A sors diktál vagy létezik szabad akarat?

Vajon hol van az életünkben az elrendelt körforgás, amit el kell fogadnunk, és amin nem változtathatunk, és hol van az, ami a szabad akaratunk függvénye? A választ talán életünk végéig kutathatjuk, az viszont más kérdés, hogy ennek fényében hogyan viszonyulunk a saját életünkhöz: a döntéseinket mi hozzuk meg, hosszas vagy kevésbé hosszas mérlegelés után, vagy azt mondjuk, bármit döntök is, az úgyis eleve el van rendelve? Egyáltalán mire mondhatjuk, hogy bármi eleve elrendelt? Szabadságban élünk, felelősséget vállalunk a döntéseinkért, tehát ott nem hozzuk be a képbe az eleve elrendeltséget, ami a hithez kapcsolódik, netán önmagunk megnyugtatásához… Az is lehet, hogy csak kibúvó – hiszen mennyivel könnyebb a meghozott döntéseinket valami felsőbb hatalom számlájára írni. De feltétlenül állást kell foglalnunk az egyik vagy másik oldal mellett? Miért nem egészítheti ki a kettő egymást?

A minap olvastam egy írást, ami ötvözte a két sarkalatos állítást. Az elmélet szerint a születésünk és a halálunk megszabott, tehát rendeltetése, célja van az érkezésünknek, és az is meg van szabva valami felsőbb hatalom által (legyen az akár Isten, Buddha, Allah), hogy meddig kell elvégeznünk az adott feladatot. A köztes „űrt” azonban mi töltjük ki, mi töltjük meg élettel, feladattal. Rajtunk áll, és ahogy az egyik barátom mondaná:

Az, hogy a kérdés megválaszolására irányuló nézet melyik oldalán állunk, számtalan dologtól függ: neveltetés, vallás vagy vallás nélküliség, konvenciók, külső körülmények, és a saját, autonóm gondolataink. Egy dolog mégis akad, ami összekapcsolja a két ágra szakadt tábort, még pedig az, hogy mitől hisszük, hogy többek, erősebbek, szívósabbak, túlélőbbek leszünk.

Ha a saját álláspontomat kellene definiálnom, valahogy így önteném formába:
Életút – az a javasolt út, amelyen a lelki fejlődésünk érdekében végig kell mennünk.
Karma – az a törvény, amely a saját tanulásunk érdekében mindent visszafordít ránk – jót és rosszat egyaránt.
Szabad akarat – amellyel mindenki rendelkezik. Vagyis „akarni”, dönteni bármit lehet, annak megvalósítása pedig nem egyében, mint a kitartáson és a munkán múlik.