Illusztrált zenei történelemlecke: a goth szcéna születése Leedsben
Nem sok olyan szubkultúra létezik, amely olyan könnyen felismerhető és megkülönböztethető, mint a goth. Járj bárhol is a világban, a stílus képviselőiről mindenkinek a sötét, gyakran teátrális ruhadarabok, az erős fekete smink és a tekintetekben tükröződő életundor ugrik be.
A goth szülőhazájának a történelemkönyvek hagyományosan Londont tekintik, azon belül is a sohói Batcave klubot, mely 1982-ben nyitotta meg kapuit és szolgált helyszínéül a goth kibontakozásának és világszintű elterjedésének, ám az irányzat valójában Leedsben és külvárosaiban alakította ki a punkból saját esztétikáját és identitását.
A punkból kialakult többi szubkultúrához hasonlóan a goth is egy reményvesztett generáció segélykiáltása.
Margaret Thatcher konzervatív miniszterelnöksége alatt az instabil gazdaság tömeges munkanélküliséget eredményezett a fiatalok körében az olyan észak-angliai ipari városokban, mint Manchester, Liverpool és Leeds. Ehhez hozzájárult az említett városok borús hangulata; a levegő szennyezett volt, az épületek falait korom fedte és a környéket ez idő tájt egy Yorkshire Ripper néven emlegetett sorozatgyilkos is rettegésben tartotta, és az emberek még az utcára is féltek lemenni.
Ezzel egy időben az ország északi vidékeire is eljutott az olyan „darkwave” zenekarok híre, mint a Joy Division, a The Damned és a Siouxsie & the Banshees, akik nagy hatással voltak a gothic rock kialakulására.
A helyi zenei szcéna élvonalában olyan bandák szerepeltek, mint a Sisters of Mercy és a Red Lorry Yellow Rolly, akik tetőtől talpig feketében, a később a goth stílust fémjelező ékszerekben és hajviselettel léptek színpadra. Az irányzat születése azonban egy kiemelkedő dátumhoz, méghozzá a Bauhaus Bela Lugosi’s Dead című számának megjelenéséhez köthető, melynek hatására számos leedsi banda használta fel a punk és a glam rock összetevőit, és kreálta meg ezáltal a gothic rockot.
A Yorkshire-i Hasfelmetsző 1981-es letartóztatását követően kissé lecsillapodtak az indulatok, a félelemben élő lakosok előbújtak odúikból, és a város éjszakai élete újra felvirágzott. Egyre több klub szervezett tematikus darkwave esteket, köztük az azóta kultikussá vált Le Phonographique is, melyet az első goth klubként tartanak számon.
A megjelenés tekintetében is leginkább a körülmények voltak irányadóak: a munkanélküliség miatt a fiatalok elsősorban használt ruhákat vásároltak, és szabták őket saját egyéniségükhöz.
Egy fekete szemceruza segítségével pedig máris beleilleszkedhettek az egyre népesebb szubkultúrába, melynek elsődleges célja természetesen a mainstreammel való szembefordulás volt.
1983-ban egy helyi lap, a Yorkshire Evening Post egy hosszabb cikket hozott le az évente megrendezett Futurama fesztiválról, melyben a fellépő zenésze hangzását nem túl hízelgően gótikus horrorként jellemezte, és innen ered a szcéna elnevezése.
A közhiedelemmel ellentétben és az irányzat korai képviselőinek bevallása szerint azonban a goth nem pusztán a lázadásról és a megbotránkoztatásról, hanem az összetartásról és a kreatív önkifejezésről is szólt, és ezek a nyolcvanas évek leedsi goth-szcénáját megörökítő felvételek is pontosan erről tesznek tanúbizonyságot.
