Megbűnhődte már e nép…? – Magyarok és a pesszimizmus

A phenom’enon olvasói pár napon keresztül válaszolhattak arra a kérdőívre, melyben arról kérdeztem őket, hogy mit gondolnak, miért ilyen negatívak a magyarok. Hogy egy kis személyes vonatkozással kezdjem: tavaly egy borzalmas, esős napon az egyik tanárom tovább tartotta az órámat, így mikor végre vége volt, elkezdtem futni a vonatomhoz, és mivel az esernyő a legnagyobb ellenségem, sajnos két embert is eltaláltam vele rohanás közben. Az egyik egy negyvenes magyar férfi volt – megjegyzem, az egyik egyetemi tanárom -, aki heves bocsánatkérésem ellenére egy „Miért nem figyelsz, te hülye liba?” kiáltást zúdított rám. A második alany egy harmincas, külföldi férfi volt: szegény addig futott utánam az „I’m so sorry, are you okay?” kérdést záporoztatva felém, amíg meg nem nyugtattam, hogy a dolog egyrészt az én hibám volt, másrészt igen, teljesen jól vagyok. Már akkor elgondolkodtatott, hogy a magyar férfi miért nem volt képes erre? Bár ez elég buta példa erre, de szerintem mindenkivel előfordult már, hogy egy külföldi utazás után hazaérve mélységesen csalódott a magyarokban.

A kérdőívre adott válaszaitok alapján kiderült, hogy bár ti többnyire meg vagytok elégedve az életetekkel, az átlag magyar szinte egyáltalán nincs. A magyarokról legtöbbeteknek az „önsajnálat” szó jutott eszébe, amikor pedig azt a kérdést intéztem felétek, hogy mit gondoltok a magyar Himnuszról (aminél demotiválóbb „indulót” szerintem keresve sem találni), sokan azt válaszoltátok, hogy bizony bár gyönyörűen meg van komponálva, a tartalma túlságosan depresszív, akárcsak mi, magyarok. Az eredmények alapján úgy gondoljátok, hogy a magyarok pesszimizmusát a szerencsétlen történelmi fordulatokra vezethetjük vissza, melyeken bizony ideje lenne már felülemelkednünk. A megoldás szerintetek a korrupció felszámolása, és a jobb életkörülmény lehetne, ami tekintve, hogy hazánk a világ korrupciós listájának dobogóján is helyet kapott, nehéz, és hosszadalmas feladat lenne. Sokan említettétek azt a problémát, hogy nem érzitek biztonságban magatokat itthon, így a közbiztonság javítása kiemelten fontos lenne, de a legalapvetőbb dolgot mindenképp magunkban kell keresnünk: ki kell iktatnunk a keserűséget az életünkből, különben soha nem lesz változás. Érdekesebbnél érdekesebb véleményeket kaptam tőletek, volt olyan, aki úgy gondolja, hogy „a magyarok túl lusták, és semmit nem akarnak tenni azért, hogy jobb legyen, inkább sajnáltatják magukat”. A legtanulságosabb mondat, melyet akár a Parlament falára is felfesthetnénk, így hangzott: „Úgy gondolják, hogy jobb a biztos rossz, mint a bizonytalan jó”.

Néha, amikor a villamoson vadidegenek veszekednek egymással, vagy csak meglátom az utcán a szokásos, unott, megfáradt arcokat, úgy érzem, el kellene indítanunk egy országos méretű gerillakampányt, melyben csak a jóra kéne fókuszálni. Képzeljünk csak el egy csomó színes plakátot az utcákon csupa pozitív üzenettel – vajon lenne hatása? Vagy igazat kell adnom annak a válaszolónak, aki úgy véli, hogy a magyarok úgysem értékelik ezeket az apró örömöket? Várjuk a te véleményedet is!