A hét műtárgya: Az életben egy dolog biztos a halál. A halál időpontja nem biztos. Hogyan éljek?
Az ArtHungry 49. hét műtárgya címét Tóth Veronika Az életben egy dolog biztos a halál. A halál időpontja nem biztos. Hogyan éljek? című pipacsszirmokkal borított szobra kapta. Az utóbbi időben műalkotásaihoz főként növényeket és virágokat használó képzőművésszel beszélgettünk.
Mesélj egy kicsit magadról. Mióta foglalkozol képzőművészettel, szobrászattal?
Az első kísérletek a gimnáziumi évek alatt készültek, komolyabban 2005-től kezdtem el szobrászattal foglalkozni amikor felvettek a PTE Művészeti Kar Szobrász szakára. Az első öt év rendkívül intenzív volt a számomra. Sokféle technikát, anyagot, műalkotást és művészeket ismertem meg. Akkoriban remek kulturális élete volt Pécsnek, örülök hogy ott élhettem. 2010-től kezdtem el a nature art felé fordulni. Ekkor építettem meg az első olyan munkámat amelynek minden eleme a természetben megtalálható anyagokból állt. A pécsi DLA képzésemet teljesen ennek a témakörnek szenteltem.
Már akkor nagyon érdekelt az, hogy az egyszerű falevelekből, szirmokból létrehozott szobrok, objektek milyen jelentéssel képesek megtölteni az adott munkát. A növények színeinek lassú változása magával ragadott. Megfigyeltem, hogyan lesz a sárga mezei boglárka hófehér, a zöld kökénylevél barna, vagy a piros pipacs áttetsző, halvány lila. Ezáltal a szobraimnak nincs végső állapota. Semmiképpen sem olyan értelemben, mint például egy kőből készült szobor esetében, ahol a mű évszázadokig megőrzi sértetlenségét. A munkáim folyamatosan változnak, alakulnak az idő elteltével. Az átalakulás látványos, pár hónap elteltével már tapasztalható. Minden szobromon végbemegy egy folyamatos, lassú változás, mely által a munka önálló, tőlem független életre kel. Ez az, ami a mai napig foglalkoztat ezekben a szobraimban. Változok én és változnak a munkáim velem együtt. Mindkét folyamat megállíthatatlan és vissza nem fordítható.
Hogyan készült (kinek a részére, milyen megbízásra) az alkotás és mi volt a koncepció?
Az életben egy dolog biztos a halál. A halál időpontja nem biztos. Hogyan éljek? c. szobrom a DLA képzésem lezáró darabja, mely jelenleg a Doktori iskola tulajdonát képezi. A szobor címe egy régi buddhista mondás, ami nagyon megragadott. Egyszerre két dolog foglalkoztatott ekkor. Hogyan éljem tovább a saját életem és miként tudnám ezt a dilemmát egy szobron keresztül megjeleníteni. A munka majd egy évig készült s ez idő alatt sok minden letisztult bennem. A szoborhoz két nyáron át gyűjtöttem a pipacsszirmokat, hogy elegendő legyen a lepel elkészítéséhez. A munka belső vázát viasz, fa és kóc rendszer alkotja.
A fekvő figura saját testem lenyomata, melyet egy pipacs lepel takar le. A test alatt egy fehér márvány lap látható. A szobor erős kettősséget hordoz magában. Első ránézésre egy ravatalnak tűnik, mely csupán az elmúlásról szól. Ugyanakkor a testet befedő szirom lepel folyamatos átalakulása miatt egyfajta lepke-bábként is értelmezhető. Valami elmúlik, s valami más lép a helyébe. A lassú átalakulás során a felső pipacs rész transzparenssé válik, s mind jobban hangsúlyosabb lesz az alsó viasz réteg.
Szirom doboz (fekete dió, viasz, pipacs szirom / 2012)
Milyen munkán dolgozol jelenleg és mik a jövőbeni terveid?
Kisebb kihagyással tudok újra nekiállni műveket készíteni. Kicsit más irányba kezdtem el haladni. Most inkább a rajz van előtérben, de tervezem, hogy később szobrokat is csinálok. A legújabb ötletem nagyon friss. Jelenleg még tervezési szakaszban van, de annyit elárulhatok, hogy egy vagy több (még nem dőlt el) nagyméretű, aprólékosan kidolgozott toll rajzot fogok készíteni egy hegyről. Jelenleg kisebb vázlatokat készítek a későbbi végleges munkához.
Levél portré (kökény levelek, viasz / 2011)
Mit szólsz az ArtHungry-hoz és van-e kedvenc alkotód, akit ezen a felületen ismertél meg?
Az oldal számomra nagyon szimpatikus. Persze még friss és jó lenne minél több alkotót itt látni, de idővel ez biztosan így lesz. Külön kiemelni senkit nem szeretnék, de több alkotó munkáját is követem.
Tóth Veronika ArtHungry oldala
