Szeptember második hétvégéjén, a nyár még az utolsókat rúgta, de már beledidergett az esti hidegbe. A város fele még valamilyen városon kívüli vízparton búcsúztatta a meleg hónapokat, mi pedig a Dunán köszöntöttük az őszt az imanexperiment Pontoonos koncertjén. Az elszállós-álmodozós, de különösen a májusban megjelent, murmaid névre keresztelt album számaiban is felbukkanó gitárhangzás miatt mégis energikus zene tökéletes aláfestőzenéje ennek a bekategorizálhatatlan, két évszak közé ragadt időszaknak. Imanexperiment Nitával beszélgettünk a Pontoon fedélzetén.
Mesélj, hogy vagy?
Megvagyok, köszi, egész nap pakoltam, próbáltam is reggel, jó hosszú ez a nap!
Milyen előkészületekkel jár egy imanexperiment koncert? Miből áll a koncert-setup?
Próbálni kell, összeszedni a rengeteg cuccot, kocsiba be, kocsiból ki, hajóra fel, színpadra fel, aztán hazafele ugyanez. A setup egy dupla szintiállvány egy nagy szintivel, egy analóg szintivel meg rengeteg kütyü, egy gitár, egy sample dobgép és a mikrofon. Semmiképp nem fér el egy kis táskában.
Hogy jött az elhatározás, hogy az egyszemélyes felállásból többhangszeres zenekar legyen?
Már elég rég terveztem, hogy gitárt viszek a zenébe, és a legújabb lemezen ez meg is történt. Basszusgitár és rendes gitár is van a hanganyagokon, ezt meg csak úgy lehet rendesen színpadra vinni, ha élőben játssza valaki. Szóval most már én is gitározok, ahol meg én épp nem tudok, ott a többiek (Kelecsényi Donát és Halomhegyi Ádám) is beszállnak.
Azt tudtam, hogy ezt a lemezt zenekarral akarom megszóltatni élőben. Az albumon mindenképpen vegyíteni akartam a digitális és az analóg világot: amikor elkezdtem ezt a projektet, már akkor is ez volt a koncepció, de eleinte inkább a producerkedés részét tanultam ki és nem volt idő fejlődni hangszer-téren.
Milyen volt a májusi albummegjelenést követő idei nyarad?
Volt egy csomó koncert, voltunk fesztiválon is, bár a legtöbbről lecsúsztam, mivel közvetlenül a fesztiválszezon előtt jelent meg a lemez. De elkezdtem új dalokkal is foglalkozni!
Mikor egy zenész sorra kipipálgatja a hivatalos mérföldköveket, mint a klip, album, fesztivál stb., mi viszi tovább? Hogyan változnak a motivációk?
Maradt még bőven mérföldkő, például most még nem csináltunk turnét, ami eléggé hiányzott. A következő nagy mérföldkő az lenne, hogy legyen egy menedzser a projekt mögött, egyelőre én csinálok mindent, ami már elég fárasztó. Ezért is engedtük el a turnét, a kapacitásomat túlnőtte volna ennek a lebonyolítása. Valószínű ez jövő tavaszra marad.
Folyamatosan változnak az eszközök, amik körülveszik a zenészt, például nagyon szeretnék elkezdeni komolyabban streamelni és online zenélni – tervezek live seteket, DJ-zést, dobolást, mindezt streamelve, de ezt egy hosszadalmasabb folyamat beindítani. Most próbálom kitapogatni, hogy mikor és hogyan érdemes ezt csinálni.
Azt nagyjából előre megválaszoltad, hogy mik a terveid a következő hónapokra vagy akár évre, kimaradt bármi?
Már a következő albumhoz is van elég szám, egyelőre demó vagy skicc fázisban, de bőven lesz teendő. A jövőben megint szeretnék elmenni a túlnyomórészt digitális hangzás fele, de a következő anyag még hangzásában hasonló lesz a legutóbbihoz.
Miért döntöttél a kizárólag angol nyelvű dalok mellett?
Nem döntés volt ez, természetesen jött: első osztályos koromban kezdtem angolul tanulni és ekkor írtam az első acapella dalaim, az egyiknek például az volt a szövege hogy ‘I like money, yeah’.
