A hatalom súlya
Két huszonéves srác megálmodott egy világot, ahol a suli lúzeréből szuperhős lehet, ahol egy a felhők között szárnyalló tini kivédhet egy repülőgép karambolt, és ahol előbb utóbb kiderül, hogy a hatalom mellé felelősség is jár.
Az erő krónikája – Az Ideglelés és Cloverfield elsöprő sikerei után világossá vált: a kézikamerával – vagy annak látszó tárggyal forgatott filmekre harap a közönség. Ezek után nincs is másra szükség, csak menő ötletekre, amelyekkel a hétköznapi „non-Hollywood” emberek is tudnak azonosulni. És hát ki ne vágyna ara, hogy képes legyen egyetlen mozdulattal összerakni egy Lego-tornyot… vagy épp az autópálya melletti tóba vágni a mögötte dudáló türelmetlen sofőrt.
Andrew átlagos srác átlagos képességekkel: egyetlen különlegessége furcsa hobbija, hogy minden körülötte történő eseményt filmre vesz. Egészen addig,míg egy átbulizott éjszaka után unokatesójával és egyik haverjával rá nem találnak egy rejtélyes lyukra az erdő mélyén, amelynek alján egy megmagyarázhatatlan jelenségre bukkannak. A fénylő, lélegző óriásplazma földöntúli képességekkel ajándékozza meg a fiúkat, akik eleinte csupán piti poénokra használják a hatalmukat, ám Andrew hamar felfedezi, hogy ezzel könnyedén az iskola királya lehet… vagy akár az egész világé.
A film nagyon ügyesen egyensúlyozik a „ne már, ez nevetséges”, és a „basszus, ez elképesztő” között: kicsit olyan, mint egy betépett éjszaka papírra vetett fantazmagória tökéletes kivitelezésben. A főhőst alakító Dane DeHaan – a True Blood Timboja – gyönyörűen testesíti meg minden frusztrációnkat, és megmutatja nekünk, micsoda szerencse, hogy „csak” emberek vagyunk.
