A hét műtárgya: Frankovics György – A bűvös puska
Herbszt László egy aktív, sűrűn foglalkoztatott grafikus/illusztrátor, aki 1998 óta tanítja is a szakmát. Az ArtHungry e heti műtárgyát készítő alkotóval beszélgettünk a roma mese- és mondavilágból válogató könyv illusztrációi mellett a pályájáról, az új generációról és a hazai szakoktatásról.
Régóta foglalkozol grafikával/illusztrációkészítéssel, aktív alkotó vagy, sok helyen találkozni a munkáiddal. Mesélnél magadról egy kicsit, hogyan lettél grafikus?
Amikor pályaválasztás ideje volt 8. után, fel sem merült, hogy művészeti irányba tanuljak tovább (akkoriban talán négy ilyen iskola létezett az országban, a legközelebbi 100 kilométerre tölünk), így a Hildbe jelentkeztem Győrbe, ami építőipari technikum volt. Felvettek, hamar kiderült, hogy az építéstanhoz, szilárdságtanhoz és egyéb szakmai tárgyakhoz nem sok közöm van (egyébként valamiért abban az időben elég sok hasonló ember járt oda, és többen művészeti pályára mentünk). Már ötödikesek voltunk, amikor félévkor jött a Pályaválasztási tanácsadó című könyv, és már korábban elhatároztam, hogy az iskola elvégzése után művészeti vonalon szeretnék továbbtanulni. Így hát megnéztem a Képzőt és az Ipart (ma MOME). A Képzőn ilyen szakpárok voltak akkor: festő-tanár, hát én nem akarok tanár lenni, festő-restaurátor kis csillaggal, a csillag alatt: csak kémia érettségivel, hát ettől én meglehetősen távol voltam. Az Iparon meg: grafika-csomagolás, grafika-animáció, akkor azt gondoltam, ez nekem való. Felvételiztem hát az Iparra, grafika szakra. Két forduló volt akkor, bejutottam a második fordulóba és a felvételi elbeszélgetésre. Végül nem vettek fel, de láttam, mik a hiányosságaim.
A következő években jártam a győri rajzszakkörbe Farsang Sándorhoz és Hefter Lászlóhoz, akinél dolgoztam is: üvegablakokat restauráltunk a Pannonhalmi Apátságban és a Mátyás-templomban, de voltak újak is, például a Terézvárosi Plébániatemplom. Voltam egy évig katona, dolgoztam egy évet nyomdában, fotóztam, retusáltam, montíroztam, jártam az Ipar előkészítőjébe, Simon Attilához (aztán később náluk Art Force/Royal Rocketnél dolgoztam is) és Kacsán Györgyhöz. Végül egyszercsak felvettek.
A felsőoktatásban (szokás szerint) zűrök voltak, össze akartak vonni mindent mindennel (volt egy minisztériumi rendelet, amely azt mondta ki, hogy egy tankör azt hiszem, 12 vagy 16 hallgatóból állhat minimum), így lett az Iparon állókép meg mozgókép. Közben elmentem dolgozni, kis győri kitérő után jött az Art Force/Royal Rocket, aztán a diploma, majd Leo Burnett, Punctum magazin, Graphis évkönyves megjelenések, egy kis Café és Euro RSCG meg Lart Fiction. Aztán a Hat és csipetnyi Havasi után szabadúszás Novák Zolival – akivel dolgoztunk már együtt több mint nyolc éve – és az egyik volt tanítványommal, Pataki Tamással. Ez a váltás nagyon nehéz volt, újra kellett építeni mindent, lépésről lépésre, évről évre. Na így lettem grafikus.
A bűvös puska című könyvhöz készült illusztrációid a tavalyi ArtHungry Díjon bejutottak a döntőbe, nagyon szerette a zsűri ezeket az aprólékos grafikákat. Hogyan jött a felkérés a kiadótól, és miért pont ezt a stílust választottad?
