te irányíthatod, kikkel beszéljen, miket tegyen. Mindenféle agyament karaktert találtam ki Rejtekes világába. A legközkedveltebb Klári a sziklalány volt, és a Fényjeti.”
„Ebben a munkámban jól érződött a gyerekkori élményeim hozadéka, az orosz és japán mesekultúra stílusjegyei. Ami miatt izgalmas volt, az az, hogy valóban a kezem alá dolgoztak animátorok, szinkronszínészek, és a zeneszerző is. Jó volt a csapatmunka és az eredmény is aranyos lett – a közönség illetve a felhasználók szerint.”
„A másik számomra érdekes munkát az AMKA formációval csináltuk, a Budapest Airport kivetítőire, ahol bemutatjuk, hogyan kell becsekkolni a reptéren. Ez ezért volt emlékezetes számomra, mert meglepően rugalmas volt a megrendelő, rengeteg szabad teret adott a humornak is – a fontos információk bemutatása mellett. Bárki, amikor utazik, illetve várja, hogy sorra kerüljön a becsekkolásnál, azt bámulja mai napig, és mindig kapunk valami kedves SMS-t vagy MMS-t, hogy „hello, itt állok a munkátok alatt, és jaj de vicces!”
„Hozzáteszem, hogy alapvetően csoda az, hogy elkészül egy produktumod, és életre kelnek az általad megteremtett karakterek. Minden ilyen munkára jó visszaemlékezni.”
„A zene ugye elengedhetetlen az ember életében, nekem a rajz is, mert az az életem. Kevésbé ihlet meg a zene rajzolni, viszont nagyon sokat számít, hogy mi szól a háttérben. Befolyásolja a tempómat, a produktum stílusának kialakulását is, de inkább, mint segédeszköz, háttérzaj, nem pedig ihlető a muzsika. Elektronikus zenén nőttem fel, de például nem biztos, hogy azt kapcsolom be, ha itthon dolgozom. Sokkal inkább kilazít egy Annie Lennox-album, vagy filmzenék, amiket kedvelek. Van, hogy hangos könyveket hallgatok munka közben, ez a kombó valahogy nagyon bevált számomra.”
„Még mindig stagnál. A reklámokban és a grafikákban mondjuk egyre pozitívabbak a visszajelzések már évek óta. Kis független alkotói filmek ugyan készülnek, és szerepelnek fesztiválokon, ami nagyon pozitív, mert rettenetesen tehetséges jó stílusérzékkel rendelkező animációs szakemberek reppennek ki a MOME falai közül – most már mondhatjuk, hogy évről évre. Az, hogy ezt a fesztiváloztatáson kívül hogyan tudják tovább menedzselni, az többek között rajtuk múlik és a szerencséjükön, mert itthon még mindig nem látom, hogy ilyen irányba történnének valódi értékű lépések a finanszírozási szférában.”
„Fel kellene ismerni azt az értéket, amit az animációs mozgókép meg tud teremteni a nézőben. Ugyanez igaz az élőszereplős filmekre is. Egyre több magyar filmünk készül, de sajnos nem tartom túl értékesnek a nagy részét, mert dramaturgiailag(!), színészvezetésileg alig van egy kettő, ami valóban nyomot hagyna, illetve szívesen megnézném megint. Itt most a nagy egészestés filmekről beszélek elsősorban, mert a független rövidfilmjeink nagyon kezdenek kikupálódni. Profi, friss gondolkodású rendezők, írók, kerülnek előtérbe, és ez jó dolog.”
„Kis bisztrót nyitni, kiállításokat rendezni ott, filmezni, szórakoztatni, megnézni a Tokiói Disneylandet, mesekönyvet illusztrálni, Indiában lehúzni pár évet, valós értékekkel rendelkező embereket szeretni, ismerni.”
„A végén úgyis mindig kiforrják magukat a dolgok”
„A végén úgyis minden rendbe jön, és ha még nincs rendben valami akkor az nem a vége.”
Hihetetlen klisé, de észrevettem egy ideje, hogy rettenetesen megnyugtatnak ezek a mondatok, és ezzel nyugtatom a környezetemet is.
