Panaszkodsz vagy dicsekszel?
Sofia Coppola filmjeiről sok jót el lehet mondani, de azt nem, hogy pörögnek, mint majom farkán a stanicli. Türelem kell hozzá, hogy elfogadjuk: könnyen lehet, hogy a film során semmi „esemény“ nem történik majd, cserébe viszont időnként gyengéden megpengeti szívünk húrjait.
Somewhere (Made in Hollywood) – A máris klasszikussá hájpolt Elveszett jelentés és a csúfosan megbukott Marie Antoinette rendezőnője nem adja be a derekát: továbbra is úgy készít filmet, ahogy az neki tetszik. Fura zenékkel, még furább táncokkal, realista módon döcögő párbeszédekkel. Ezzel a módszerrel hamar felvázol egy hangulatot, egy életérzést, egy helyzetet, innentől fogva pedig kizárólag azokat köti le a film, akiknek ez elegendő.
A ‘Made in Hollywood’ egy (közép)korosodó filmcsillag mindennapi küszködését mutatja be. A film az álomgyár klasszikus díszletei között játszódik, az ehhez passzoló kellékek könnyedén kimeríthető tárházát hívja segítségül, hogy megismertesse nézőivel a dekadens luxust és a destruktív (ön)ajnározást. Semmilyen hotelszobák, üres csevegések, unalmas partik. Johnny, a filmsztár életében egyetlen valós érzelem van jelen: a lánya iránti szeretete. És bár ennek valószínűleg ütnie kéne, valójában ez is éppen olyan vaskos klisének tűnik, mint a rúd körül pörgő csajok, vagy a csordultig töltött viszkispohár.
Hiányzik, hogy értelmet kapjon, miért töltöttem két órát azzal, hogy értesüljek mindarról, amit egy Britney Spears klip három percben leadarál nekem: Los Angeles sekélyes hely. Hiányzik a Coppolától már megszokott színpompás stílus és divat-paletta. A legjobban mégis talán az hiányzik, hogy hinni tudjak Stephen Dorff szenvedésének… de nem megy.
Az írás az EXIT magazin számára készült.
