Titanic Filmfesztivál összefoglaló II.
Összefoglalónk első részében már boncolgatásra került öt film, most pedig a fesztivál második felében megtekintett alkotásokat vesszük górcső alá – köztük az eredményhirdetéssel egybekötött záró gálán vetített produkcióval.
Nana, Franciaország, 2011
A fesztivál egyik versenyfilmje – bár mint tudjuk , a díjat végül a Play vitte haza – egy különös, ám roppant kedves történet, amely a világot a négy és fél éves Nana szemszögéből igyekszik bemutatni, felidézve azt az érzést, mit is gondolhattunk a világról ilyen csöpp korunkban. Nana édesanyjával éldegél egy erdei házban- tűzifát gyűjtenek, fürdenek, játszanak, mint bármilyen normális család. Ám egy nap a kislány magára marad, és ezeket a hétköznapi dolgokat saját magának kell elintéznie, így elindul, hogy felfedezze az őt körülvevő világot. Végtelenül szívmelengető, ahogy feltalálja magát, ahogy megküzd a megágyazással, a tűzrakással. A film célját – hogy egy kislány szemszögéből nézzük a világot – csak a felénél éri el, hiszen míg édesanyja mellette van, addig inkább egy külső szemként figyeljük mindennapjaikat. Ám így is csodálatra méltó a környezet, a szinte még babának számító gyermekszínész játéka, valamint az a furcsa nyugalom és meleg érzés, ami a film elejétől a végéig átjárja az ember szívét.
Klip (Clip), Szerbia, 2011
A szintén versenyfilm a tizenéves Jasna és barátai életét mutatja be, melynek központja a szex, a drogok és a féktelen bulik. Jasna édesapja haldoklik, ám a lány erről nem hajlandó tudomást venni, tanulásra hivatkozva szobájába zárkózva tölti azt a kevés időt is, mikor otthon van. Ahogy látja, hogy barátnői a bulikban mennyire kapósak, úgy egyre inkább ráébred saját életének hiábavalóságára. Legalja módszerekkel, szinte testének áruba bocsátásával igyekszik felhívni magára a figyelmet. A film rendkívül naturalista ábrázolásmódjával igyekszik sokkolni a nézőt, talán túlságosan is. Nem prűdségről van itt szó, hanem arról, hogy a szex-jelenetek tömkelege háttérbe szorítja a film igazi értékeit. A karakterek egyszerűen hiteltelenné válnak, pedig az alapkoncepció nem rossz, Jasna például szinte minden történést mobiltelefonja segítségével rögzít, ami olyan jellemző mostanában. De mégis az egész átlép egy olyan határt, ami miatt már nem hisszük el, hogy valóban így telnek a szerb tinédzserek mindennapjai. Végig olyan érzésem volt, mintha a Skins epizódjaiból kivágták volna a vad bulijeleneteket, a szereplőket végtelenül ízléstelen ruhába öltöztették volna, a Crystal Castles-t pedig autentikus szerb könnyűzenére cserélték volna és voilá, el is készült egy egész estés film.
Visszakézből (Á Bout Portant), Franciaország, 2010
Samuel ápolóként dolgozik, felesége várandós, élete sínen van. Egy éjjel váratlan idegen tör az egyik páciens életére, ám mielőtt még végzetes lenne a dolog, közbelép és megmenti a férfi életét. Innentől kezdve egész élete a feje tetejére áll: vártalanul betörnek lakásába, feleségét elrabolják, és kezdetét veszi egy őrült hajsza, ahol a közvélemény szemében ő is bűnrészessé válik. Hamarosan kiderül, senki sem az, akinek látszik, a különböző rendőri őrsök kereszttüzében találja magát, a néző pedig szép lassan összerakja az apró darabkákból, ki is az igazán rosszfiú. A franciák nagy erőssége az ilyesfajta akció dús, jó zsaru-rossz zsaru típusú üldözéses krimi, ám Fred Cavayé rendezése különösen pörgős, lebilincselő, a mondhatni rövidke, 84 perces játékidőben annyi fordulat és izgalom van, hogy egy percre sem lankadhat az ember figyelme. Akinek akár egy képkocka kimarad, az lemarad.
