A Whitney kézzel festett animációs klipje annyira emberi, hogy kötelező oktatóvideóként kéne vetíteni
Megelőzve közelgő őszi turnéját, a chicagói, indie-popban utazó Whitney bemutatta következő kislemeze, a Polly hivatalos videóját.
A tokiói székhelyű, díjnyertes animátor és illusztrátor, Sarina Nihei saját kezével festett animációs videója nagyjából két hónapig készült, és leginkább arra összpontosít, hogy a tönkrement emberi kapcsolatok okait vizsgálja, miközben azt az elképzelést képviseli, hogy tulajdonképpen senki sem képes megérteni más emberek tényleges érzéseit, ezáltal pedig viselkedésüket sem.
A Polly videója egyébként tökéletesen kiegészíti a Whitney eredeti történetét is. A formációt alapító énekes-dobos, Julien Ehrlich (ex-Unknown Mortal Orchestra) és a gitáros, Max Kakacek (ex-Smith Westerns) megismerkedésükkor – és a Whitney megalapításakor – szinte egyszerre mentek keresztül egy különösen fájdalmas szakításon, amit végül dalaik megírásával és a közös zenéléssel dolgoztak fel. Kamu PR-szövegnek tűnhet, de náluk tényleg így történt. „Egy csomó igazi érzés van a dalaink mögött – mondja Ehrlich. – Azt akartuk, hogy a személyiségünk és érzéseinknek egy része is benne legyen. Azt akartuk, hogy egy dalban a lelkünk egy darabja is ott legyen.”
A Chicagóból érkező Whitney nemcsak ettől, hanem zenei inspirációkban gazdag hangzásától is különleges. A mára klasszikus értelemben vett zenekarrá nőtt duó bátran nyúl vissza a hatvanas és hetvenes évek gitárpopjához, ami bemutatkozó albumuk tíz dalán át úgy szólal meg, hogy az elmúlt ötven évben bármikor megírhatták volna őket. Minden évtizedben tökéletesen megállná helyét a klasszikus és modern indie-rock hangzásuk precízen összerakott képlete a jól időzített zenei fordulataikkal, a hangulatokkal és a tüskés érzelmekkel.
Beköszönő albumukkal, a Light Upon The Lake-kel a Whitney tehát letette az év egyik legfontosabb albumát, hiszen ők „mindig azokat szép napokat keresik”, ahogy azt Ehrlich a Golden Days című dalukban is megénekli. Merengően ködös és melankolikus No Woman című daluk is biztos, hogy ott lesz az év végi zenei listákon, ahogy egy sikeres nyarat zárva már szerte az Egyesült Államokban és Európában is bemutatták lemezük dalait, beleértve a Bonnaroo, az Outside Lands, a Pitchfork, a Roskilde, és a Green Man fesztiválokat is, amiket ősztől egy nagyon személyes, kizárólag klubkoncertes turné is követ.