A bűvös puska nem leírtan, de testvére az egy évvel korábban készült Tamási Áron: A legényfa kivirágzik című műnek, ugyanaz a méret, ugyanaz a papír. Ez a két könyv egymásból következik, a felkérések is így alakultak, amikor a Tamási Áron-kötet készült már tudtam, hogy lesz egy ilyen kiadvány is. Számomra külön érdekesség egy könyv fizikai megvalósulása, ezért szeretek nyomdába járni. Mindig fontosnak tartottam azt a fázist, amikor egy fájlból tárgy lesz. A legényfa kivirágzik Dabason készült, szinte analóg 54-es ráccsal, A bűvös puska a Knerben sztochasztikus ráccsal, gyorsan száradó festékkel, ami úgy viselkedik, mintha nem szívópapírra menne, amitől a zöldek, lilák, narancsok, barackok, sárgák, kékek egészen élénkek lesznek. Mindkét kötet szerintem így nyerte el azt a formát, ami illik hozzájuk.
Visszatérve a kérdésre, a stílus a műfaji sajátosságokból jött: a cigány mesék szövegvilága hordozza az őket ért összes hatást, ezt akartam visszatükrözni az illusztrációkban. A bűvös puskánál rengeteget olvastam a cigány kultúráról, festőkről, a kulturális tagozódásaikról (beás, teknővájó, Gábor, oláh stb.).
Ha jól tudom, tanítasz is, méghozzá a Kreában és az Athéné Szakgimnáziumban. Mióta oktatsz, és milyennek látod az új generáció(ka)t?
A Kreában 1998 óta tanítok, az Athénéban 2009-től. A mostani fiataloknak sokkal több lehetősége van a tanulásra, akár középiskolai, akár egyetemi, főiskolai szinten. Az iskola elvégzése után viszont nincs meg a felszívó közeg, ami az én pályám kezdetén létező volt. Ezért szerintem sokkal nehezebb nekik, sokkal specifikáltabb a szakma, ezek a speciális dolgok ráadásul évente változnak.
Igen, épp ez lett volna a következő kérdésem is, amit minden friss diplomásnak fel szoktam itt tenni: szerinted itthon milyen perspektívái lehetnek a szakmában ma egy frissen végzett grafikusnak vagy alkotóművésznek?
Mivel ugye nincs meg az a fajta felszívóerő, mint régen, sokkal nehezebb szerintem a szakmai karrier a hagyományos médiumokban. Rengeteg tapasztalatot saját maguknak, élő munkán keresztül kell megszerezni (akár ügyfélvesztéssel), míg ha valaki cégen belül dolgozik, már az első tervek során kiderül, hogy az adott ötlet működik vagy sem. Egyes területek egyébként kivételek, ilyen például a web- vagy appfejlesztés, ami teljesen más gondolkodásrendszert igényel, ez már nem is grafika, hanem inkább építészet, információszervezés.
Ahogy te is említetted, elég sok alternatívája van már egy érettségizett vagy diplomás diáknak, ha művészeti területen szeretne továbbtanulni. Te milyen képzést ajánlanál egy mai fiatalnak, aki például tervezőgrafikával szeretne foglalkozni?
Az attól függ: a MOME a gyakorlati, a Képző a formalista, Kaposvár a reklám, Pécs a kép, Sopron a nyugatias, Eger az értelem, a Krea a márka, a METU az általános ismeretek/tipográfia. Persze ezt egy most végzett középiskolás kevésbé látja, de szerintem ilyen jellemzőket lehetne adni az adott felsőoktatási intézménynek. Egyébként ha haza akarnék beszélni, akkor az elmúlt egy évben a Kreás diákjaink elég jó eredményeket értek el: vizes vb arculat és kommunikáció, Kékszalag vitorlásverseny arculat, Hello Design, Pack! – diák kategória eredmények, Mórás könyvsorozat pályázatok…
Szerinted mennyire fontos a hazai alkotóművészeknek, hogy online szakmai közösségi felületeken (akár itthon, például az Arthungry.com-on, akár nemzetközi szinten) is jelen legyenek?
Fontos az ilyen típusú platformokon való megjelenés, alapvetően a szakmai jelenlétet erősíti.
Végül, milyen munkákon dolgozol jelenleg, és mik a terveid 2017-re?
Könyvek, könyvsorozat, könyvborítók, gyermekmagazin, sportrendezvények (2 db) és ezek kommunikációja, sportmárka, mez/sportfelszerelés tervezés (sok), lemezborító, reklámügynökségi együttműködés, appok, weboldalak, ehhez tartozó kommunikáció – ezt látom most júniusig.
Herbszt László ArtHungry oldala ›
