Perceptual Thinkers – Egy diplomaprojekt, egy tervezői kísérlet, egy társadalmi kérdésfelvetés
Szalkai Dániel jött, gondolt egy nagyot és egy egészen különleges diplomamunkát álmodott meg, majd készített el. Tárgykollekciója nemcsak a MOME rektori nagydíját érdemelte ki, de a szakmához kevésbé értő nagyközönség figyelmére is érdemes. Projektje egy sokszor méltatlanul mellőzött társadalmi csoportról és csoporthoz szól, amelynek tagjai mellett gyakran hajlamosak vagyunk vakon elsétálni, pedig megérdemlik a figyelmet. A munka mindeközben azt is hűen bemutatja, mi mindenre használható a dizájn világa.
A projekt nevéről sokan, sok mindenre asszociálhatnak, de vajon hányan tudják első ránézésre, mit is jelent valójában. A kifejezés az autizmussal élők világlátásának összegzésére utal, és az emberek csupán 1%-ára jellemző különleges emberi gondolkodást jelenti. Az autista ember egy külön kis világban élő egyéniség, személyiség, aki egy teljesen más szemszögből figyel és tanul: elsősorban érzékelési alapon közelít a világhoz. Szalkai Dani ezt a különbséget, és a két világ közötti átjárhatóságot vette alapul kísérleti ruhadarabjaihoz, több értelmezési szinten képviselve az autizmussal élőket.
Halász Dániel a ruhákhoz készített szemléletes fotósorozata hűen tükrözi a projekt törekvéseit. Nem a piacképes kollekció volt a cél, az öltözékek inkább szimbolikus jellegűek, egy olyan tervezői kísérlet részei, amely társadalmi érzékenységért kiált, és társadalmi párbeszédet kíván ösztönözni. Mégsem elvont, hordhatatlan darabokra kell gondolni, nem véletlen a design for all gondolat, hiszen a célközönség szűkítése helyett éppen annak kiterjesztéséről van szó. A soron következő tesztelés és tökéletesítés után végleges, funkcionális kollekció születhet, ami tipikus és specifikus felhasználók számára is hordható lesz.
A ruhadarabok különleges formai és anyagbeli tulajdonságokkal bírnak, ezeknek azonban nincs célzott terápiás hatásuk; a változtatásokat empirikus megfigyelések és kísérletek inspirálták. Az autizmussal élőkre gyakran jellemző a tárgyak részleteiben való tartós elmélyülés, ez is része érzékelés alapú gondolkodásuknak.
Szalkai Dani ruhái éppen ezért olyan, a tapintáshoz, a szenzoros érzékeléshez és a stimulációhoz kapcsolódó plusz funkciókkal rendelkeznek, mint az anyag- és felületváltások, a torzítások és más apró változtatások, de például a jelenlét-elrejtőzés lehetőségét is felkínálják.
Az autizmussal élőket célzó változtatások egyáltalán nem zárják ki a tipikus közönséget, hiszen az egész projekt pont azon a feltételezésen alapszik, hogy nincs nagy különbség a két csoport között. A kollekció ezáltal többek között éppen arra világít rá, hogyan lehet kizárás helyett bevonni speciális társadalmi csoportokat az élet különböző területeire, segítve ezzel elfogadásukat és megértésüket. Szalkai Dani ehhez a szép célkitűzéshez a dizájn világát választotta, és milyen jól tette!
Szöveg: Koskó Barbara
Fotó: Halász Dániel
