Dean West nem titkolja munkamódszerét: az emlékeiben megragadt történeteket önti vizuális formába tökéletesre komponált fotóin. A hatalmas, szikrázó pasztell felületek mindennapi látványt színpadias élénkséggel vonják be, keveset mutatnak, mégis nagyon sokat mesélnek. A tájat pusztán viaszszobrokként díszítik az emberi testek, megkérdőjelezve a faj természethez hozzáadott értékét.
A Palms Springs II. című alkotásnak (lenti fotón) a fotós elmondása alapján a következő a háttér sztorija. Egy barátjával egy Palms Springs-i bárban iszogattak, ahol szabadságon lévő katonák mulatoztak. A barátja éppenséggel egy középkorú meleg férfi volt, aki beszélgetésbe egy bonyolódott egy 19 éves forma katonafiúval, aki közben egy lányt szorongatott maga mellett. Az este előrehaladtával a fotós megjegyezte a barátjának, hogy talán túlságosan is érdeklődő a fiú iránt, noha ő szemmel láthatóan a lánnyal van. A barát közölte, hogy a fiú megadta a számát, és egy kis felvilágosítással vezette be Westet a környék antropológiájába. Palms Springs-től 45 percnyire található a 29 Palms nevű katonai bázis, ahonnan az éppen eltávon lévő katonák a hosszú civilizációs böjt után egy kis társaságra és figyelemre vágynak. A kisváros bárjainak kínálata elég korlátozott, a lelki sivárság hónapjai után pedig sokkal nyitottabbá teszi az embereket. Ebből a történetből született meg a tükörsima türkiz folyadékból kiemelkedő aranyló bőrű Adonisz és az éltesebb korú rajongó kettősének képe.
West markáns narratíva teremtő stílusának eredményeként a képek a valóság kimerevített túljátszásai, mesterkélten tökéletesre fagyott valóság feldolgozások.
A teátrális interpretációkhoz nem kevés idő szükséges, van, hogy 12 hónapba telik, míg egy fotó elkészül. A balkonon kávézó meztelen lány képéhez például 7 nap autózás árán bukkant rá a tökéletes helyszínre, ami leginkább hasonlított a kiindulásként szolgáló emlékképhez. West gyerekkorában gyakran utazott nyaralni apjával Ausztráliába, ahol a Golden Coastként ismerté vált üdülőterület hemzsegett a St. Pete’s című képen látható szállodához hasonlóktól.
A ’70-es éveket idéző épület és az erkélyen kávézó nő képe beleégett a 12 éves kisrác memóriájába, felnőttként pedig művészetté adaptálta azt.
A képeihez West elvből nem modelleket, hanem színészeket alkalmaz, mivel szerinte ők sokkal kifejezőbben tudják átadni egy-egy érzelem lényegét a felvett pózokon keresztül. Emellett West a tökéletes kompozíció megteremtése érdekében több elemből rétegezi a fotókat.
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.