Boldog vagy?
Aha, bár ez relatív. Sok okos boncolgatja ezt a felvetést, hogy mit is jelent a „boldog vagyok, boldog akarok lenni, boldog leszek”, mert rohan a világ, stressz helyzetek tömkelege állja utunkat, amiket aztán kisebb nagyobb sikerrel, de meg kell oldani. Én eddig mindent megoldottam, amitől megnyugszom hosszútávon és beépítem a boldog énembe. Bár inkább azt mondanám, hogy életigenlő vagyok, nem pedig azt, hogy hú de boldog vagyok.
Milyen munkán dolgozol jelenleg?
Most kezdtem el hivatalosan is „szabadon úszni”, majd meglátom hogy megy. 19 éves korom óta dolgozom, többnyire cégekhez ültem be, most ez nincs. Könyvet illusztrálok, karaktereket tervezek, animációkat rendezek.
Ha nem rajz és grafika, akkor mivel szeretnél inkább foglalkozni?
Az az igazság, hogy fiú létemre nagyon szeretek főzni, apám és nagyapám is ezt tette. Teljesen kikapcsol, csukott szemmel szagolgatom az összetevőket és elképzelem, mennyi kell még a produktumba. Más kérdés, hogy nagyjából sosem tetszik a végeredmény, mert maximalista vagyok, de más megeszi és emlegeti is.
Vendéglátó egységet nyitni szuper lenne: kicsit olyat, ami egyszerű, de nagyszerű, könnyű ételek miatt látogatott, este bár zenével megspékelt kiállító galériával rendelkező hely lenne. Na az, az jó lenne.
Mester, akire felnézel?
Szakmailag sok mindenkit szeretek. Nincs olyan mondjuk, hogy a munkái miatt nézek fel rá, mert sokat vannak tehetséges emberek. Sokkal inkább fontosabb az életvitel, és ezt nem a klasszikus értelemben mondom, hanem abban, hogy hogyan tudja az illető menedzselni és elhelyezni magát az életben és a munkában – illetve a családban is úgy, hogy ne kapjon gutaütést. Egyik kedves barátnőm, Kirkovits Andrea pont ilyen. Őt valóban az első munkám óta ismerem, és sokszor bevallottam már neki illuminált állapotban, hogy példa értékű képem ő.
Kedvenc hely, ahol lazíthatsz?
Itthon lazítok a legjobban. Rendetlen vagyok, de tudom, hogy mi – hol van, melyik kupac alatt. Na jó, mostanában összeszedtem magam kupleráj ügyileg azért, de tény, hogy a lakásom a kedvenc lazító helyem már. Régebben sok helyre eljártam, de most jön az, hogy ma már egy baráti találka is kielégíti sokszor a lazítás fogalmát, amikor beülnünk valahova, például a Most bisztróba, ahol jó a konyha. Egyszer ott csaptam szülinapi partit magamnak és elég „rugalmasak” voltak. Nyilván több hely is lazító hatású, de nem jellemző hogy csak és kizárólag egy két helyen lazulok.
Dolgok (lemez, könyv, film), amiket kifejezetten ajánlasz?
Olvasni kell, mert olvasni jó. Gépről nem szoktam, inkább kezembe veszem a könyvet. Ágota Kristóf: Trilógia című könyve olyan, amit tényleg évente egyszer felcsapok. Érdekes esszenciájú könyv, maga a téma is erős, de ami igazán érdekes, az maga a hangvétel. A szerző fiatalon költözött Svájcba, ott kezdett el írni magyar témáról, de mivel nem beszélte jól az ottani nyelvet, alacsonyabb szókinccsel íródott a könyv, ami sajátos stílust adott neki. Azt olvastam a könyvről, hogy a XX. század magyar emigráns irodalmának egyik legkiemelkedőbb műve.
