Lora Zombie: Gorillaz és Grunge Art egy apró kékségtől
Napjainkban ismét népszerű lett a Seattle Soundként is emlegetett zenei irányzat, a grunge, melynek gyökereit és kezdeteit a ’80-as évek közepén induló, amerikai underground mozgalomban kereshetjük. Zenei téren újra éledt Kurt Cobain, ami magával rántotta a grunge-divat klasszikus darabjait is, a képzőművészetek világából pedig mindeközben előbukkant egy kék hajú lány, aki új értelmet adott a szónak. Már rég otthagyta a kéznyomát a zene és a művészetek világában is, hatalmas online rajongóbázist épített maga köré, a galériák világát viszont csak nemrég kezdte meghódítani a következő jelmondattal: „Coffee dreams and zombie screams”.
Az orosz kékség számára már nagyon fiatalon világos volt, hogy művész lesz. Autodidakta festőként ma már a top underground művészek között szerepel, de a művészetek rajongói szerte a világon felfigyeltek már vibráló festményeire és megkerülhetetlen munkásságára. Az anyaföldön kívül Los Angeles, Toronto és New York galériáiban is kiállított már, sőt, benne volt a keze egy kis „monkey business”-ben, hiszen a sok Gorillaz rajongói rajz közül Lora alkotásai kapták a legnagyobb visszhangot, akkorát, hogy ez ajtót nyitott a lánynak egy új világba, tele lehetőségekkel. A sztorihoz kapcsolódik, hogy nem hiába lett a művészneve Lora Zombie, hiszen anno, amikor arról ábrándozott, hogy ha egyszer a Zombie Flesh Eaters, azaz Jamie Hewlett, a Gorillaz karakterek alkotójának csapatába kerül, kell, hogy legyen egy oda passzoló neve. Innentől kezdve elkezdődhetett az igazi grunge-osodás.
A világ legélénkebb színű festékei bámulatosan folynak egymásba és csorognak lefelé vásznain, hihetetlen precizitással fröcsköli össze megfestett figuráit.
Leginkább állatok és gyerekek grunge-osodtak el Lora világában, és erre van is egy magyarázata:
„Legjobban a gyerekeket és az idős embereket kedvelem, a kettő között rengetek a barom”.
Olyan káoszt teremt a képein, ami végül összeáll egy színes, mégis sokszor sötét tartalmú alkotássá. Egyszerre mágikus, szatirikus, pszichedelikus és rímelően ironikus. Az amerikai popkultúra és az emberi viselkedés görbe tükrei ezek. Ikonikus alakjain keresztül könnyen fejezi ki ötleteit, ennek eredménye például a Depressed Superheroes sorozata. Legnagyobb inspirációja a zene, majdnem minden képe kapcsolható a zenéhez és olyan bandákhoz, mint a The Rolling Stones, Massive Attack, vagy a Radiohead, amik ” milliónyi színes darabkákra szedték szét a fejem” – mondja. Vagy másképp szólva: „Music is my hot hot sex!”
#galeria
Szöveg: Majdán Zsuzsanna
