Itt kiállni önmagadért sokkal több, mint egy gay pride
„Meleg feketének lenni olyan, mintha a rémálom állna a bejáratnál arra várva, hogy kilépj az ajtón és elkaphasson”. Egy ilyen kijelentésbe belefutni pedig nem könnyű falat. Amikor azt gondolnád, hogy ma már egyre nagyobb az elfogadás Toby Oppenheimer és Dana Flor dokumentumfilmje arcon üt a ténnyel, hogy ez nincs mindenhol így.
A Check It arról a Washington DC-ben élő fiatalokból álló LMBTQ-közösségről (leszbikus-meleg-biszexuális-transzszexuális-queer) szól, akiknek tagjai közül néhányuknak a rúzs és púder mellett boxer és kés is lapul a táskájukban. Ezek nélkül pedig sehova.
Mintha a Paris Is Burning című, a kilencvenes évek derekán készült New York-i drag queenek életét bemutató film folytatását látnánk. Bár ehhez képest a melegek megítélése és helyzete itt nem sokat változott azóta.
A washingtoni közösség, megelégelve az állandó erőszakot és bántalmazást, 2005-ben összefogott és nevet adott magának, ez lett a Check It.
Tagjai igyekeznek közös erővel megvédeni magukat a folytonos támadásoktól és kiállnak egymásért az őket ért atrocitások ellen. Fiatal koruk ellenére sokan megjárták már a börtönt, vagy még annál is rosszabb helyeken kötöttek ki – hiába vallják, hogy az erőszak vagy a bűnözés nem lehet megoldása semminek sem. A róluk forgatott dokumentumfilm négy gyerekkori barátra fókuszál, akik az erőszakos bandák világából és szegénységből próbálnak kitörni egy másik világba, ez pedig a divat.
A jobb élet reményében elkezdték építeni saját márkájukat, a Check It Enterprises-t, emellett bemutatókat szerveznek és ahelyett, hogy önsanyargatásba és sajnálkozásba zuhannának, kezükbe veszik a sorsukat. Sokuknak nincs se családja, se otthona és van, ahogy ennivalója sem, mégis elszántak és kitartóak.
Ám visszaesni a nyúl üregébe nem nehéz: az éjszakai verekedést nem lehet csak úgy egyik napról a másikra elkerülni, ahogyan a lopást és a dílerkedést sem. Mindezt a túlélésért. A rendező, Toby Oppenheimer is csak a Check It egyik tagjától tudta meg, hogy a Fehér Háztól pár háztömbnyire tizenéves fiatalok a testüket árulják az utcán, pedig ő maga is washingtoni. „Ezzel nincsenek tisztában az emberek, a média sohasem tesz róluk említést. Ezért is akartuk megosztani ezeknek az amúgy tehetséges fiataloknak a történetét, hiszen ki lettek szorítva a társadalom peremére.”
A filmet az idei Tribeca Filmfesztiválon mutatták be New Yorkban, elkészüléséhez három évre és némi anyagi támogatásra volt szüksége az alkotóknak. Ehhez adta a lelkes hollywoodi hátszelét Steve Buscemi, aki szerint „az emberek azért alkotnak hamis képet a melegekről és transzszexuálisokról, mert egyszerűen félnek megismerni őket”.
Most azonban az ő történetüket is elmeséli valaki.