Nemrég Szász János rendezésében készült film is a mű első történetéből, a Nagy füzetből, de azt nem láttam. Sokkal inkább ajánlanám a Forte társulat és a Szkéné színház adaptációját, az teljesen lenyűgözött. Itthon DVD-tékám van, vagy legalábbis annyi filmem biztosan. Igazából mindenevő vagyok. Ami ma fontos számomra az a dramaturgia, mert arra valahogy nem nagyon figyelnek oda a filmkészítők. Nagy kedvenceim az európai filmek, a spanyolokat például nagyon szeretem, mert szerintem minden műfajban tudnak sziporkázni. Ha egy kicsit erősebb vagyok lelkileg, akkor nem riasztanak vissza a dán filmek sem, például a Jagten, aminek a témája kínos és erős dolgokat vet fel. Sok film van amit szeretek. Például érdekes, hogy az animációs filmek egyáltalán nem vonzanak vagy érdekelnek. Csinálom, nem nézem. Ez lehet hogy hiba, de ez van. Az persze nem jelenti azt, hogy nem vagyok képben, de nem nézem őket. Illetve egy kivétel azért van: Hayao Miyazaki filmjei – bár ő sajnos nyugdíjba vonult már. Bármi, amit az az animációs stúdió csinál (Studio Ghibli) teljesen beszippant.
Eszembe jutott még hogy mostanában volt alkalmam megnézni jópár kínai-hong kongi produkciót, amiket nem értem hogy, hogy nem láttam eddig, mint például az Isten veled ágyasom (amiben Gong Li a kedvenc színésznőmmé nőtte ki magát), vagy a Csungking Expressz Kar Wai Wongtól. Ja és igen, láttam az új Mad Maxet is, nagyon bejött! Az a baj egyébként az emberekkel sokszor, hogy elfelejtik élvezni a filmeket, vagy bármit, ami szórakoztatná őket. Ma a legtöbben inkább kukkolnak.
Tanulmányok:
2002 – 2007
Moholy- Nagy Művészeti Egyetem: Vizuális Kommunikáció kar – Animáció szak
1994 – 1998
Képző és Iparművészeti Gimnázium: Játék és Animáció készítő szak
Illusztrációs munkák:
– Nigel Latta: Szeress szívvel, Nevelj ésszel (Kulinária)
-A játékkészítő zenés produkció karakterei (Tulipántündér)
– Hadas Kriszta: Egy tökéletlen anya naplója (Alexandra)
– Dörmögő Dömötör magazin (Drize)
– Moha – Belépő magazin
– Reneszánsz éve – Majolika Kiállítás – Gyerekvezető katalógus, falgrafikák
(Iparművészeti Múzeum)
– Fashion Issue magazin (Absolut)
– Instyle magazin (Marquard)
– Társasjátékok:
Okos ovisok:Itt-Ott!
Okos ovisok: Mondd miért?
Okos ovisok: Ki vagyok? (Green Rabbit)
Fontosabb animációs munkák:
Aida 64 – IT segédprogram kísérő filmje (Amka koprodukció) – Rendezés, Design
(Megrendelő – Aida64)
Sperti reklámfilm (Amka koprodukció) – Rendezés, Design – Ezüst Effie díj 2014
(Megrendelő: Pfizer Gyógyszer kereskedelmi Kft.)
Budapest Airport film (Amka koprodukció) – Rendezés, Design (Megrendelő: Budapest Airport)
Lillifee – Egészestés animációs film – supervisor- India- Hyderabad
Viva-Comedy Central – animációs munkák
Rejtekes-interaktív mese (diplomamunkám)
Mr Bean – animációs sorozat – character supervisor
Gyerekdalok és dalos játékok – animációs sorozat – háttérdesign
(Megrendelő: Minimax)
Weetos – reklám sorozat – Rendezés, Design
(Megrendelő: Nickelodeon)
Modern Képmesék – animációs sorozat – Rendezés, Design
(Megrendelő: Magyar Állami Televízió)
Díjak:
Europrix Multimedia – Top Talent Festival (TTA) – 2007
Rejtekes – az interaktív mese
„Európa 21 legjobb computer grafikája”
eFestival – multimédia verseny – 2007
Rejtekes – az interaktív mese
„Legjobb multimédia adaptáció – junior kategória”
Önálló Kiállítás:
2009 – PORTFOLIÓ 2009 – Cafe Mood
Még több Ottó: oto-art.hu | ritterotto.blogspot.com
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.