Zenei fesztiválok, ahogy még sosem láttad őket
Cheryl Dunn már húsz éve főként a fesztiváloknak él, ahol a hivatását űzi: fotózik. A New Jersey-i dokumentumfilm-készítő és fotós hölgy új könyve, a Festivals Are Good 130 oldalon keresztül mutatja be a fesztiválok atmoszféráját. Ám ezek a képek nem tökéletesre retusált, plakátokról visszaköszönő fotók, hanem pillanatok, amelyeknek összessége kirajzolja, milyen is eltölteni 24 órát vagy akár többet egy ilyen helyen.
Cheryl első nagy fesztiválélménye a ’69-es Woodstock 25. évfordulójának emléket állító ’94-es fesztivál volt. Ekkor döntötte el, hogy ezekre az eseményekre fókuszál majd leginkább a fényképezőgép mögül.
„Sokat tanulsz az emberi természetről ennyi ember között” – mondja.
Az új könyv tulajdonképpen olyan, mint egy mesekönyv, ami tökéletesen végigköveti a fesztiválok lüktetését, nappalból az éjjelbe, majd fordítva. A képeken látszik, az elején mindenki milyen friss és üde, aztán ahogy telnek a napok, mindenkit megedzenek az események.
Vannak olyan tulajdonságok, amik különösen jellemzőek erre a közegre. Például az, hogy az emberek mennyire nyitottak egy fesztiválon. Akár arra, hogy kép készüljön róluk. Én pedig részt veszek az eseményekben, nem csak ott állok, szóval, ha valaki táncol, vele táncolok, és remélem, ez a munkámon is meglátszik.
– teszi hozzá Cheryl.
Azt is tudja, mennyi aktualitása van a témának, vegyük csak a Bataclanban történt eseményeket, amivel kapcsolatban a fotós megjegyzi: „Vannak olyan részei a világnak, ahol az embereket megölik a zenéért, amit hallgatnak”. Ez a képsorozat pedig megmutatja, milyen túlvilági erővel rendelkezik egy-egy ilyen esemény. És nem csak a sokszor libabőrt kiváltó koncertek miatt.
