„Régi nóta száll”
A Szépség és a Szörnyeteg az egyik utolsó „naiv” Disney rajzfilm volt: egy elveszett világ kedvence, amelyben nem volt szükség „felnőttes poénokra” ahhoz, hogy a nagyobbak is keblükre öleljék a filmet.
A Szépség és a Szörnyeteg – Ez az, ami leginkább megkülömbözteti a régi, „dimenziótlan” rajzfilmeket a mostaniaktól: mertek a szó legnemesebb értelmében egyszerűek lenni. Aztán a Pocahontas és a Mulan relatív sikertelensége arra ösztönözte a Disney stúdiót, hogy búcsút mondjanak a régi sémának. Manapság viszont, amikor mind kezdünk megcsömörleni az über menő, lazáskodó 3D rajzfilmhősöktől, sokak visszasírják a régi szép időket. Ez pedig szerencsére a stúdióknak is feltűnt.
Íg került elő ismét Belle, a gyönyörű parasztlány története, aki egy francia falucskában él édesapjával, a feltalálóval. A lány és a papája a falu csodabogarai: mindenki furának és különcnek tartja őket, pedig csupán abban mások a többieknél, hogy hisznek a mesékben, és az álmaik megvalósításában. A falu bunkó bikája, Gaston azonban nem ezt a kvalitást csodállja Belle-ben: számára ő csak egy trófea, akit bármikor elnyerhet. Egy nap a lány papája a vásárba menet eltéved, és egy elvarázsolt kastélyban találja magát, ahonnan nincs menekvés. Amikor Belle a segítségére siet, kiderül: a vár ura egy elátkozott szörny, aki váltságdíjat követel az öregért cserébe. A szépségnek nincs más választása, mint ottmardni szeretett édesapja helyett.
A klasszikus történet, amely számtalan feldolgozást ért már meg most 3D-ben köszön vissza a mozikban. A több, mint húsz évvel ezelőtt hat Oscar-díjra jelölt alkotás a régi üzenettel, új köntösben meséli el két idegen történetét, akik egy külsőségek és korrupció uralta világban beleszeretnek egymás sebesült lelkébe, majd gondskodó törődéssel meggyógyítják azt.
Az írás az EXIT magazin számára készült.
