A fog fehére
Ma már olyan éhesek vagyunk a képekre, hogy a képekben kifejezhetőség vágyát mind előállítói mind fogyasztói oldalról mi magunk is élénken kondicionáljuk, nem is beszélve a legaktívabb közvetítői-megosztói jelenségről. Mert az az Első, akinek az agyi tevékenységéből manifesztálódik képpé a gondolat, mégiscsak a legfáradtságosabb részénél fogja meg a dolgot.
A festmény versus fénykép dilemmája mára kvázi lejátszott meccs, majd másfélszáz év alatt lassan feloldódott az éleket lecsiszoló teória fennen hirdetett interdiszciplinaritásában, amit azért máig árnyal a hosszú egymás elleni sarokba állítás ténye. Az oldtimer akadémia verbális mezőnyben futtatott “Harcosok Klubjaként” hol a technikát elővéve pro (végre pontosan tudhatjuk milyen mozdulatsort követve vágtat is a ló), hol kontra (eltömegesedés, auravesztés stb.) érvelt korlátolt felelősséggel az ábrázolhatóságról. A hozzánk közelebbi milennium amit-nem-fényképezek-le-az-nincs mentalitása mára a web2-nek köszönhetően virtuális tekintetünk számára tágra nyitja a világba tekintő ablakot, melyet immár a monitor és nem a képkeret közvetít ad primum. Ilyen környezetben felélénkülnek az eredet és egyáltalán az eredetiség ügyének kínzó kérdései. Ha mára (a Foucault-szlogent eltérítve) “semmi sincs, ami kívül van”, tehát nincs tabula rasa, hamár egyszer benyomtuk az ON gombot, mégis üdítően hatnak azok a felszabadító gesztusok, amik “fejből jönnek”. A tapasztalatsorvadásos mai ember több dimenzió felé való visszanyitásának reményében valami ismét többszólamban szól (katódsugármentesen).
Karsai Dániel (1985) 2011-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Korábban, 2009-ben fél évet töltött a Accademia di Belle Arti vendéghallgatójaként Milánóban az Erasmus ösztöndíjprogram keretében, festő és szobrász szakokon. A képinformációt lendületből húzott egyenesekkel, a képregénynyelv erősfekete kontúrjával és colour fieldekkel kezelő eszköztár egy átfogó gore hangulat kifejezését szolgálja, amitől tartalmilag a feszültség, a félelem, és a fizikai erőszakot sejtető sztorimag sem áll távol. Ha a regisztrált látvány azonban sohasem explicit, a képek feliratozása fokozza a balsejtelmet: Csapda, Túsz, Kannibál, Trófea, Saját lé vagy Új bőr – a képek mellé olvasva eloszlatják a kétségeket. Amég egy horror filmnél lehetőség van off-screen hatásokat is bekapcsolni és az időbeli kifejtéssel játszani, Karsainál minden egy állóképről jön és egyszerre. A szerialitás hiányára a sűrítés mechanizmusa a válasz: a narráció minimumához szükséges hatásfelelős elemek centrifugális mozgásából fordul ki a történet idő kontinuumának azon pillanata, ami az egészet egyként határozza meg. Intuitív és dinamikus képi világ, amely sikeresen fordítja át szubverzióba a konzumált film- és képkultúrát, valamint a www urbánus legendáit a par excellence festészetben.
Kiállítás megtekinthető: 2013. január 12 – február 23. K–P 12:00–18:00, Szo 11:00–15:00
Dovin – 1052 Budapest, Galamb utca 6.
