Lumière-díjas Tim Burton, a túlvilági humor mestere

Tim Burton korunk egyik legmeghatározóbb filmrendezője, ezer közül is felismerhető, saját fantáziavilággal és stílussal. Toplisták élén landolt a Netflix-nek készített Wednesday Addams életéről szóló sorozata, de a kritikai dömpingre való tekintettel elevenítsük fel inkább Burton korábbi klasszikusait. A rendezőt életművéért idén ősszel a nívós Lumière-díjjal tüntették ki a francia Lumière Filmfesztiválon, ahol egyébként bejelentette a Disney-től való szakítását is.

A 64 éves amerikai rendező hosszú, sokszínű életutat járt be. Először kilenc évesen fedezte fel egy szemétszállító vállalat, szemetelés ellenes kampányukhoz készített poszterével zsebelte be első díját, plakátja ott díszelgett minden helyi szemétszállító autón. Korán kibontakozó kreatív szelleme viszont sokáig nem tudott kiteljesedni, Hollywoodban többször került összetűzésbe kollégáival. A Frankenweenie (1984) című animációs filmjét be sem mutatták, mivel nem tartották a leggyerekbarátibb mesének. Megjegyezném: ha ma is ilyen szigorú cenzúra működne, mint akkoriban, egy mai gyerekfilm sem kerülhetne képernyőre, főleg nem a Karácsonyi lidércnyomás (ami a személyes kedvenc Burton alkotásom).

Ironikus módon még is a korhatáros mese hozta el az áttörést, de talán épp emiatt Paul Reubens felkérte Burtont a Pee-wee’s Big Adventure (1985) rendezésére. A szerencse forgandó, más kérdés milyen ütemben rotálódik, ugyanis innentől nem volt megállás. A sötét humorú Beetlejuice (1988) Alec Baldwinnal és Winona Ryderrel a főszerepben hatalmas sikert aratott, majd páli fordulattal a Batman filmek véget nem érő sorához is hozzájárult, Michael Keatonnal és Jack Nicholsonnal karöltve (Batman, 1989, Batman Returns, 1992).

Ahogy a mondás tartja, pénz beszél… Frankenweenie ugat. Sikereivel zöldlámpát kapott a ma már kultfilmnek számító Ollókezű Edward (1990), ami egy gyümölcsöző együttműködés kezdetét jelentette Johnny Deppel. A színész főszereplője lett a rendező fantáziavilágának, így filmjeinek, köztük az Ed Wood (1994), Sleepy Hollow (1999), és az ikonikus Charlie és a Csokigyár (2005) kasszasikereknek.

Szinte alkotó-múzsa duóvá forrtak az évek alatt, majd trióvá alakultak Helena Bohnam Carterrel, Burton egykori feleségével, aki a Halott mennyasszonyt (2005) is „megformálta”.

A hírhedt Frankenweenie végül stop-motion remake formájában került a mozikba 2012-ben, ezt követte az Éjsötét árnyék (2012) és a Big Eyes (2014). Szintén a 2010-es években fonódott össze még jobban a Disney-vel, ahol a pályafutását kezdte. Többek közt az Alice Csodaországban (2010), Alice Tükörországban (producerként, 2016) és Dumbo (2019) filmeket is a filmipart bekebelező óriáscéggel készítette. Úgy tűnik viszont, hogy végleg búcsút int idén az „anyavállalatnak”. A friss Lumière-díjas rendező, producer és forgatókönyvíró a sajtótájékoztatón nyilatkozott arról, mennyire nem tud azonosulni az egyre homogénebb, konszolidáltabb filmóriás multiverzumával. A Marvel-filmek helyett a független filmek felé fordul és bejelentette, hogy már biztosan érkezik a Beetlejuice 2.

Az új, nagyobb alkotói szabadságot élvező produkciók érkezéséig pedig borzonghatunk a Wednesday horrorvígjáték-sorozaton, amely egyébként nem véletlenül Hálaadás ünnepe előtt landolt a Netflixen. A hazai nézőket a tengerentúli kommercializálódott hálálkodás nem igazán, sőt semennyire nem érinti, az Addams család groteszk szarkazmusa viszont annál inkább betalál – főleg a tinédzsereknél. Bár Burton csak az első évad első négy epizódját rendezte, vezető producerként végig a kezében tartja a rá annyira jellemző vizuális világot. A sorozat első etapja hatalmas siker világszerte (a bemutató hetében nem kevesebb mint 341,2 millió órán át nézték a Netflix előfizetői), ami a Burton-stílus mellett a jól megválasztott szereplőgárdának, főleg a címszereplő Jenna Ortegának is köszönhető.

Címkék: tim burton, Lumière-díj, The Nightmare Before Christmas, Wednesday, Edward Scissorhands, Frankenweenie