Facebook függő vagyok!

Persze suliba/melóba menet is a „falat” kémlelve múlatom az időt. Nem lehet elég napra kész az ember. Később még párszor ránézek, meg kiírom, hogy érzem magam éppen (hiszen megkérdezi?!). Lájkolni is szoktam (ami egy magyar ige), meg kommentelni, belépek egy-két group-ba. Közben megtudom hol, milyen bulik vannak a hétvégén, szervezem az életemet. Így élek, vagyis itt élek. A Facebook-on. Családi állapotom természetesen complicated, vagyis nincs senkim csak egy valaki, akivel hónapok óta élünk se veled, se nélküled „kapcsolatban”. De hát ő is complicated. Azt majdnem kihagytam, hogy aratok a farmomon és megetetem a halakat is. Meg kiteszek pár dalt, csak, hogy ne unatkozzanak a sorstársak. Rám aztán senki ne mondja, hogy antiszoc vagyok. Este természetesen jó éjt kívánok mindenkinek.

Bevallom nekem is volt időszakom, amikor non stop lógtam a „szeren”. Most már azonban csak a chat meg az event-ek miatt vagyok bejelentkezve. De tényleg! Vége a sok kommentnek, és a lájknak. Az alkalmazásokat is töröltem. Tudnod kell, hogy már a pszichológusok is betegségként kezelik a Facebook és iPhone függőséget, vagyis, aki két óránál kevesebbet bír ki böngészés nélkül, az igenis segítségre szorul. „Már létezik gyógykezelés a telefon- és internet függőségre, melyet a drogfüggőséghez hasonlítanak. Ezeknek a betegségeknek nem kedvez, hogy a telefonok már külön Facebook-alkalmazással kaphatók.” mondja a szakember.

Persze nem azt mondom, hogy most azonnal töröld magad, de fontos az arany középút megtalálása virtuális és valódi világ között. Kezdetnek irány a természet, várnak a parkok. Csak egy sör vagy üdítő kell hozzá – persze amikor az időjárás épp megengedi. Ha pedig be vagy zárva az eső miatt, na akkor irány az „Arckönyv”… de legfeljebb két órára! (És közben csatlakozz a phenom’enon csoportjához is!)

Szerző: Egedi Nikolett Judit