Brilliantlove, Nagy-Britannia, 2010
Egy újabb macerás ügy: Noon és Manchester különös szerelmi kapcsolatban élnek, a külvilágtól elzártan. Mindennapjaik kissé furcsán telnek, Noon ugyanis állatkitöméssel foglalkozik, Manchester legfőbb hobbija pedig, hogy Noon testét valamint együttléteiket fotózza, állandó jelleggel. Viszonylag sok szabadidejüknek hála rendszeresen, naponta többször szakítanak időt egymás testének felfedezésére. Bár látszólag minden idilli, a film kezdetétől érezhető egy feszültség, zavartság Manchester személyében, mintha kissé unatkozna és zavarná, hogy neki nincs rendes foglalkozása, amelyet Noon fizikai ottléte nélkül is űzhetne. Egy este azonban egy véletlen folytán intim fotóikat elhagyja, és szerencséjére (vagy inkább szerencsétlenségére) egy jómódú pornókiadó, Franny találja meg, majd mindent megtesz, hogy megkeresse a két tehetségesnek vélt fiatalt. Manchesternek a lehetőség adott, képeiből kiállítás is készül, ám ez kettejük kapcsolatát fenekestül felforgatja. A szintén szex-központú alkotás együttlétei bár sokkal intimebbek és erotikusabbak, mint a Klipben, itt is akadnak furcsa szokások. A filmmel azonban nem ez a baj, hanem hogy a történet lassú indulását egy még lassabb folytatás követi, hamar elveszítve a néző érdeklődését. Itt sem a történettel vagy a színészi játékkal van a gond, inkább Ashely Horner rendező az, aki jócskán lefaraghatott volna a játékidőből, ezzel kissé feszesebb tempójú történetet kreálva.
Keleti Nyugalom – Marigold Hotel (The Best Exotic Marigold Hotel), Nagy-Britannia, 2011
A Titanic statisztikáinak, a Hullámtörők-díj és a közönségszavazás nyertesének bejelentése után a záró gálán egy igazi sztárparádés filmnek örülhetett a nagyérdemű. Az igazán egzotikus környezetbe helyezett vígjáték – mely május 3-án itthon is a mozikba kerül – főszereplői közt olyan neveket köszönthetünk, mint a többszörös BAFTA-díjas Judi Dench és Tom Wilkinson, Dev Patel (Gettómilliomos), Bill Nighy (az Igazából Szerelem dilis rocksztárja), vagy Maggie Smith (a Harry Potter filmek McGalagony professzora). Mint észrevehetjük, legfőképp az idősebb korosztály képviselteti magát, ami nem véletlen: a történet szerint egy csapat angol nyugdíjas más-más okból kifolyólag ugyan, de úgy dönt, idős éveit egy indiai szállodában tölti. Ám mikor megérkeznek, a képeken szereplő csili-vili hotel helyett egy kissé omladozó falú és ajtó nélküli szoba fogadja őket, na meg egy ügye-fogyott, ám végtelenül kedves tulajdonos, Sonny. A szükség azonban nagy úr, és mivel nincs lehetőségük hazautazni, kénytelenek alkalmazkodni a környezethez, megteremteni saját kis otthonukat, valamint elvégezni a feladatot, amiért valójában jöttek. Van, aki műtétre vár, van, aki egy régi ismerőst akar felkutatni, de olyan is van, aki a kaland kedvéért vállalkozott, hiszen hosszú házas évei alatt nem állt módjában egyedül, felnőtt nő módjára gondoskodni magáról. Sok jópofa kalandba és vicces szituációba keverednek, miközben egyre inkább megismerjük mindannyiuk valódi énjét, céljait, élettörténetét, és a film végére szinte egytől-egyig szívünkbe zárjuk a kis öregeket.
