A hipsztereknek annyi! Hivatalosan is a yuccie-knak áll a világ!
Tegye fel a kezét, aki már unja ezt az egész hipsztercécót! Nos, az a helyzet, hogy ez senkit nem érdekel, bár elméletileg ez a kultúra hivatalosan már halott. Semmi baj, hamvaiból egy új társadalmi réteg született újjá, felhasználva a hipszterek kreativátását és az egykor szintén divatos jelenség, a yuppie-k sikerorientáltságát.
A kettő fúziójából jött létre az Y-generáció új létformája, a yuccie, vagyis a Young Urban Creative. Külvárosi komfortban született, nagyvárosban élő, az oktatás hatalámát nem megkérdőjelező rétegről van szó, akiknek meggyőződése, hogy megérdemeljük, sőt mi több, követnünk is kell az álmainkat, ami később soha ki nem apadó bankszámlát biztosít majd. Röviden ennyi.
Mi ebben az új?
Az, hogy megint van egy társadalmi jelenség, amire felakaszthatunk egy címkét.
De mi is áll ezen a címkén pontosan?
A „követni az álmainkat és megvalósítani azokat” életcél az idő kezdete óta porosodik az emberiség vitrinjében, de nem a yuccie-éban. Ezek fogták ezt az életcélt, és a maguk képére formálták, úgy mint: „felmondani a zsírosan fizető könyvelői állásomat, és a saját kézműves sörömet árulni”, vagy „állatos ékszereket készíteni, mert szeretem az állatokat, és bolondulok az ékszerekért”.
A lényeg, hogy a saját ötleteikkel keressenek maguknak pénzt, és ne másokét babusgassák egy légkondis irodában a huszadikon, vagyis „meggazdagodni, de csak ha közben azt csinálhatom, amit szeretek, és el is ismernek érte”. Hozzáértő vállalkozók, akik mellett a kukában ott lobog az elégetett öltöny/kiskosztüm lángja, vagyis úgy néznek ki, mint a hipszterek – de csak semmi tetkó! Legfeljebb olyan, ami lemosható.
A yuccie lényegében nem más, mint egy hipszter, üzleti kiadásban.
És ha valaki ezek után is azt érzi, még mindig semmi különös nincs ebben az egészben, az sem érdekel senkit. Mindenesetre azok, akik „az ötleteid igenis értékesek, ne hagyd, hogy mások elvegyék tőled a szenvedélyed” TED-videók, a „megérdemled, hogy abból élj, hogy önmagad légy – üzleti tanácsok kreatívoknak”-könyvek és a „soha ne hagyd veszni az álmaidat” motivációs képernyőkímélők bűvkörében nőttek fel, és az egész életük fent van az Instagramon, nagy eséllyel pályázhatnak a yuccie címre.
Talán a legjobb, ha mindenki mélyen magába néz, és elgondolkodik rajta, hogy vajon ő is beletartozik-e ebbe a halmazba, és ha igen, akkor ne szégyellje magát miatta, mert az önmegvalósítás igenis szép dolog, csak ne adnának neki ilyen béna nevet.
