Aloha, család!
Hogyan lehetséges, hogy az ember az elejétől a végéig végigpityereg egy filmet, miközben mégis az az érzése, hogy a legviccesebb, legőszintébb vígjátékot nézni?
Utódok – Hogyan lehetséges, hogy az ember életében először „találkozik” a vásznon egy tízéves kislánnyal, és mégis az az érzése, hogy születése óta ismeri, mi több, közeli családtagja? És főként: hogy lehet, hogy George Clooney még ennyi évtized után is képes meglepetést okozni, és még szerethetőbbé válni? A válasz egyszerű: Alexander Payne, a Szerelmem Párizs talán legszebb szegmensének rendezője egy egyszerű, őszinte és életszagú filmmel lepett meg minket, amelyben mindenki a lehető legtöbbet nyújtja, hogy mi, nézők a legtöbbet kaphassuk.
A Hawaii-on élő üzletember, Matt King családja atomjaira hullik, amikor felesége motorcsónak-balesetet szenved, és kómába esik. Ha ez nem elég, 17 éves lánya, Alexandra piával és drogokkal próbál menekülni a valóság elől, a legkisebb királylány pedig fagyiba, és szomorú fényképalbumok fabrikálásába fekteti idejét. Amikor Alex hazajön a bentlakásos iskolából, és elmond egy titkot édesapjának, amely egycsapásra lerombolja a hamis illúziókat, a kis család pedig felfedező útra indul, hogy rájöjjenek: mit is jelentenek egymásnak valójában.
Az 5 Oscarra jelölt filmben találkozhatunk néhány régi ismerőssel: a Sikoly Stu-ja, Matthew Lillard immáron felnőtt lúzerként keveri a szart, a Narancsvidékben Marissa balhés húgaként tündöklő Shailene Woodley is hozza a régi formáját. A legnagyobb meglepetés az elsőfilmes Amara Miller, aki zsenge kora ellenére mindenkit lejátszik a vászonról, és a maradék könnyet is kipréseli a szemünkből.
Az írás az EXIT magazin számára készült.