Mivel popzenén nőttem fel a kilencvenes években és a kétezres évek elején, számomra csak ez létezett.
Meg a Viván az olyanok mint az Emergency House, de ezek kevésbé rezonáltak velem. A döntés az lenne, ha magyarul akarnék írni. Párszor megpróbáltam, és egyáltalán nem jött természetesen. Verseket szeretek írni, de a dalszerzés más tészta. De ha egyszer jönne egy magyar dal belőlem, nem állok neki utat!
Szerinted a te zenéd milyen élethelyzethez vagy hangulathoz lenne jó aláfestőzene?
Síráshoz, nyugisabb vonatúthoz, éjszakai biciklizéshez, bármilyen melankolikus élethelyzethez!
Mik azok a zenék és dolgok, amik leginkább inspirálnak?
Nagyon tudnak inspirálni mindenféle hangok és hangzások. Zenében mostanság több digitális-szoftveres dolgot hallgatok, ez esik most jól a fülemnek, valószínűleg ezért is megyek ebbe az irányba a most íródó dalaimmal is. Egyébként nem szoktam skatulyázni, a Spotify-om teljesen káosz.
Simán benne van a pakliban, hogy pár év múlva csinálok egy punk lemezt, volt is húszévesen egy punk zenekarom. Most viszont a DJ-zést szeretném inkább rendesen elkezdeni, és van egy másik projekt is függőben, de dobolni is szeretnék valamilyen bandában.
Milyen tanácsot tudnál adni lányoknak, akik zenélnének, és nem tudják, hogyan kezdjenek neki?
Kérdezzék meg maguktól, hogy tényleg akarják-e csinálni, és hogy tényleg érzik-e az óriási késztetést, hogy ezt csinálják. Semmi más nem kell nagyjából hozzá, csak elszántság és hajtóerő. Persze az sem árt, ha van egy kapcsolathálózat, amire lehet támaszkodni – ha valaki zenészek között mozog egyébként is, akkor biztos sok segítséget fog kapni, de ha nincs ilyen kapcsolati tőke, akkor azt egyedül kell felépíteni, ez pedig nem a zenélés kellemes része. A zenélés bizony nem csak a zenélésből áll. De nyilván megéri!
Van bármilyen koncert előtti rituáléd? Szoktál izgulni koncertek előtt?
Az első pár számot halálra szoktam izgulni, utána megnyugszom. Egyáltalán nem iszom koncert előtt alkoholt, mert fontos, hogy kristálytisztán tudjak fókuszálni. A rituálé meg a készülődés, ahogy kitalálom a fellépőruhát, a hajam és a sminkem, ezzel is hangolódok.
Van kedvenc koncerted sajátok közül?
Az elmúlt időszakból a Fekete Zajos, minden idők kedvence pedig a legelső Rakéta Fesztiválos koncertem.
Mi számodra a zenélés legjobb része? Melyik fázist élvezed a legjobban?
Azért is jó dolog a zenélés, mert annyira sok rétege van – mindegyik részéből lehet meríteni energiákat. Annyi szakaszból áll, hogy az agy minden részét meg lehet vele dolgoztatni. Amikor színpadon vagyok, az azért jó érzés, mert tudok kapcsolódni azokkal, akik hallgatják a zenét, látom, hogy milyen hatással van rájuk a zene.
A zeneírás és felvétel egy nagyon izolált szerepkör, és érdekes látni, amikor találkozik másokkal a zene. A zeneírásban maga a flow, annyira ki tudja kapcsolni az agyam, hogy megszűnik a logikai létem, egészen spirituális élmény. Nagyon jó érzés, ha el tudok merülni egy demó megírásában és felvételében, és még tetszik is a végeredmény.
Aztán persze másnap már nem fog tetszeni, de ez más kérdés. A keverés és a sound design technikaibb részében az a legjobb, amikor sikerül valamit úgy megvalósítani, ahogy elképzeltem. Az is egy tök jó rész, amikor a keverés fázisában valaki mással együtt dolgozok, akinek más a füle, máshogy hall dolgokat és más az eszközkészlete, így hozzá tudd adni egy dalhoz.
Fotók: Kóczián Tamás
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.