„Megemberesedett” gépek – Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?-könyvajánló
Vegyük azt, hogy adott egy regény, amit 1968-ban írtak, tehát mai szemmel nézve néhány dolog furcsának, esetleg viccesnek hathat belőle. Most 2013-ban vagyunk, és természetesen negyven év alatt rengeteg dolog változott, de vannak gondolatok, amik még mindig közösek a két távoli időszaktól függetlenül. Bátran mondhatjuk azt, hogy Philip K. Dick szerette feszegetni ezeket a témákat, csak egy apró csavarral: sosem beszélt róluk konkrétan. Sci-fi történetekben írt a másságról, az emberből kihaló emberről, az önazonosság és az identitás elvesztéséről. Az egyik fő művében sincs ez máshogy.
Az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal is erős kérdésköröket feszeget fő témájával. Ki vagyok? Micsoda az ember? Mitől ember az ember? Talán sosem fogjuk megtudni az igazságot, de addig is itt egy újabb posztapokaliptikus történet a science fiction nagymesterétől, aminek a végén eloszlik némi köd, és meglátjuk a fényt a radioaktív felhőkön túl.
1992-őt írunk, és az atomháborúk teljesen használhatatlanná rombolták a Földet, arról nem is beszélve, hogy közel élhetetlen az egykor oly gyönyörű anyabolygó. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége hevesen szorgalmazza, hogy az emberek költözzenek más bolygókra, ahol már új kolóniákat létesítettek a könnyebb átálláshoz. Természetesen ez nem adatik meg mindenkinek, valamint vannak olyanok, akik nem is szándékoznak már elhagyni szülőföldjüket, így a nagyvárosok egyre csak telítődnek és telítődnek. Főhősünk egy Rick Deckard névre hallgató úriember, aki hivatásszerűen vadászik olyan androidokra, akik olyan személy identitását használják a Földön, aki már rég emigrált egy szebb élet reményében egy másik bolygóra. Ha úgy tetszik, Deckard egy fejvadász, aki ugyan már nyugalmazott, mégis néha bedolgozik egy barátja, Holden keze alá, aki átcsúsztatja neki az olyan ügyeit, amikkel nem akar vagy nincs ideje foglalkozni. Egy nap, mikor Holden kórházba kerül, Deckard felmarkolja a melót helyette, így az ő feladata hat darab közveszélyes android kiiktatása.
Persze a cselekmény két szálon fut, és természetesen – ahogy az várható – a két út majd összeér, de hogy ne rohanjunk ennyire előre, bemutatom J.R. Isidore-t. Isidore kissé primitív, és ez is egy fő ok, amiért még mindig a Földön él, egy mesterséges állatokat javító klinikánál dolgozva. Intelligenciaszintje túl alacsony, de ettől függetlenül – ahogy az lenni szokott – egy jótét lélek, és senkinek sem tudna ártani. Persze így nem is látja a regényben kibontakozó összefüggéseket, amiket később Deckard összerak, így jobban belátva a rendszer díszletei mögé.
Ha jobban megnézzük, Rick Deckard totálisan leszart mindent a regény elején, de tipikusan az az ember, aki nem elégszik meg a neki felkínált igazsággal, viszont amikor kutat, és megtalálja a választ az összes kérdésére, nem bír megbirkózni vele. Ráébred, hogy kétségek között élt, és mindig is veszélyben érezte magát. Ki tudja megkülönböztetni az androidokat az emberektől? Mi tesz emberré? Bizonyára nem az empátiadobozok által elért mesterséges érzelmek. Ennek az 1992-nek a polgárai már annyira nem önmaguk, hogy teljesen elmosódnak a határok köztük és az intelligens gépek között. Itt már az androidoknak is lelke van, még ha a rajtuk kipróbált Voight-Kampff empátiatesztjük másról is árulkodik. Az író pedig ránk hagyja, hogy eldöntsük, ez jó vagy rossz.
Nem véletlenül választotta az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkalt Ridley Scott , amikor egy Dick-regényt akart a vászonra vinni. Talán ez a legletisztultabb történet mind közül, még ha a Szárnyas fejvadász kicsit eltérőbben is mutatja be a sztorit. Ez nem egy Twilight Zone-os kötet, mint például a Kizökkent idő, és nem is egy kisvárosi dráma, mint az Egy megcsúszott lélek vallomásai, hanem egy vérbeli, elgondolkodtató sci-fi csoda. A film is, és a könyv is más okból remek, de esetleg annyi hiba felróható a nyomtatott változatnak, hogy kissé döcögősen indul be a történet – bár ezt később ledolgozza, mikor kétszeresére kapcsolja a tempót.
Arról meg nem is beszélve, hogy ez a leghíresebb Philip K. Dick-regény, köszönhetően a rengeteg adaptációnak. Készült belőle a már említett film, New Yorkban egy színtársulat is adaptálta, és már 1982-ben létezett belőle képregény, 1994-ben pedig hangoskönyv! Egész kultusz nőtte körül a történetet, ahol az elektronikus bárányok valószínűleg nem androidokról álmodnak, hanem zöldellő rétekről, mivel egy programozott báránynak ez a dolga.
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? (Do Androids Dream of Electric Sheep?)
Kiadó: Agave, 2013
Oldalszám: 256
ISBN: 6155272295
Szerző: Morvai Zsolt
