„Nagyon nehéz így élni, de elég erősnek érzem magam hozzá” – Először mernek megszólalni ezek a transznemű fiatalok
„Tizenhárom vagy tizennégy éves korom óta küzdök pánikrohamokkal és depresszióval, ami főként annak köszönhető ahogy az emberek bánnak velem. Még mindig érzem: megbámulnak az utcán, sokszor még vissza is fordulnak, miután már elhaladtam mellettük. Hangosan vitatkoznak róla, hogy lány vagyok-e, vagy fiú… De ez hamarosan meg fog változni. Épp most kezdtem el a tesztoszteronos kezelést, elképesztően izgalmas. Hihetetlen érzés ilyen boldognak lenni miután annyi ideig voltam szörnyen reménytelen helyzetben: szó szerint izgatott vagyok reggelente, alig várom, hogy felöltözhessek és kilépjek a házból!”
Valószínűleg senki nem lepődik meg azon, hogy az átlagostól, mindennapitól eltérő kamaszoknak jellemzően sokkal nehezebb élete van, mint olyan társaiknak, akik könnyedén olvadnak bele a mindenkori fő áramlatba. Kiközösítéshez, bántalmazáshoz sokszor a többiektől való legkisebb eltérés is vezethet, egy rosszul kiválasztott ruhadarabtól kezdve más típusú gondolkodásmódunkon keresztül családi hátterünkig bármi okot adhat mások elégedetlenségére.
Az egyik legmegosztóbb és legszélsőségesebben kezelt másság a szexuális orientációnkhoz, nemi identitásunkhoz köthető – nem nehéz elképzelni, milyen nehézségekkel nézhet szembe egy olyan kamasz, aki a lehető legelemibb szinten különbözik legtöbb kortársától.
Persze az évek, évtizedek során tapasztalhatóak pozitív változások, és talán összességében elmondható, hogy a homoszexuális fiatalok élete az elmúlt időszakokban valamivel könnyebbé válhatott. Ez főként a szélesebb körű nyilvánosságnak köszönhető: egyre többen ismerkednek meg a sajátjuktól eltérő nézőpontjukkal, ezzel kevésbé szokatlanná, riasztóvá, érthetetlenné téve másságukat.
Az LMBTQ közösség tagjai közül ma sok tekintetben a transzneműek helyzete a legnehezebb: nagyon kevesen értik meg és érzik át, azt, amin keresztülmennek.
Az, hogy egy fiú, lány, férfi vagy nő nemi identitása nem feltétlen felel meg fizikai nemének, a legtöbb heteroszexuális ember számára új információ, ahogyan az is, hogy a transznemű identitás több, akár egymást fedő kategóriát is felölelhet.
Ilyen és ezekhez hasonló okok állhatnak a mögött is, hogy a transznemű fiatalok nagy részét saját családjuk sem képes megérteni. Szüleik gondolkodásmódjuk, világnézetük vagy hitük alapján sokszor elítélik, kitaszítják, betegnek tartják azokat a gyerekeiket, akik elég bátrak ahhoz, hogy bevallják nekik valódi érzéseiket, identitásukat. A transznemű fiatalok tehát sokszorosan érzik át a kamaszkorban amúgy is nehézségeket okozó önértékelési zavarokat, meg-nem-értettséget, magányt és depressziót.
Az otthoni helyzet ellehetetlenülése rengeteg hajléktalan transzneműhöz vezet, valamint tarthatatlan helyzetüket a Youth Suicide Prevention Program statisztikái is alátámasztják, melyek szerint a transznemű fiatalok több, mint fele kísérel meg öngyilkosságot huszadik születésnapja előtt.
Annak reményében, hogy a helyzet, a fentiek alapján a nyilvánosság segítségével, az emberek figyelmének felkeltésével és a transznemű identitás ismertetésével, megértetésével javítható, a Mashable tíz transznemű kamaszt hívott meg egy különleges fotózásra. A 12-19 év közti fiatalok életükben először kaptak lehetőséget arra, hogy saját szavaikkal mondhassák el történetüket a világnak, azzal a reménnyel, hogy lesz, aki meghallgatja és megérti őket.
Történeteik jellemzően már általános iskolában, vagy még előbb kezdődnek. A tizenkét éves például Charlie mindig is feminimnek érezte magát, egyszerűen nem értette, miért kell máshogy viselkednie, mint ahogy igazán szeretne, miért nem szaladgálhat hercegnős ruhában, vagy magassarkú cipőben. Negyedikes korában kezdett a külsején is megmutatkozni, az amit valójában érzett, csatokat rakhatott a hajába, és a fülét is kifúratta. Persze a változás nem lehetett ilyen egyszerű: apjával kiskora óta nehéz, szinte nem létező a kapcsolata, és ezzel nincs egyedül. A legtöbb kamaszt nem tudják elfogadni otthon, a tizenkilenc éves Katherine-t egyszerűen levegőnek nézik. A muszlim Zane retteg, hogy amint elkezdi a hormonkezelését, a szülei egyszerűen ki fogják tenni a házukból, ahol most még megtűrik, tolerálják, ami még mindig nagyon messze van a valódi elfogadásától.
A nyomás ami rájuk nehezedik szinte elviselhetetlen, és a félelem, hogy elveszíthetik a családjukat nem alaptalan. Nicole tizennyolc éves és már egyáltalán nem tartja a kapcsolatot a szüleivel, akik Isten büntetésével fenyegették, és a bátyjaival, akik szerint egyszerűen nem kellett volna megszületnie.
Vannak családok, ahol a szülők előbb-utóbb meghallgatták és megértették gyerekeiket, ilyenkor támogatták őket hormonkezeléseikben, majd pedig az átalakuláshoz szükséges műtét elintézésében. Azonban az, hogy a saját otthonukban elfogadják a transznemű fiatalokat csupán a legelső lépés – a házból kilépve újabb támadások és értetlenség, zavarodottság fogadja őket, nem is beszélve az iskolai, munkahelyi, párkapcsolati viszonyaikról.
Amerikában egyre több és több fiatal mer kiállni magáért és azért, hogy ne kelljen titkolnia valódi identitását, amelyben Caitlyn Jenner nagy nyilvánosság elé lépése is közrejátszott. Az Egyesült Államokban jelenleg körülbelül 0.2-0.3 %-ra becsülik a transzneműek arányát.
Bár a magyarországi adatokra vonatkozóan nincsenek pontos információink, ha nincs okunk itthon más típusú arányokat alkalmazni, akkor ez tizenkilenc ezer fő fölé emeli a Magyarországon élő, transznemű identitással rendelkező férfiak és nők számát.
Megértésükhöz, és esetlegesen felmerülő kérdéseid megválaszolásához keresd fel a Transvanilla egyesület honlapját, vagy böngéssz a Transition Blogon.
