A hét kreatívja: Ördög Tamás
A Dollár Papa Gyermekei társulat Kiss-Végh Emőke és Ördög Tamás színházi műhelye, amely 2009 tavaszán a Kaposvári Egyetem pályakezdő színészeiből állt össze. A kis helyen is nagyot alakító színészek társasága azóta különleges helyszíneken (már megalakulásuk óta építik a Magyarországon még kevésbé ismert nappaliszínház kultúráját) az adott tér sajátosságaira koncentrálva hoznak létre olyan színházi eseményeket, melyek nem a megszokásból, valamint a színészi rutinból, hanem az adott pillanat valóságából építkeznek, és abból merítenek ihletet. Improvizációnak ható nyíltság, kollaborációk a magyar divattal, igazi testközelség a közönséggel: Ördög Tamás az e heti portrénkban.
Kezdetek
„Mindig is érdekelt a színház, pedig a családomban senki sem foglalkozik színházzal, sőt egyetlen művész sincs még a rokonaim között sem. Kiskoromban egyedül jártam a szekszárdi Német Színházba. Nagyjából nem értettem semmit, de mégis ott voltam. De hogy hogyan kerültem oda, vagy miért, arra magam sem emlékszem.”
Alkotás
„Kedvelem, hogy többé-kevésbé a magam ura lehetek, azzal foglalkozhatok, amivel szeretnék, ami érdekel. Ez szerintem luxus manapság, ezért is kell élvezni, de azért ez nem mindig megy. A színházban az ember nagyon ki van szolgáltatva a közönségnek és a közvetlen véleménynek, visszajelzésnek. De végül is ettől jó, ettől élő, segít a valóságban maradni.”
Motiváció
„Azt szeretném, hogy aki eljön valamelyik előadásunkra, olyan zsigeri élményt kapjon, amit máshol nem kaphat meg. Ezért is érdekel nagyon a közelség, a különleges helyszíneken létrejövő személyes, intim színház.”
Kollaboráció
„Leginkább Kiss-Végh Emőkével szeretek együtt dolgozni, nélküle mindez nem lenne, mindez kettőnk ügye. De vannak még nagyon sokan, fontos emberek, visszatérő színészek, vagy jobban mondva alkotótársak, mert nálunk a legtöbb dolog közösségi szinten dől el. Mindenki beleszólhat, és véleményez is mindent, minden munkafázisban, minden fontos kérdést. Sárosdi Lilla, Terhes Sanyi vagy Láng Annamari már több előadásunkban játszott velünk, nélkülük biztos, hogy minden nagyon más lenne.”
Technikák, eszközök
„Leginkább az ember, a színész az „eszközünk”. Engem ez izgat, a teljesen lecsupaszított valóság. Nincs díszlet, a tereink talált terek. A Trafó stúdióját, de a nagytermet is úgy használjuk, ahogy van. Jelmezekkel azért elkezdtünk egy jó ideje kacérkodni, és szerencsére nagyon jóban vagyunk a hazai Je Suis Belle divatmárka tervezőivel, az utóbbi három-négy évben szinte minden munkánkban részt vettek.”
Inspiráció
„Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de leginkább az Instagram az, ami most ihletet ad. Egyszerűen kimeríthetetlen. Persze olvasok is: Jonathan Franzen, Murakami Haruki, Capote, Camus – őket nagyon szeretem. De a munkáink mindig klasszikusokból indulnak ki: Ibsen, Strindberg, Flaubert, Csehov mindig tökéletes inspiráció.”
Siker
„Szeptemberben az oslói Ibsen fesztiválon játszhattuk a Nóra feldolgozásunkat az ottani nemzeti színházban. Ez már-már megható volt, hatalmas élmény. De egyébként minden munkámat szeretem, és mindet másért. Nagy szerelem a Család-trilógia a Trafóban, de az épp most bemutatott Csehov is nagyon kedves. Szívügyünk a házhoz rendelhető Ibsen-előadás is, de a Tágra zárt szemek próbája is. Nem tudok kiemelni egyet sem.”
Zene és színház
„A színház nagyon sok minden, de leginkább egy forma és hatás, amihez azt gondolom, értek valamennyire, vagy legalábbis kezdem kapiskálni. A zene, igen, az nekem valami nagyon távoli. Zongoráztam és gitároztam hosszú éveken át, de nem adták meg magukat, nem tudnék semmit lejátszani.”
Szakma
„Elég borúsan látom. Nincs sok lehetőség, nem tudsz választani. Fiatal alkotóként nagyon közel van a plafon, amit elérhetsz, és akkor oda jutsz, hogy harmincévesen megkérdőjelezed, hogy van-e ennek értelme, vagy merre tartasz egyáltalán. Nagyon látszanak az utak, nincs sok meglepetés. A színház itthon egy kövület. Nem fancy, a korosztályom többségét nem mozgatja meg, mert nem élő, nem lehet kapcsolódni hozzá, a fiatalabbakról pedig nem is beszélek.”
„Több nyitottság kellene, személyes és rendszerszintű is. Nem nézzük meg egymást. Én sokszor vagyok színházban, de alig látok színészeket, rendezőket. Alig tudjuk, hogy mit csinál a másik, magunkban persze ezerrel meg vagyunk győződve az igazunkról.”
Célok és álmok
„Jó lenne egy saját hely, ahol nemcsak színház van, hanem lehet jókat enni, találkozni, inspirálódni. Ahová vágyik az ember.”
Heti kérdések
Boldog vagy?
Igen.
Milyen munkán dolgozol jelenleg?
Most fejeztük be a Csehovot a Trafóban, pár napom van szabadon, aztán Boross Martinnal kezdek egy újabb munkát. Abban szerencsére csak színész leszek.
Ha nem színházi rendezéssel, akkor mivel foglalkoznál még szívesen?
Írás. Nagyon jó lenne tudni írni. Nem is csinálnék semmi mást.
Mester, akire felnézel?
Ingmar Bergman.
Kedvenc hely, ahol lazíthatsz?
Külföld. Bárhol. De leginkább Helsinki.
Dolgok, amiket kifejezetten ajánlasz?
Dogma filmek, Astrud Gilberto, Dang Muoi, Hajdúszoboszló.
Kedvenc mondás?
„Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!”
CV
Ördög Tamás
Szekszárdon született 1986-ban.
Jelenleg Budapesten él.
Kaposváron diplomázott színész szakon, majd a Károli színháztudomány szakán.
2009 óta a Dollár Papa Gyermekei színi társulat vezetője Kiss-Végh Emőkével.
Nagyobb ismertségre a 2010-ben elindított, házhoz rendelhető Ibsent a nappalimba című előadással tettek szert, mely azóta közel 200 lakásban volt megtekinthető.
2013 óta minden évben friss bemutatóval jelentkeznek a Trafóban, de csináltak már előadást hajón, hotelben, főzőiskolában és a Je Suis Belle showroomjában is.
Előadásaik meghívást kaptak többek között Hollandiába, Curacaóra, Finnországba, Belgiumba, Romániába és Norvégiába.
Saját munkái mellett színészként dolgozott már a Krétakörrel és Mundruczó Kornéllal is. Rendezett a Katonában a Panodrámával, a Jurányiban a Tünet Együttesnek és a K. V. Társulatnak a Rózsavölgyi Szalonban is.
Dollár Papa Gyermekei a világhálón: DPGY | Facebook | Tumblr
A társulat következő előadásai a Trafóban: GYERMEK | SZERELEM
